Hirdetés

Hogy lesz egy kertészmérnöknek készülő emberből fotográfus? Kivándorol a dániai Népfőiskolára, majd utána folyamatosan csak a fotózás, kiállítások veszik körül? Tóth Illéssel beszélgettünk, aki górcső alá vette a Facebook-függőséget, amelyet – valljuk be –, mindannyian tapasztaljuk.

ContextUs.hu: Úgy tudom, Dániában kezdtél el komolyabban foglalkozni a fotográfiával, annak alapjainak elsajátításával, 2013-ban. Három évvel ezelőtt 29 éves voltál. Mit csináltál ez előtt?

Sok mindent. Tanultam a Kertészetin, voltam Dániában, Franciaországban, dolgoztam több helyen. Kicsit kacifántosnak mondható az élettörténetem, azt hiszem.

ContextUs.hu: A Kertészeti Karon Kertészmérnök Bsc-n tanultál. Azt hiszem, némiképp távol áll a fotográfiától. Minek apropóján váltottál? Teljesen eltávolodtál mára az említett szaktól?

Igen, némiképp… (nevet) A fotóban több kreatív impulzus ér, jobban ki tudom vele fejezni önmagamat. Nagyjából eltávolodtam, igen. Bár a bor szeretete megmaradt.

ContextUs.hu: A Brandbjerg Folk Népfőiskolán tanultál fotós szakon. Húszas éveid végén nem volt furcsa ott tanulni? Egyáltalán: hogyan kerültél oda?

Felnőtt emberekkel tanultunk együtt, különböző korosztályokból. Szerintem nagyon izgalmas, életre szóló élmény volt. Egy kelet-európaiaknak szóló ösztöndíjjal kerültem ki az volt barátnőmmel együtt. A világ minden tájáról voltak ott fiatalok: Japánból, Venezuelából, Észtországból, Kanadából stb.

Kép címe: Sziluett egy szőkén
Kép címe: Sziluett egy szőkén | FotóFalu 2014

ContextUs.hu: Egy évvel később máris betekintést nyerhettünk a műveidbe. Az Art Bázis adott otthont egy csoportos kiállításnak FotóFalu 2014 címen. Felkérés volt, s ennyit fejlődtél egy év alatt?

Voltam a FotóFaluban (alkotótábor és művésztelep – a szerk.) ebben az évben, és beválogatták a kiállításra az egyik fotómat. Hangulatos hely, és ki lehet próbálni egy csomó érdekes, archaikus technikát, mint pl. az ambrotípia, a cianotípia, a fotogram vagy a kollódium.

ContextUs.hu: Majd ezután jött a Platán Galériába szervezett, szintén csoportos kiállítás, melynek címe Árnyékok között. Itt nemcsak magyar, de spanyol képzőművészek is megmutatták alkotásaikat.

Így igaz. Sőt, lengyelek is. Jól is sikerült, érdekes volt ez a nemzetközi hangulat. Az Árnyékok között válogatás középpontjában az idő múlásának széleskörű ábrázolása áll, különböző fotótechnikákat felhasználva. Különböző emberekről és talált tárgyakról készített portrék, kiüresedett terek fotói voltak láthatóak, melyek mind a mulandóság martalékává válnak.

ContextUs.hu: A Szerencsejáték Zrt. által kiírt pályázatra beérkezett legjobb pályamunkákból szerveztek kiállítást a Karton Galériába, melynek címe Függőség. A te képeid is helyet kaptak. Mi volt a koncepció, aminek mentél elindultál a pályázaton?

A mobiltelefon-függőség mentén indultam el, azon belül is a Facebook-addikció érdekelt. Azért is, mert én is sok időt töltök mostanában ezen a közösségi oldalon, ami szerintem alapvetően hasznos, de csak mértékkel. Illetve fontos, hogy alaposan megszűrjük a felénk áramló információáradatot. 

Kép címe:
Kép címe: Hogyan célozzak

ContextUs.hu: Ez nagyon érdekes téma, amit sok film is feldolgozott valamiféleképpen. Sőt, a nyelvészeti szakirodalom is belevetette magát. Azonban azt mondják, s ezt érezzük is, hogy a közösségi médiában van a jövő. Hogyan tudnánk hidat képezni, hogy az addikció ne álljon fenn?

