Simon Kornél egy szentesi gimnáziumban érettségizett, ahol úgy érzi, egy üvegbúra alatt éltek, írja a 24.hu.
És most nem a művészkedésről vagy a lila ködről beszélek, hanem inkább a toleranciáról, a szabadságról, az odafigyelésre, hogy tudunk a másikról, hogy kérünk és köszönünk, ami egyre kevésbé gyakori a mai világban
– magyarázta, hozzátéve, hogy ezután nehéz volt belecsöppenni egy olyan szakmába, mint a londinerkedés, főleg, hogy a hotelekben erősen megmaradt a hierarchia.
“Egyszer csak nagyon sok vendég tódult fel a recepciós pultnál. Én már akkor is beszéltem németül meg angolul, és ott volt a recepciós hölgy, és azt láttam, hogy rettentően el van foglalva, miközben a kedves vendégek kérik a tizennyolcas kulcsot. Mivel értettem, hogy az achtzehn számú kulcsot szeretnék, mondtam, hogy segítek, és benyúltam érte” – idézte fel.
És engem nagyon csúnyán leordított a recepciós. Másnap reggel csörgött az óra, lenyomtam, és azt mondtam, én ide többet biztosan nem megyek
– emlékezett vissza.
Kapcsolódó cikk
Szorcsik Viki: “Nekem nem koszos és büdös a munka, abszolút nem derogál semmi”
Elmondta, mi az a munka, amit nem tudna csinálni.
