Ambrus Attila tizenegy évvel ezelőtt szabadult a börtönből, ahol 13 évet kellett töltenie. Ő azoknak a keveseknek az egyike, akinek sikerült új életet kezdenie a börtönévek után, a Borsnak elmondta, mi kellett ehhez.
A legfontosabb az úgynevezett "köldökzsinór", hogy az ember tudja, várja valaki kint, van hova mennie
– magyarázta, hozzátéve, hogy a kötelező pártfogói felügyelet tapasztalatai szerint nem sokat ér.
Több pártfogóm is volt, emberileg semmi baj nem volt velük, sőt, a rendszer az, ami alkalmatlan erre szerintem. Ha valaki szabadul, mindig fennáll az a veszély, hogy utána nem kap munkát az előítélet miatt.
Én nagyon fontosnak tartottam, hogy a börtönévek alatt képezzem magam, tanuljak, amennyit csak lehet. És persze végig tudtam, hogy nekem van egy mankóm, van hová mennem
– emlékezett vissza.
Kapcsolódó cikk