Formanek Csaba és Pusztai Luca előadásáról Karinthy Frigyes örökbecsű idézete jutott eszembe: „Férfi és nő hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar – a férfi a nőt, a nő a férfit.” A Senki se mer egyedül élni a két nem közötti kapcsolat bravúrosan változatos eszköztárral történő megjelenítése.

Az előadás kezdésére várva Kovács Kati Most kéne abbahagyni című slágerét halljuk a Patyolat próbaüzem hangszóróiból. Remek előhang Formanekék produkciójához, amelynek akármelyik pontján megszólalhatna ez a dal. A Senki se mer… szereplőinek kapcsolata bármelyik pillanatban véget érhetne a köztük lévő félreértések és nézeteltérések sorozata miatt, mégis boldogság látni, hogy ez a fentiek ellenére nem történik meg. Az előadást végtelenül életszagú, okosan hullámzó dramaturgia jellemzi: mindkét szereplő részéről folyamatos a hangulati ingadozás, melynek része az egyszer fent, egyszer lent, és a se veled, se nélküled életérzés is. Ami pedig ezt a folyamatos ingadozást izgalmassá, helyenként pedig végtelenül szórakoztatóvá teszi, az a rendkívül változatos játékstílus.

Színház és filmszerűség

Mindkét szereplőnek van például monológjelenete, amely mindkettejük esetében összehúzott függöny előtt történik, és amelyben mindketten a jelen nem lévő másik félről beszélnek, a pozitív jelzők kellemesen abszurd túlzásaiba esve. Különösen emlékezetes Pusztai Luca monológja, amikor a férjet híres függönyhúzóként mutatja be, és hosszasan, egymással alliteráló pozitív jelzők halmazával dícséri munkája nagyszerűségét. Ehhez képest valamivel később, amikor már mindkét fél a színen van, elhangzik egy pár olyan megjegyzés is, amelyeket bejátszott közönségnevetés kísér, ezzel pár pillanatra eszünkbe juttatva a sitcom műfaját.

És ha már tévés műfajokról esik szó: ha az előadás egyik legkiemelkedőbb részét videóra vennék, akár önálló, álomszép videoklipként is megállná a helyét.

Pedig az apropóját mindössze az a színháztechnikailag fontos feladat adja, hogy ki kell nyitni a többrétegű, egyébként kartonra festett hátteret. Ennek az addig látott része egy bérház belseje, ablakokkal, a kinyitás után pedig egy külső tér tárul elénk, a távolban egy nagyobb épülettel, amely akár a Pusztai Luca monológjában korábban többször említett pályaudvar is lehet. Formanekék ezt a háttértechnikai feladatot is az előadás részévé teszik: a szerepükből kiindulva, lassú, egymásra végig odafigyelő koreográfiával, zenére nyitják ki a díszletet. Mindeközben pedig szerepeik szerint is – ahogy mondani szokás – telik az a rohadt idő.

Improvizáció

A közjáték után a férfi és a nő arról beszélnek, hogy már ők maguk sem tudják, mióta vannak együtt. Megszokott, rutinossá váló hétköznapokat látunk, amelyeknek erőteljesebb megszakítása egy újabb színháztípust hoz be a képbe: az improvizációs színházat. A nő vendégeket hív a lakásba, akik a közönség soraiból kerülnek ki. Különösebb elvárás nincs feléjük, az előadás érezhetően figyel arra, hogy ne akarja erőszakosan bevonni őket a játékba. Kisebb rögtönzésekre adódik alkalom, mind a színészek, mind a közönségből kikerülő vendégek részéről (az április 11-i előadáson a vendégek éltek is ezzel a lehetőséggel). A lényeg itt, a jelenlétük kapcsán kialakult konfliktuson alapul, amelynek következményeként végül, a férfi ordítva, dühöngve küldi ki őket a lakásból.

Tervek

Az előadás dramaturgiai mozgatórugói a tervek, amelyek olykor – főleg a férfi esetében – tárgyszerű jelzést is kapnak, telefirkált papírhalmok formájában. Mondhatjuk, hogy a nő el van nyomva a férfi folyamatos tervezgetési igényei miatt, azonban rögtön tegyük is hozzá, hogy neki is hasonló szükségletei vannak. A Senki se mer…-t az ötletelések közti dinamika mozgatja, amely lendületnek valahogy mégis sikerül harmonikus képben zárulnia: itt a férfi és a nő már ketten együtt tervezgetnek a papír fölé hajolva, egymást közben szorosan átölelve. Mintha csak a cím egészülne ki ezzel az utolsó jelenettel, oly módon, hogy senki se mer egyedül élni, de nem is biztos, hogy érdemes. Ez pedig jó érzés.

Szereplők és díszlet: Pusztai Luca és Formanek Csaba

Fény: Lakatos Dániel

Fotó: Fekete Attila

Írta és rendezte: Formanek Csaba

Senki se mer egyedül élni – esendő tervek 1 felvonásban, Patyolat Próbaüzem, 2017. 04 10.

További előadások: május 4-5. 20 óra