Az utóbbi időben a magyar filmek reneszánszukat élik, számuk jelentősen gyarapodott a piacon, és sorra érik el a sikereket – hazai és nemzetközi szinten egyaránt. Idén ősszel szinte egymást váltják a magyar filmek a mozikban, október végén mutatták be az Aurora Borealist, novemberben érkezik A viszkis és szintén a hónap elején érkezett a mozikba a Budapest Noir.
Gárdos Éva krimi-drámája Kondor Vilmos első regényén alapszik, és a harmincas évek Budapestjére repít vissza minket. A történet középpontjában Gordon Zsigmond bűnügyi újságíró áll, aki egy gyilkosságnak szeretne utánajárni. Az ügy azonban bonyolultabbnak ígérkezik, mint azt első látásra gondolta volna, a nyomozás során egyre csak falakba ütközik, és úgy tűnik, sokan nem szeretnék, hogy kiderüljön az igazság.
Cigifüstös harmincas évek
A közel milliárdos költségvetésű filmnek kifejezetten specifikus környezetbe kellett illeszkednie, hiszen adott Budapest, a harmincas évek és a noir stílus is. A noir-hangulatot a félhomály, a bűn és a cigifüst biztosítja. A címben is szereplő filmstílus nyújtotta lehetőségek nem lettek teljesen kihasználva, és ebből fakad a film legnagyobb hibája. Kondor Vilmos regénye, ami a film alapjául szolgált, sokkal kevésbé a cselekmény, vagy a benne megjelenő nyomozás miatt lett sikeres, mint inkább a hangulatért, amit Gárdos Éva alkotásának nem sikerült átadnia.
Budapest Noir – előzetes #1
Íme az első nagy költségvetésű magyar filmnoir, a Budapest Noir első előzetese! Hazai bemutató: 2017. november 2. #IGNHungary a világhálón: * Weboldal: http:…
A korszak szerelmesei örömmel gyönyörködhetnek Budapest macskaköves utcáiban, a sötét polgári lakásokban, a fényűző kávéházakban. Azonban a helyszínek itt-ott mégis hagytak némi kivetnivalót maguk után. Egészen az alkotás végéig körülbelül két lábon állt a környezet megteremtése, meggyőzőek voltak a helyszínek, a jelmezek egyaránt. Viszont mikor elérkezünk a film kulcsjelenetéhez, mikor is végre kiderül az igazság, egy előkelő család lakásában járunk, ami abszolút kilógott a többi közül. Ugyan ennek célja a jómódú és szegényebb rétegek közötti különbségek érzékeltetése, engem kizökkentett a berendezett szoba teljes különbözősége, modernsége.
Neves színészek és suta dialógusok
A Budapest Noirhoz nagy reményeket fűztek, sorra jelentek meg cikkek, amikben úgy hivatkoztak rá, mint „az év legnagyobb durranásának szánt filmje”. Ezt indokolhatja a magyar mércéhez képest magasnak számító költségvetés, illetve a filmre szerződött rengeteg nevesnek számító színész.
A főszerepet Kolovratnik Krisztián kapta, emellett játszik benne Tenki Réka, Dobó Kata, Kulka János, Anger Zsolt, Thuróczy Szabolcs, Kováts Adél és Törőcsik Franciska is. Tehát adott egy rendkívül sikeres magyar regény és egy izgalmasnak tűnő szereplőgárda, így jogosan támaszthattunk magas elvárásokat a Budapest Noir felé. A gond csak az, hogy a film nem tudott ezeknek megfelelni.
Bár kétségkívül egyik színészről sem állíthatjuk, hogy rosszul szerepelt volna, senki sem hozza a formáját, senki sem játszik igazán kimagaslóan. Kolovratnik ugyan láthatóan próbálkozott jól megtestesíteni Gordon Zsigmond egyáltalán nem hálás szerepét, és egész jó munkát is végez, az ő törekvései sem elegek ahhoz, hogy kiegyensúlyozzák a suta dialógusokat.
Rengeteg lehetőség, nulla kreativitás
Gárdos Éva filmje leginkább ott vérzett el, hogy nem törekedett eléggé a hangulat megteremtésére. Az sem segít, hogy a forgatókönyvvel is voltak problémák, a párbeszédek egyértelműen nem lettek jól megírva. Így nem meglepő, hogy:
az eredmény kissé lassú, vontatott alkotás lett, ami korántsem élvezhetetlen, de semmiféleképpen sem emelkedik ki az „egyszernézős” kategóriából.
Amennyiben Kondor Vilmos regényéből elveszik a noir hangulat, csupán a történet marad, és mivel a hangsúly nem erre volt fektetve, önmagában nem nagy durranás. A film középpontjában álló gyilkosság megoldása laposra sikeredett, nagyobb összeesküvéssel, nagyobb csattanóval sokkal jobb lehetett volna a végeredmény.
Ha az alkotás több erőt fektetett volna a hangulat megteremtésébe, nem lett volna szükség a történetbeli kompenzációra, azonban így, mindkettő híján nem tudott nem hiányérzetet hagyni maga után.
Valójában az elkeserítő az, hogy a Budapest Noir rendkívül izgalmas korszakban játszódik, így esélye lehetett volna olyan témákba belenyúlni, amik kifejezetten érdekes dolgokat eredményezhettek volna. A két világháború közötti Magyarországon egyre feszültebb légkör, a zsidók egyre nehezedő helyzete vagy maga a tény, hogy egy prostituált brutális meggyilkolására minden rendőr csupán a vállát rándítja, mind-mind olyan izgalmas tényezők, amelyekről a film ugyan említést tesz, de mégsem beszél róla igazán. Pedig kellene, mert nélküle a Budapest Noir csupán megannyi kihasználatlan lehetőség.