Mindenki úgy szűr, ahogy gondolja. Embere válogatja, hogy kinek mi az értékes információ. De a lényeg, hogy számunkra érdekes, hasznos és idegileg nem túlzottan megterhelő dolgokat lássunk nap mint nap. Engem pl. eléggé leterhel a túl sok politikai témájú poszt, mindig felidegesítem magam, és nem feltétlenül van erre szükségem. Ha érdekel, úgyis elolvasom máshol.

ContextUs.hu: És mi alapján legyen a szűrő?

Nem a posztok mennyisége számít, illetve úgy se fogom visszakeresni minden posztját egy adott embernek. Inkább a minőség a fontos. Alapvetően azt gondolom, hogy mindenki bátran osszon meg mindent, ami nem kifejezetten offenzív, maximum beállítom, hogy ne lássam a megosztásait az illetőnek. 
Várjunk csak! Most nézem, hogy nincs ilyen funkció, pedig régebben mintha lett volna! Úgy látom, hogy most már csak arra van lehetőség, hogy töröljem a posztot vagy töröljem az ismerőseim közül a tagot. Pedig szerintem ez egy jó funkció volt, hiszen az, hogy valakinek a posztjai annyira nem érdekelnek, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem lehetünk ismerősök. 

ContextUs.hu: Ha esetleg fennáll a függőség az egyénnél, akkor elképzelhetőnek tartod, hogy majd szakosodnak orvosok, létrejönnek intézmények egy közösségimédia-prevenció miatt?

Szerintem ez egy hasonló függőség, mint az alkohol vagy a drog. Szóval elképzelhetőnek tartom, hogy lesznek erre szakosodott pszichológusok, pszichoterapeuták. Sőt, valószínűnek tartom. Kérdés, hogy milyen megvonási tünetek jelentkezhetnek, és ezeket hogy lehet kezelni.

Tóth Illés

ContextUs.hu: Szintén 2014-ben már a Lengyel Intézetnek dolgoztál mint fotós. Hogyan kerültél oda?

Több hónapig dolgoztam a Lengyel Intézetnek, viszont csak alkalmanként.

A véletlen folytán ismerkedtem meg Tomasz Piars-szal egy kiállításmegnyitón, és így jutottunk el a közös munkáig. Érdekes, hogy a kamera mindkét oldalán megfordultam már. De azt hiszem,

az a jobb, amikor engem fotóznak, annak ellenére, hogy kicsit zavarba ejtő.

ContextUs.hu: Ám az Egyesült Királyságban, Yorkban is dolgoztál mint fotós. Júliustól augusztusig tartott az az időszak, ahol portrékat készítettél a táborban, tudhatjuk meg a weboldaladról. Milyen tábor volt ez, s pontosan kiket vettél lencsevégre?

Ez egy nyári gyerektábor volt egy nagyon elegáns angol iskolában, ahol sok gyerek megfordult a világ legkülönbözőbb pontjairól. Sok program és játék is volt. Jópofa volt.

ContextUs.hu: Sőt, Indiában is jártál. Hogyan és milyen indíttatásból repültél oda?

Kiállításom volt Indiában, az ottani Balassi Intézetben. Csak úgy rájuk írtam, hogy örülnék, ha lehetne kiállításom a Magyar víziók című sorozatból, és pozitív volt a válasz. Kérdezték, hogy milyen feltételekkel mennék bele, én pedig kértem egy retúr repülőjegyet, illetve szállást egy hétig Új-Delhiben. Nagyon jól sikerült az utazás, sokan voltak a megnyitón, és sok szép és izgalmas helyre eljutottam (Agra, Varanasi, Sarnath, Rishikesh). Nyilván sokat is fotóztam, ezekből megtekinthető pár kép a weboldalamon is.
Tóth Illés India
Kép címe: Üldögélők Varanasiban

ContextUs.hu: Nemrég a Fugában volt egy kiállításod, ahol elmosódott fotóidat reprezentáltad. Mesélj a koncepcióról bővebben, kérlek! Miért mozgat ez a műfaj?

A dinamika, a spontaneitás és a véletlen vonz. Berlinben, a biciklizés egyik fővárosában fogalmazódott meg bennem a Freeride fotósorozat ötlete. Berlinben szívesen ülnek az emberek biciklire, sokan választják a közlekedés e környezetkímélő – és nem utolsósorban egészséges – formáját. Adta magát az ötlet, hogy vegyek egy régimódi városi kerékpárt, és azzal rójam a német hipszterfőváros utcáit.

