“Egy fiatal lány, aki sok mindent először tapasztal, és keresi a helyét, próbálgatja új szerepeit” – mondja Oláh Dóra, akinek tavaly év végén jelent meg debütkötete, a Pénelopé kézen fog. A fiatal szerzővel beszélgettünk többek között kortárs irodalomról, gyógyszerész szakról, páneurópai piknikről.
ContextUs: Két évvel ezelőtt ismertük meg egymást, amikor a Határnyitás verspályázatra beküldött szövegeidet díjazták. Azt mondtad, hogy a mentorod, Kárpáti Kamil szerint költővé kell válnod, és ehhez magadnak kell megteremtened a feltételeket. Milyen feltételekre gondolt?
Nem tudom, ő pontosan milyen feltételekre gondolt. Számomra ezek a kritériumok azok a külső és belső dolgok, amelyek nélkül nem tudnék verset írni. Gondolok itt olyan gyakorlatias dolgokra is, mint az írásra szánt minőségi idő, más költők műveinek olvasása, de akár más kötelességeim elvégzése is, hogy felőlük nyugodtan írhassak. Belső feltételnek tartom például érzelmeim megfelelő kezelését. Nagy szükségem volt/van arra, hogy megtanuljam: ne borítsanak el teljesen.
ContextUs: És sikerült költővé válnod?
Szerintem ezt én nem ítélhetem meg.
ContextUs: Az említett levelezésünk során feltetted nekem azt a kérdést, hogy mitől lesz valaki költő. Most tőled szeretném hallani a választ.
Hangsúlyozom, ez csak az én személyes véleményem. Úgy gondolom, nagyon pontos valóságérzékelés és szépirodalmi színvonalú szövegek alkotásának együttesétől. E borzasztóan hangzó ”definíció” alatt azt értem, hogy a költő olyasvalaki, aki kristálytisztán lát meg olyan összefüggést, tartalmat, értéket, rejtett belső igazságot emberekben, fizikailag valós vagy akár elképzelt élethelyzetekben, amit talán csak kevesen. Ezt a csodás, valós élményt valahol belül mélyen megéli, és úgy fejezi ki, hogy lenyűgöz vele, gyönyörködtet.
ContextUs: Azt is mondtad, hogy tudatosítod magadban, hogy benned költészet van. Tudatosan költői szerepeket veszel fel?
Én ezt úgy élem meg, hogy van bennem egyfajta késztetés, indíttatás arra, hogy írjak. Inkább felelősségvállalásnak tartom, mintsem szerep felvételének.
ContextUs: Kárpáti Kamillal, József Attila-díjas íróval, a Stádium Kiadó vezetőjével való megismerkedésed hasznosnak bizonyult, hiszen egy kiírt pályázat elnyerése után felajánlották, hogy szívesen megjelentetnék az akkor még kialakulóban sem lévő köteted. Hány publikációd volt és hol akkoriban?
A Magyar Hallgatói Antológiában jelent meg egy régi versem, emellett a Stádium Gérecz Attila-antológiájában három. A Napút is közölte ekkor már két versemet, valamint a Medikus Lap, egyetemi újságunk minden számában (ha jól számolom, 2014 decemberében olyan 7-8 számról lehetett szó).
ContextUs: Miért mondtál igent e megjelenésre, és nem vártál inkább, míg egy “topkiadó” jelentkezzen?
A Stádium Kiadóval 2014 tavaszától kezdve vagyok kapcsolatban. Ekkor zajlott pályázatuk, ahol fiatal szerzőket kerestek. Mikor erre jelentkeztem, és elfogadtak, még nem volt szó kötetről. Együttműködést ajánlottak fel nekem, melyet én – ha fogalmazhatok így – tehetséggondozásként éltem meg.
Kárpáti Kamillal való levelezésem óriási fejlődési lehetőséget adott. Számomra valahogy nem is volt kérdés, hogy ott jelenjen meg a kötetem, ahol ennyi jót kaptam. Nem tudtam volna mást elképzelni közös munkánk és saját utam mérföldköveként. Örömmel fogadtam a lehetőséget, noha nem voltam benne biztos, tudok-e vele élni. Egyébként topkiadónak tartom a Stádiumot már csak azért is, mert náluk jelennek meg többek között Rózsássy Barbara és Nagy Cili versei, akik számomra egyértelműen a legnagyobbak közé tartoznak.
ContextUs: A mai tendencia az, hogy a szerző azután házal kiadónál a kéziratával, vagy keresik meg őt, miután az ismert folyóiratokat körbepublikálta.
Egyedül abból a szempontból élem meg hátrányként, hogy így talán kevesebb hasznos visszajelzést kapok a munkámról.
ContextUs: Fontos a marketing az irodalmon belül is. Van már ötleted, hogyan népszerűsíted a Pénelopé kézen fogot?
