Lichter Péter legújabb alkotása eljátszik a gondolattal, hogy milyen lenne egyedül túlélni egy posztapokaliptikus világban. A rendező első nagyjátékfilmje a Fagyott május. A főleg avantgárd, kísérleti jellegű alkotások jó alapot biztosítottak számára alkotása elkészítéséhez. Emellett Lichter a Prizma nevű folyóirat szerkesztőségi tagja, ahol a kísérleti filmes rovat felelőse, vagyis innen is látható a szakavatott kritikus vonzalma az avantgárd és kísérleti filmekhez.
Hol is vagyunk?
A történet „1990, a bukás után” felirattal kezdődik, azonban az nem világos, hogy mely országban játszódik a cselekmény, valamint a főhős személyazonosságára sem derül fény. A film narratív keretét pedig az előbb említett időpont mellett a főhős Commodore 64-be feljegyzett naplóbejegyzésszerű írásai, amelyeket Anna nevű testvérének ír, valamint super8-as kamerával felvett flash-backjei adják.
Apokaliptikus hangulat
Az elsősorban rövidfilmjeivel ismertté váló rendező alkotása több műfaj keresztezésének az egyvelege. A cselekmény valószínűsíthetően egy apokalipszis után játszódik, ahol a főhős egyedül barangol a fagyos és kietlen erdőben. A posztapokaliptikus környezet megteremtése már önmagában feszültséggel teli, azonban emellé a rendező foundfootage horrorokra jellemző kézi kamera használattal még félelmetesebbé teszi az alkotást. A cselekmény kihagyásokkal teli, nem tudjuk meg, mennyi idő telik el az egyes jelenetek között, valamint a főhőst nem látjuk, hiszen mindent az ő szemszögén keresztül szemlélünk, first person shoot-módban, akárcsak egy számítógépes játékban.
Lichtert dicséri, hogy fenyegető atmoszférát sokkal inkább a táj kietlenségével és a romos épületekkel érzékelteti, semmint az állandóan rángó kézi kamerával.
Bátor műfaji egyveleg
A Fagyott május tehát éppen abban remekel, hogy nem ragaszkodik a különféle műfajok jól ismert paneljeihez, miközben néhány esetben remekül tudja adaptálni azokat, ilyen például a jumpscare-ek használata, mindez azonban jól megfér a művészi igényességgel láttatott képekkel. Az alkotásról eszünkbe juthat A felszín alatt (Under the Skin, Jonathan Glazer, 2013) című film, amely a science-fiction inváziós alműfajon belül készült, és egy lehetséges földönkívüli megszállás előzményeit mutatja. A Fagyott május mind atmoszférateremtésben, mind koncepciójában hasonló, hiszen itt egy apokaliptikus világ kezdete figyelhető meg, ahol még nem ismertek a túlélés szabályai, valamint a másokkal való kapcsolatok helyzete (ha egyáltalán léteznek túlélők). Vagyis vannak viszonyítási pontok műfajokhoz vagy éppen más filmekhez, azonban a Fagyott május mégiscsak egy kísérleti, egy avantgárd film.
Valóságos világvége helyzet
Ennek megfelelően sokkal több a kérdőjel a cselekményben, mint a válasz rá. Nem derül ki, mi volt az apokalipszis oka, nem ismerhetjük a főhőst igazán, azonban mindez talán nem is lényeges. Nyitott kérdés továbbá az apokalipszis időpontja, az, hogy mire utal az 1990-es év megnevezése, illetőleg maga a cím is. A Fagyott május egy olyan egzisztenciális helyzetet mutat, ahol az ember magára hagyottan, szinte élet és halál között lebeg. Ebben rejlik a film erőssége, ugyanis az apokalipszist egy másik szempontból mutatja be, nevezetesen unalmasnak láttatja, ahol az ember ki van szolgáltatva a természetnek. A kérdés, hogy a főhősön kívül van-e valaki az erdőben, vagy mindezt csak képzeli a másik iránt érzett empátia hiánya miatt. A halálközeli állapot, a csodálatos és egyben baljós képek megteremtésében Gerencsér Dávid operatőri munkája kiemelendő, emellett hangsúlyos szerep jut a hangoknak, és a kettő együtt képes hátborzongatóvá tenni az atmoszférát.
Mindenesetre a Fagyott május sokkal inkább formanyelvi kísérlet, semmint egy trendet elindító hullám megjelenítése a magyar filmgyártásban. Ami felróható a filmnek, hogy egyre halmozódó, azonos koreográfiára épülő bolyongás miatt a felétől már hiányzik az a fajta izgalom és feszültség, amely addig jellemezte azt. Mindentől függetlenül egy különleges és üde színfoltja a mai, egyre erősödő magyar filmes palettának.