Már több éve kirajzolódtak bennem egy olyan projekt alapvonásai, melyek a spontán utcai fotózást célozzák meg. Akkor ezt úgy képzeltem el, hogy szimplán járom az utcákat, a

nyakamban lóg a fényképezőgép és kattintgatok anélkül, hogy belenéznék a keresőbe,

vagy komponálnék. Ez annyiban módosult, hogy a biciklin ülve csinálom ugyanezt. Ettől dinamikusabb és pörgősebb lesz az egész élmény, belemegy egy kis adrenalin is a képekbe.

ContextUs.hu: Oláh Norbert festőművésszel készítettünk egy interjút nemrég, amelyben a te képeidet használtuk fel. Milyen viszonyban vagytok?

Jó viszonyban vagyunk. Néha összefutunk és elbeszélgetünk. Utoljára pl. az Akváriumban találkoztunk. Érdekes embernek tartom. Készítettem egy fotósorozatot a Magyar Képzőművészeti Egyetemen tanuló hallgatókról, Norbi is szerepelt benne, mert megfogott valami a karakterében. Ezekből egyébként volt is egy kiállítás a MÜSZI-ben, Kortársak címmel.

Kép címe: Logók a Facebookon
Kép címe: Logók a Facebookon

ContextUs.hu: Díjakkal is büszkélkedhetsz, hiszen az említett Függőség pályázat mellett elmondhatod, hogy a Nagy tavaszi fotópályázaton te kaptad a szakmai díjat a Mária Valéria híd című fotód miatt, valamint André Kertész fotópályázat különdíját is bezsebelted a Juhász Gábor nyugdíjas szerelő háza előtt című alkotásodért. Mit tart egy fotográfus, Tóth Illés a csúcsnak a szakmáján belül?

Nem tudom. Ha megnyerem az XY díjat. Vagy ha majd kiállíthatok az XY galériában. Illetve ha lesz egy biztos és viszonylag nagy rajongói köröm.

ContextUs.hu: Jó, de pontosítsuk azokat az ikszeket és ipszilonokat!

Örülnék, ha kijutnék külföldre is kiállításokkal, vagy megkapnám a Pécsi József, esetleg a Lucien Hervé ösztöndíjat.

ContextUs.hu: Kik hatottak rád?

Brassai (Halász Gyula), Henri Cartier-Bresson, William Eggleston, Joel Meyerowitz,

David Hockney, Friedrich Hundertwasser. De még mondhatnék egy pár nevet… (mosolyog)

Tóth Illés Freeride
Kép címe: People 4

ContextUs.hu: Mivel kísérletezel jelenleg?

Továbbra is a Freeride-dal. Úgy érzem, hogy még nem merítettem ki ezt a témát. Sok lehetőség van benne, mert szerintem tényleg érdekes dolgokat lehet belőle kihozni mind formai, mind színvilág szempontjából. Néha egészen absztrakt dolgokat kapok végeredményként, amit szeretek, szeretek elvonatkoztatni a valóságtól.

Az utóbbi időben picit belekóstoltam az írásba is, melyek közül fel is olvastam párat a FUGA megnyitón.

ContextUs.hu: Meg tudsz élni a kattintásokból jelenleg?

Mellékkeresetként számítok rá. Remélem, majd ez változni fog. De ha nem, abba se halok bele.

Tóth Illés képeit a weboldalán találod meg: ITT

Kiemelt fotó: A szerző Facebook-oldala.

MEGOSZTÁS

B. Zetas Péter 1990-ben született Debrecenben. A Debreceni Egyetem magyar szakán végzett magyar nyelv és irodalom szakon. A LÉK irodalmi kör és a József Attila Kör, valamint a DETEP (Debreceni Egyetem Tehetséggondozó Program) tagja. Verseit publikálta többek közt az Irodalmi Szemle, a Műút, a Tiszatáj, a Palócföld, a Zempléni Múzsa, a Vörös Postakocsi és a Várad. 2013-ban a Várad verspályázatán megosztott első helyezést ért el, 2014-ben pedig a Debreceni Egyetem Határnyitás című verspályázatán a harmadik helyezésért járó díjat vehette át. 2015-ben Nemzet Fiatal Tehetségeiért ösztöndíjban részesült újságírás és költészet kategóriában. A ContextUs alapító-főszerkesztője, a Rombusz Műhely egyik alapító tagja. Jelenleg Londonban él.