Elsősorban a közösségi médiát használom erre a célra.
ContextUs: Pénelopé kézen fog a debütköteted címe. Odüsszeusz feleségét idézed meg?
Pénelopé az egyik legkedvesebb szereplőm a görög mitológiából. A legokosabb földi asszonynak tartották. Versemben – és a kötet címében – a felismeréseket, a nőiség tudatos megélését szimbolizálja. Emellett utal a mitológiai versciklusra is, melyben azt szeretném megmutatni, hogyan jelennek meg tapasztalataimban a mitológiából jól ismert archetípusok.
ContextUs: Miért nyúltál az ő személyéhez és a köré épülő hagyományokhoz?
Szerintem az ő alakja, mitológiai szerepe fejezi ki legjobban a már említett tudatosságot.
ContextUs: A nyelvezet nem igazodik a kortárs trendekhez, ha kockáztathatok azzal a kijelentéssel, ha fogalmazhatok ekképpen.
Valóban nem igazodik a legtöbb kortárs szerző nyelvezetéhez. Nem volt ez célom, nem mintha rossznak tartanám, amit ők képviselnek. Jelenleg így tudom magamat kifejezni.
ContextUs: A mítoszok által Pénelopé alakját erősnek gondoljuk. Azonban a verseidben mégis egy gyenge személyként ábrázolod, aki keresi identitását.
Pénelopé a kötetemben is erős alak. A lírai én nem Pénelopé, hanem magam. Ha ezt kiterjeszteni, általánosítani szeretnénk: egy fiatal lány, aki sok mindent először tapasztal, és keresi a helyét, próbálgatja új szerepeit.
ContextUs: Több versed is Gérecz Attilának ajánlod.
Gérecz Attila öröksége fontos a Stádiumnál. Életműve előtt több antológia tiszteleg. Az egyik ilyen antológiába írtam felkérésre a Főhajtás című verset. Ha nem találtam volna olyat műveiben, ami megérint, nem tudtam volna ezt megírni. A Barack elején olvasható idézet pedig a versnek többletjelentést ad, kiadómhoz kapcsol.
ContextUs: A Pénelopé kézen fogba emelted a páneurópai piknik ünnepére írt versed is, amelyet Bella Árpád alezredesnek ajánlasz. Hogyan kapcsolódik ez a mű a koncepcióba?
A vers a második, „szülőföld-ciklusban” szerepel. Azért soroltam ide, mert ezt a versemet díjazták az egyetem általad is említett pályázatán, az egyetememhez pedig ezer szállal kötődöm.
ContextUs: Gyakran sejlik fel egy-egy motívum, amely mögött a szexualitás burjánzik. Ez mennyire volt tudatos?
Igen, ezek tudatos választások. Legtöbbször azért választok ilyen motívumot, mert valamilyen szempontból illik a mondanivalóhoz, erősíti azt.
ContextUs: Hány év munkáját rendezted 104 oldalba?
Egy vers kivételével mind 2014 és 2016 ősze között íródott. Az említett kakukktojás érdekes módon jóval korábbról, 2013 tavaszáról származik, de jól illett az egyik ciklusba.
ContextUs: A Debreceni Egyetem gyógyszerész szakán tanulsz jelenleg. Mennyire volt hatással a költészetedre?
Meghatározónak tartom, hiszen lehet, sosem kezdtem volna publikálni verseimet, ha nem itt tanulnék. A karon ért megannyi olyan hatás, amelyek nélkül nem tartanék még itt sem, ahol most. Emellett a verseimben előfordulnak a gyógyszerészet jellegzetes motívumai és írtam a gyógyszerész hivatástudatról is.
ContextUs: Egyáltalán: hogyan kerül kapcsolatba az irodalommal egy gyógyszerész?
Jóval hamarabb jött az irodalom, mint a gyógyszerészet, de mindkettőt nagyon szeretem. Mikor hatévesen elolvastam az első verseket az olvasókönyvünkben, evidens volt számomra, hogy (akkori szavaimat idézve): „Ilyet én is tudok”. Kisebb-nagyobb megszakításokkal ettől kezdve írok.
ContextUs: Mennyire igyekszel részt venni irodalmi eseményeken Debrecenben és azon kívül?
Az igyekezet megvan, de sajnos sok kötelező órám van az egyetemen. Ezek gyakran estébe nyúlnak, és például a LÉK-re emiatt sem tudtam sokáig járni. Az egyetem mellett inkább debreceni rendezvényeken tudok részt venni.
ContextUs: Mikor és hol várható kötetbemutatód?
Tavaszra tervezek bemutatót a Gyógyszerésztudományi Karon, de szeretném majd szélesebb körben is népszerűsíteni a kötetet.
ContextUs: Ha ki kellene emelned egy sort a 104 oldalból, mi lenne az?
„Nem piromániás, csak őszinte”
Címlapfotó: Bogár Ádám
