Bellozzo: Félúton a klasszikus és gyorséttermek között

0
50
/ Fotó: A Bellozzo hivatalos Facebook-oldala

Az italkimérő helyeiről széles körben ismert Nagykörútonkitűnik egy hely, amely szokatlan megoldást nyújt az olasz ízek megtapasztalására. Első ránézésre egy gyorsétteremnek tűnik, de vajon ki tud-e törni a kétszáz forintos pizza szeletek árnyékából? A hely, amelyben jártam, az olasz szépség szóból származó Bellozzo névre hallgat. Lássuk, van-e ma szüksége Budapestnek ilyen típusú olasz étteremre!

Hirdetés

A Bellozzo az Oktogonnál, Budapest egyik közlekedési csomópontjánál található, amely így a város szívéből tömegközlekedéssel bárhonnan, könnyedén megközelíthető. Az étterem a szomszédos Burger King területéből hasított magának egy darabot még 2015 novemberében, és azóta gazdagítja a környék kulináris sokszínűségét.

Első ránézésre az étteremről vegyes benyomások születhetnek, hiszen nehéz eldönteni, hogy itt most gyorsétteremről van szó, klasszikus értelemben vett pizzázóról vagy esetlegegy reggeliző helyről.

Gyorsétteremnek túlságosan elegáns, de a nyitott ablakokon át bepillantva mégis papírtálcák, és papírdobozos üdítők sorakoznak az asztalokon.

Habár a kiszolgálás folyamata – „Helló, mit adhatok?” –, és a konyha falaira firkált ártáblázat megerősíti bennünk a gyanút, hogy majdnem egy mekibe érkeztünk, a marhapogácsából élő láncolatokkal ellentétben viszont a kajákat mégis ott dobják össze a szemünk előtt, amely így érdekes „vapiánós” hangulatot kölcsönöz a pizzázónak.

Az ételválaszték alapvetően kimerül az olasz konyha remekeiben: nyolcféle pizza és különféle tészták közül lehet válogatni, de megtalálhatók a saláták, desszertek és a kávé is. A pultra stócolt étlap meglepően igényes és okos, akár egy app.

/ Fotó: Petrovszki Csaba

Külön illusztráció segíti a szemünket a pizzák és tészták közötti különbségtételre, és végtére minden ételvariáció helyet kap benne. Fontos jellegzetessége a menünek, hogy a hat tésztaféle mindegyik étellel kombinálható, viszont rendelés előtt érdemes pásztázni egy kicsit, mert különben megbukhatunk az azonnali kérdések tengerében:

Milyen tésztafajtával szeretnéd? Csavart, nem csavart, töltött?

Ha sikerült ezt megelőzően határozott álláspontot kialakítani, akkor nem kerülhetünk bajba, de ha fogalmatlanul állunk ott, akkor jönnek a további kérdések, amik egyenes úton vihetnek bele az értelmetlen ételvariációk kiválasztásába. Habár ennek elkerülését segíti az illusztris csöntrékbe bújtatott tésztakiállítás, azért ha tehetjük, inkább gondoljuk át, mit is rendelünk.

Miután átesünk ezen a kritikus ponton és megtörtént a kifizetés, az eladó egyből Rómába, Nápolyba, de akár Firenzébe is elküldhet. Engem speciel Rómába küldött, de az álom hamar szertefoszlott, amikor nem láttam meg sem a repjegyem, sem a vonatjegyem, de még csak azt sem tudtam, hogy most akkor hol fogom megkapni az ételt, amiért annyi kérdésen keresztülvezetett utam. Végül azonban meghallgattam a tájékoztatást, mely szerint itt, a pultban fog elkészülni a három „konyha” valamelyikében. Odafáradtam tehát a Róma feliratú konyhához, ahol jöttek az újabb kérdések.

/ Fotó: Bellozzo hivatalos Facebook-oldala

A szakácsok kékes egyenruhában, nagy odafigyeléssel és kedvességgel készítették előttem a paradicsomos Raviolimat. Közben folytatódott a párbeszéd: milyen csípősre szeretném a szószt, mennyi sajtot kérek rá, petrezselyem vagy bazsalikom díszítést tegyen-e a tetejére? Elismerem kissé fárasztó volt ez, és még olyan érzésem is támadt, hogy:

Tudod mit? Bemegyek segíteni, hamarabb kész leszünk.

Miután kifőzte, kavarta, rászórta, megízesítette, díszítette, a rendelésem papírtányérban és műanyagvillával megérkezett a pult tetejére. Az igényes formatervezésű fémtálcákat a pult alól tudtam elővenni (feltehetően olasz design), hogy aztán rátegyem a kizárólag Olaszországból importált alapanyagokból elkészült ételem az olasz csizmára, amin az olasz konyháról szóló tájékoztatások örvendeztettek. Kicsit sok volt ez az Olaszország, de azért volt néhány magyar nyelvű beszéd is a zsírfogó papíron, bár azok is valami olaszról magyarított szólás-mondások. Mindenesetre teljesen közvetlen és exkluzív volt a gyorstálalás, és így az a néhány perc gyorsan elszaladt.

