Szerencse, hogy vagyunk egymásnak

0
5
Hirdetés

Már rég elstartolt az Így dicsérjük Erószt nevű programsorozat a Rombusz Műhelyben. Előtte azonban Merényi Dávid és Dóra Ádám kiállítását tekinthettük meg, amelynek címe Egy hely atomoszférája. Ennek apropójaként kérdeztük meg a két festőt, többek között a közös munka, megismerkedésük, jövőjük és természetesen a Rombusz-kiállításuk után érdeklődtünk.

ContextUs.hu: Nemrég a ti festményetek díszelegtek a Rombusz Műhely falain, mely rendezvénynek címe Egy hely atmoszférája volt. Milyen volt a megnyitó a ti perspektívátokból?

Dóra Ádám: Nagyon sokan eljöttek: barátok, kollégák, régi és új ismerősök. Ez nagy boldogsággal töltött el, ilyenkor érzem, hogy van értelme a munkámnak.

Merényi Dávid: Nagyszerű élmény volt, és megérte a sok készülődés! A csapatnak nagyon sok munkája volt benne, amit szeretnék itt is megköszönni. Sokan fordultak meg a galériában és több barátommal is volt alkalmam váltani pár szót.

ContextUs.hu: A megnyitó beszédében Oláh Norbert, a Rombusz egyik alapító tagja és koordinátora kiemelte, hogy ritkaság a képzőművészek körében, hogy nem oltják ki egymást a duók. Ha beszélhetünk-e titokról, receptről, mi lenne az?

D. Á.: A folyamatos diskurzus és közös munka alapja a baráti szeretet. Egymás megbecsülése, inspirálása, kritizálása az, ami előre visz. Sok közös pont van az ars poétikánkban, de természetesen vannak ellentétes nézeteink is.

M. D.: Szerintem mindkettőnk nevében mondhatom: szerencse, hogy vagyunk egymásnak. Az eszmecsere mellett sokat hülyéskedünk is, és persze, amikor tudunk, együtt dolgozunk.

Titkunk nincs igazán, nagyon sok mindenben hasonlítunk egymásra, és törődünk a másik lelkivilágával is.

Fotó: Tóth Illés
Fotó: Tóth Illés

ContextUs.hu: Hogyan találkoztatok egymással, és miért döntöttetek amellett, hogy elkezdtek együtt dolgozni?

D. Á.: Dávidot a Képzőn ismertem meg, fölöttem járt két évvel, de nem egy mesternél voltunk. Folyamatosan követtük egymás alakulását, a közös munka kb. egy éve merült fel. Az alapötlet a szabadban festés, élesben, látvány után, olajjal, vászonra, Budapesten.

M. D.: Az egyetemen figyeltem fel Ádám munkáira, de nálunk az egyetemen időnként akad gond azzal, hogy kifejezzük tetszésünket. Gondoltam, megkeresem, hogy megmondjam neki, mennyire csípem a munkáit, és ezzel megtörjem a jeget. Emlékszem, nagyon örültünk egymásnak, szerintem regénybeillő jelenet volt.

ContextUs.hu: Leginkább tájképeket installáltatok. Mióta tartó ciklus ez nektek, hogy e műfajban alkossatok?

D. Á.: Tavaly nyáron kezdtük el ezt a tematikát, amiből a kiállítás gerince állt. Néhány városkép is kikerült, amely szintén az „atmoszféra” hívó szóra reflektál.

M. D.: Én leginkább természet után festek, sokat kirándulok, szeretem az egésznek a hangulatát előkészülettől a végeredmény elemzéséig. Nem is nevezném ciklusnak ezt.

ContextUs.hu: Kik hatottak rátok?

D. Á.: Sok művészt követünk, nézegetünk. Klasszikusokat és kortársakat egyaránt. Dávid inkább líraibb alkatú művészeket kedvel, én az expresszívebb alkotókkal többet foglalkozom. Az utóbbi időben Anselm Kiefer munkássága érdekel nagyon.

M. D.: Mostanában a klasszicizmus másod- és harmadvonalú festőinek a grand-tour élményeiből, naplóiból gyűjtök, de természetesen magam is ellátogattam például Civita Casrellanaba, ahol többek között Corot is tevékenykedett. Corot nekem világos fényként mutatja az utat, rendkívüli alázata és briliáns szeme példaértékű.

Fotó: Dornai Zsigmond
Fotó: Dornai Zsigmond

ContextUs.hu: Sajnos nehezen lehet megélni a festészetből, legalábbis keveseknek adatik meg ez a kiváltság. Ti mivel foglalkoztok, ha nem a festés az aktuális munka?

D. Á.: Engem a festészet mellett a gasztronómia érdekel. Nagyon szeretek és rendszeresen szoktam is főzni. Mivel még diák vagyok, nincs állandó munkahelyem, szinte minden energiám a művészetem kialakítására, elmélyítésére irányítom.

ContextUs.hu: Dávid, nagyon sokat éltél Rómában. Minek apropóján? Sikerült megismerkedni, esetleg beépíteni a művészetedbe az ott tapasztaltakkal?

M. D.: Leginkább Róma történelme, a latin kultúra és irodalom érdekel. A szellemiség az, ami az énem része lett, hogy ez miképp hat ki a munkámra! Azt nem tudnám konkrétan megmondani.

ContextUs.hu: Ádám, jelenleg Párizsban élsz. Minek apropóján utaztál Franciaországba? Sikerült beépítened neked is az ott átélteket?

D. Á.: Most csak egy rövidebb időre utaztam Párizsba. Évente egyszer sort kerítek egy kiállításnéző utazásra, amit természetesen rajzolással, akvarellezéssel, könyvesboltokkal kötök össze. Párizs nekünk a második otthonná kezd válni, hiszen a barátnőm kint született és ott is élt 16 évig, számomra régóta vonzó a képzőművészeti élmények miatt.

Fotó: Dóra Ádám
Fotó: Dóra Ádám

ContextUs.hu: Alkottok-e más művészeti ágban? Ha igen, melyek azok?

D. Á.: Számomra a festészet az a médium, amely a legalkalmasabb a terveim realizálására, de nyitottan állok más művészeti ágakhoz is, viszont (egyelőre) nem művelem őket.

M. D.: Én dobolni szoktam (mosolyog)

ContextUs.hu: Mit gondoltok, hol tartotok majd tíz év múlva?

D. Á.: A 33. életévemben.

M. D.: Tíz év múlva tíz évvel leszek idősebb, és úgy gondolom, az egy új szakasza lesz az életemnek. Izgat, hogy milyen irányba alakul a festészetem. Érettséget és fegyelmezettséget várok.

ContextUs.hu: Készültök-e valamivel – nagyobb szabású kiállítás, projekt – a közeli jövőben?

D. Á.: Természetesen. Egyre nagyobb projektekkel fogunk előállni, viszont erre még várni kell picit. Sok közös gondolat, inspiráció és persze effektív munka kell még ehhez. De hamarosan jelentkezünk!

M. D.: Nyár végén készülünk bemutatni újabb közös anyagunkat. Ezúttal nagyszabású és átfogóbb kiállítást tervezünk.

Hirdetés