Kerber Balázs: Körbeér
A jelek nem eredetiek, és ha lerajzolom őket,
az alkotórészeik is szétperegnek, mint egy
trükkös animációban. A vonalak egymáson
hintáznak. Pingpongütő, teniszháló, vagy
egy összedőlő asztal, lábai jobbra-balra esnek.
Most két szilánk egy asztal, estefolt, kör alakú.
Melyik jel rajzolja le a folyamatot?
A rések közt mindegy a jel, csak legyen vonal,
legyen mozgás. És a párbeszéd melege, hűvöse
hol vékonyodik, melyik szónál szivárog el
a kéz alatt? A tölcsér vastag, aztán vékony.
Skandináv időben ezer éves párbeszéd, marad
a kabátujj külseje, marad a hangok robogása
a mélybe nyúló, szűkülő spirálon. Kép az egész
párbeszéd, a hideg elszökik alóla. Csak
a mozdulat, a kar indul meg, végigsuhan a levegőn,
hogy zenéjével betöltse a váratlan teret.
