Gálvölgyi János a Meglepetés magazinnak mesélt arról, hogyan érzi magát a súlyos betegsége után, írja a 24.hu.
A lányaim lélekjelenléte nélkül most nem beszélgetnénk, megmentették az életem. A kórházban töltött időszakom alatt pedig nemcsak rám vigyáztak, hanem a feleségemre is, aki Dorka és Eszter mellett életem harmadik legfontosabb nője.
„Ami engem illet, azokból a napokból, amikor válságos állapotban voltam, semmire nem emlékszem. Miután pedig magamhoz tértem, minden oldalról dőlt rám a szeretet. Ott volt velem a családom, a csodálatos orvosok és ápolók, akik nemcsak rám, hanem körülöttem minden betegre bámulatosan odafigyeltek az intenzív osztályon. Ott nem számít, az ember Kossuth-díjas vagy vízvezeték-szerelő, egyenrangú emberek vagyunk mindannyian. Nem vagyok ezoterikus beállítottságú, így nem töprengtem azon, miért éltem túl ezt a baktériumfertőzéssel bonyolított makacs tüdőgyulladást, miért kaptam még egy esélyt. Nem győztem az újságokban elolvasni, mi minden »történt« velem, és meghatott, hogy ilyen sokan aggódtak értem, hogy ennyit méltattak. Azt hiszem, ennyi szeretet csak akkor ömlik az emberre, ha már a túlvilágon van, és nem láthatja. Szerencsés vagyok, mert túléltem, és megadatott, hogy megtudhattam, néhány embernek azért adtam az életem során vidám perceket” – magyarázta a színész.
Az orvosom az utolsó kontrollon azt mondta, teljesen egészséges vagyok, és egy ilyen súlyos tüdőgyulladás egy fiatalt is pont úgy döntött volna le a lábáról, mint engem. Semmi akadálya nincs tehát, hogy munkával töltsem az életem hátralévő részét.
– mondta, hozzátéve, hogy a történtek rávilágították arra, hogy a szeretteivel töltött idő a legfontosabb, így a jövőben arra akar fókuszálni, hogy minél több időt tölthessen a szeretteivel.
Kapcsolódó cikk
Gálvölgyi János: „Irgalmatlan stressz volt rajtam, nem irigylem a családomat, akik ebben éltek”
A betegsége óta először állt színpadra.
