A ContextUs irodalmi körökhöz kapcsolódó interjúsorozatának első alanya a Köménymag irodalmi kör. Bemutatottjaink: Bende Tamás, Csombor Rita, Ferencz Mónika, Gláser Diána, Horváth Veronika, Kopcsányi Lilla, Kovács Márton, Nagy Dániel, Őry István, Székely Örs.

Contextus:  Mikor és miért kezdtél el írni?

A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban voltam kollégista. Évelején a hirdetőtáblára kiírták az összes induló szakkört, én meg az elsőévesek lelkesedésével jelentkeztem mindenre, ami egy kicsit is megfogott. Ilyen volt a Stílusgyakorlatok is. Fogalmam sem volt, mivel foglalkoznak ott, a név megtetszett és jelentkeztem. Kiderült, hogy a diákok által hozott szövegekkel dolgozunk műhelymunkaszerűen Komálovics Zoltán, a volt magyartanárom vezetésével. Az első két évben csak hallgatóztam. Majd, talán főleg Cortezár Nagyítás című kötetének hatására, írtam egy rövid novellát. Nagyon megviselt az első műhelymunkázás, elég rossz , esetlen volt a szöveg. Mégis úgy éreztem, a többiek olyan dolgokról beszélnek, kritizálnak, amiről senki nem beszélhet. Mégis egyre többször kezdtem el szövegeket vinni. 

Contextus: Melyik műnemet érzed a sajátodénak?

Mindig azt hittem, ha valaha írni fogok, az próza lesz. Unokatestvérem, amikor tizenkét éves lehettem, olyan átéléssel mesélte el a Tajtékos napok első öt oldalát, hogy írtam is egy utánérzést.

Ez lett a három fejezetes Torta nyele című regényem, amit anyukámon és pár barátnőjén kívül senki nem olvasott.

Majd a már pannonhalmán írt novelláim közül küldtem el párat egy középiskolás pályázatra, ahol végül líra kategóriában díjaztak. Ezután kezdtem el komolyabban foglalkozni az írással és a versekkel. Nem ütődtem meg a dolgon, annyira, hogy azóta se írtam prózát.

Contextus: Hogy állsz a kötettervekkel?

Még messze van, nem is gondolkoztam ezért igazán rajta. Egyelőre versről versre próbálok fejlődni, olvasni.

Contextus: Mivel foglalkozol az íráson kívül?

Pszichológiát hallgatok az ELTE-n, és ugyanott egy kutató labornak is a tagja vagyok. A legtöbb időm talán erre fordítom mostanában.

Contextus: Melyek azok a költők/írók, akik közel állnak hozzád, s kik azok, akik nem?

Kemény István, Tandori Dezső, Szijj Ferenc, Varga Mátyás és Borbély Szilárd verseihez vissza-visszatérek. Ha először olvasok egy kötetet, szeretem egy lélegzetre végigolvasni. Majd később előveszem újra, elolvasok egy verset, szinte véletlenszerűen. Valahogy így áll össze bennem egy átfogó kép a kötetről, a szerzőről.

Így tudom, hol keressem a választ később, ha esetleg kérdéseim vannak. Másrészt pedig egyre többet olvasok mostanában angolul. David Harsent, Ted Hughes, Georg Oppen és Edgar Lee Masters verseiből fordítottam is. Nagyon különböző hangok, de mindegyiküktől sokat tanultam.

Nem jut eszembe olyan költő, aki távol állna tőlem, mert azokat a szövegeket nem olvasom. Vannak olyan versek, amikre azt mondom, hogy ez most nem nekem szól, akár a fent felsorolt költőktől is, nincs is ezzel szerintem baj.

Contextus: Van-e olyan zene, ami írásra ösztönöz?

A zene általában segít, de csak az írás elején, amikor leülök az üres papír fölé, de jobb híján várok. Hallgatom a zenét, és várok arra, hogy elkezdjek írni. Van egy listám, amin nagyon különböző előadók nagyon különböző dalaik vannak. Egyetlen közös bennük, hogy mind megrövidítik ezt a várakozási időt. Nem tudom, miért.

Contextus: Mely más művészeti ágak foglalkoztatnak?

Fogyasztó szinten szinte minden. Film, festészet, installációk, fizikai színház, zene, de egyikhez sem értek igazán. Egy beszélgetés során pár felszínes információt tudok mondani mindegyikről, egy-egy nevet, akit nagyon szeretek. Pont ezért nagyon hálás vagyok, ha egy új kedvencet, érdekes figurát találok.

Contextus: Hogyan ismerkedtél meg a Köménymag irodalmi körrel?

A legtöbb tagot már régóta ismertem. Volt egy irodalmi est után, vagy szülinap lehetett talán, amikor említette Bende Tomi, hogy a menjünk el közösen a Véneki Irodalmi Táborba.

Állítólag ott beszéltünk róla, hogy Horváth Veronikával együtt belépünk a Köménymagba. Pár hétre rá, a Facebook-csoport tagja voltam.

Vicces volt látni az előzetes kérdést és a ráérkezett kommenteket közvetlenül a belépésünk előtt, amikben azt fejtegették a többiek, hogy felvegyenek-e minket.

Contextus: Hogyan működik a Köménymag a te nézőpontodból? (Műhelyként funkcionál, milyen időközönként jöttök össze, hogyan képzelhetjük el az ottlévő atmoszférát, etc.)

Nem minden közös programra tudok elmenni sajnos, és a többi taggal is egyre ritkábban találkozom. Ezért, ha összeülünk néha egy sörre, nekem az inkább róluk szól, mint a műhelymunkáról. Talán emiatt maga a Köménymag is inkább a tagjait és a velük való személyes kapcsolattartást jelenti külön-külön és egyszerre.

Contextus: Mit nyújt a számodra a Köménymag?

Elsősorban közösséget. Fontosak számomra a „köménymagok”, rengeteg közös emlékem van velük. Ezentúl az írásban is sokat segítenek, általában ők olvassák először a szövegeim, ha írok valami újat.

Contextus: Mit gondolsz, vannak-e olyan motívumok, amelyek fellelhetőek a Köménymag tagjainak írásaiban? Ha igen, melyek azok?

Nem jut eszembe semmi olyan, ami kifejezetten a Köménymagra, de akár a korosztályunkra (lehet ilyet mondani?) meghatározóan jellemző lenne. Persze vannak trendek, talán ide sorolható a testközpontúság, a test szétírása, a Bende Tomi által már korábban említett erős alanyiság is. Hiszen van pár olyan lírai megszólalásmód, kötet, vers, ami sokunkra nagy hatást gyakorolt.

És biztos vagyok benne, hogy ha pár évvel ezelőtti verseit néznénk meg, teszem fel, a köménymagoknak, ezek elég jól beazonosíthatóak is lennének.

Mégis összességében van egy olyan érzésem, hogy sokan sokfélét olvasunk, és valójában ezek az újonnan megtalált, rátalált hangok határozzák meg azt, ahogyan írunk.  

Contextus: Ha ki kellene emelni egy sort a kedvenc saját művedből, mi lenne az?

[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””] itt vagy, kérdezed, / s a hajózható horizont a zuhanyrózsák csöpögésére /szűkül.    [/perfectpullquote]

(részlet A halász munka után című versből)