A teljesítmény fokozása érdekében a pizzák futószalagon készülnek. Olyannyira, hogy akár öt perc alatt hozzá lehet jutni egy frissen sült, a mi egyedi elképzeléseinknek megfelelő pizzához. Ezeket fedetlen papírdobozban adják, amelyek így nem hatnak olyan igényesnek, mint az uszályszerű papírban tálalt tészták, de a kedves üzenetekkel tarkított doboz mellett szolid díszítések azért itt is kijárnak.

Az evőeszközzel sem tréfálnak Bellozzonál, hiszen itt műanyagból öntött, fémhatású eszcájgokat kapnak a vendégek – már ha kapnak.

Számos esetben ugyanis kiábrándító, hogy mintha vonakodnának annak odaadásától. Illetve ezek nem találhatóak meg a szalvéták, szívószálak, és egyéb közprédára tett használati tárgyak között. Ha elfelejtenek adni, márpedig elfelejtenek, akkor bizony el kell fáradni Rómába, Nápolyba, vagy oda, ahol van egy olyan szakács, akin érződik a nagyvonalúság, és kérni kell egyet tőle. De a jó dolog benne az, hogy ha megtetszik, akár haza is lehet vinni, ahol majd jól jöhet egy parti során.

/ Fotó: Petrovszki Csaba

Nyáron lehetőség nyílik kiülni emelt pultokhoz az utcára, mivel azonban ennek az étteremnek sikerült elérnie, hogy nyitott ablakok mellett is kellemes, a kintihez képest hűvösebb időjárás uralkodjék bent, így inkább beorientálódtam az étterem belső bugyrába. Ennek a pár lépésnek köszönhetően lehetőségem nyílt megtekinteni a nagy divatnak örvendő, kék és fehér színekben pompázó metrócsempéket és az olasz sztereotípiákra utaló humoros, de előkelő plakátokat. Az étterem berendezésében a természetes anyagok dominálnak: fából készült székek, ülőhelyek, klasszikus hatású, szembarát, plafonról lógatott konyhai lámpák, fűszerektől és üvegektől roskadozó polcok. Összességében esztétikailag teljesen rendben van a hely.

A belső kialakítás mellett a legjobb dolog, hogy a hely alapterületének belső mélysége ellenére legbelül is kellemes, friss levegő volt, így nem zavarta meg semmi a terítéken lévő étel íz- és illatélményét. Az általam kért tészta a Pomodoro elnevezésre hallgatott, amit Ravioli tésztával kértem.

A paradicsomszósz, amit állítólag 5 órán át főznek, (azért bemennék megnézni ugyan, ki kavargatja azt az üstöt 5 órán keresztül) az én ízlésemnek tökéletesen megfelelt, pontosan annyira lett csípős amennyire kértem.

A pizzán használt szósz valószínűleg megegyezett azzal, amellyel a tészta volt elkészítve, így olyan nagy csalódásra nem lehetett számítani. Vékonyabb tésztájú, paradicsomos, szalámis pizza egy kis rukkolával díszítve középen. Egy igazán remek pizza harmonikus, enyhén fűszeres ízvilággal, különösebb egyéniséget nélkülözve. Természetesen a pizza az megint csak az ízlések és pofonok kategóriájának dobogós étele, ennél fogva egy alapjában véve tömegétkeztetésre szakosodott vendéglátóegységnél az egyéniség hiánya talán nem is kell, hogy olyan nagy problémát jelentsen. Összességében elégedett voltam a pizza minőségével.

Ez a pizza valahol nem próbál meg konfrontálódni senkivel, mindenki számára ehetővé akar válni a közepesen gazdag feltétével, fűszerezésével, méretével és egyszerűségével.

Az árkategóriát tekintve egy pizzát vígan megehetünk akár 1200-1300 forintért, a tésztafélék is hasonló árakon mozognak, így a pénztárcánk sem sínyli meg az élményt. Ár-érték arányban egészen elfogadható egy gyorsétteremhez képest.

#facebook | #instagram

ÁTTEKINTÉS
Kiszolgálás
Ételek
Ár-érték arány:
Elhelyezkedés
Atmoszféra (belső tér)
MEGOSZTÁS
Előző cikkSTRAND Fesztivál: gólyatábor, sans mentorok
Következő cikkBones Unrendered: Átható ambient és vokálok nyugodtsága
Petrovszki Csaba 1989-ben született Békés városában. Egyetemi tanulmányait 2009-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karán kezdte andragógia alapszakon. Egy évvel később beiratkozott politológia alapképzésre szintén az ELTE-re, mely szakokat 2013-ban végezte el. Ezt követően tanulmányait a Budapesti Kommunikációs Főiskola (Budapesti Metropolitan Egyetem) kommunikáció- és médiatudomány MA szakán folytatta, ahol elektronikus média szakirányon mesterdiplomázott 2015-ben. A ContextUs Gasztro Art rovatvezetője.