Egyéb Angolos charm és magyar szenvedély

Angolos charm és magyar szenvedély

Promóció
Promóció
- Advertisement -

Folytatódik a kérdések sora szabadúszásról, Veszprémről, castingokról, magánéletről és egy új projektről, melyből a résztvevő színészek profitálhatnak. 

ContextUs.hu: Térjünk vissza egy picit a színházhoz! Mesélj nekem erről, mert végül is a színész elsődleges otthona a színház. Neked is az?

Két és fél évet voltam Veszprémben, és ott, a Petőfi Színházban nagyon jó dolgokat kaptam. Nagyszerű rendezőkkel dolgozhattam, jó darabokban, szép szerepeket – leginkább főszerepeket – kaptam meg. Nagyon szerettem az ottani légkört és a munkát. Valahogy a városi idegbaj nélkül. Ez nem azt jelenti, hogy ott lassan folyik az élet és rettenetesen unalmas, csak még valahogy sokkal több köze van az embereknek egymáshoz, és ez érezhető. Barátságos az atmoszféra, szeretettel fogadtak. Olyan fura érzés az, amikor hosszú évek után az ember azzal találkozik össze – nem mintha ezzel magamat szeretném legyezni –, hogy bemész valahova és azt mondják:

Művész úr, hova tetszik ülni?

Ez bizony egy pompás érzés. Mert nem kapod meg ezt minden esetben a tapson kívül egy előadás után, és akkor nem tudod, hogy te mit adsz: jót vagy rosszat, szeretnek vagy nem szeretnek, csak megcsinálod és ennyi, aztán megint megcsinálod és kész. És ha ilyennel összetalálkozol, az olyan jó érzés, szinte ajándék. Hosszú évek után, amikor aput szólították meg így, ott hallottam ezt először, akkor homlokon csapott ez az egész dolog. Szóval Veszprém nagyon-nagyon jó.

ContextUs.hu: Hogyan és miért döntöttél a szabadúszó életmód mellett?

Mindig is az voltam, sosem voltam leszerződve.

ContextUs.hu: Nem gondoltál arra, hogy jó lenne egyetlen kőszínháznál megtalálni a helyed?

Volt egy időszak, amikor azt gondoltam, hogy azért jó lenne tartozni valahová, és nyilván van annak előnye is, ha egy nagyobb színészközösségben állandó jelleggel szerepelek. Ami talán azért is lehet fontos, mert

 társas lény a színész, társas állat,

ahogy az egyik nagyszerű tanárom mondta. Ez szerintem is így van, mert kell nekünk, hogy folyamatosan foglalkoztassanak minket; részt tudjunk venni minden érdekességben, egymással megdumálva, egymás miatt megsértődve, szeretve belegabalyodjunk minél több szerepbe… Igen, volt egy ilyen időszaka a pályámnak, de valahogy úgy alakult mégis az életem, hogy szabadúszás lett a vége.

Houdini című film

ContextUs.hu: Akkor ez most neked megfelel?

Akkor is jó volt, nem bántam soha semmit. Ahogyan vezettem a karrierem vagy az életem, rengeteg szuper lehetőségem adódott, és azt hiszem, ezeket mind jól meg tudtam élni, ki tudtam használni, akár itthon, akár mondjuk A vadkacsában, akár előzetesen a Nemzeti Színházban, a Radnótiban vagy az Örkényben.

ContextUs.hu: A vadkacsát én is imádtam.

Sajnálom, hogy nem játszottuk tovább, mert még nagyon szerettem volna. Azért mégiscsak húsz vagy tizennyolc előadás volt belőle, szerintem nagyon szépre sikeredett. Annyi szeretet és annyi humor volt benne, életemben nem gondoltam volna, hogy ilyen vicces. Nem lehet elhessegetni a végét, azért tragédia. Tulajdonképpen két olyan emberről szól, akik odavannak egymásért és valamiért mind a kettő olyan idióta, hogy az valami elképesztő.

ContextUs.hu: Ha belegondolunk, akkor az életben ez elég gyakran elő szokott fordulni.  Van „kedvenc” rendeződ, akivel nagyon szerettél együtt dolgozni, aki nem korlátozott, ami a színészi játékot illeti?

A vadkacsa egy zseniális darab, ami főleg Guelmino Sándornak köszönhető, aki rendezte. Szerintem jól dolgoztunk együtt és még tervbe is van véve a közös munka, már a jövőre nézve. De szeretném a kollégáim közül Kéri Kittyt is megemlíteni, remek volt együtt játszani.

Nagyon szerettem még Valló Péterrel dolgozni Veszprémben. Igazából ő volt az, aki engem odavitt A kávéházzal. Guelmino pedig hagyott minket játszani. Azt kell mondjam, hogy olyan jól terelgetett, szinte észre sem vettük, hogy rendez. Végigdumáltuk az egészet és valahogy annyira szót értettünk, és egymásra voltunk mind a hárman kattanva, hogy boldogan és önfeledten játszottunk. Ezzel a darabbal olyan jó érzéseim voltak, egyszerűen öröm volt játszani.

ContextUs.hu: Most milyen szerepek várnak rád a színpadon, miben játszol legközelebb?

Januártól leszek a Magyar Színházban és ott Petrával fogok játszani. A fösvényt fogja apu még egyszer megcsinálni, amiben én leszek a fia, Petra meg a lánya. Úgyhogy ez lesz a következő, aztán meglátjuk, mi a helyzet a továbbiakban Veszprémmel.

Hercules című film

ContextUs.hu: Mit szoktál csinálni, amikor nem a színházban töltöd a napodat, éppen nem forgatsz, szóval, amikor szabadúszó vagy otthon?

Igazából nem csinálok semmit. A Balatonon töltöm az időt, ha csak tehetem és ez a legjobb. Marhára nagyokat tudok sétálni a szálkás tacskó kutyámmal, nagyon bírom. Irdatlan nagy fazon, mentett kutya. És aztán van a vitorlázás, azt még el kell sajátítanom teljes mértékben, vagyis le kell tegyem a vizsgát. De azért már évek óta úgy vitorlázok, hogy aktívan részt veszek a hajón felmerülő teendőkben a volt gimnáziumi osztálytársakkal együtt. Ez hihetetlen nagy szabadságérzéssel tölt el.

A másik nagy „szerelem” a búvárkodás, és tavaly sikerült a búvárvizsgát is letennem. Ez pár évvel ezelőtt kapott el engem. Merüléskor akkora nyugalmat éreztem, hogy bele sem gondoltam – akkor még képzetlenül –, hogy mi is lehetett volna 18 méter mélyen.

ContextUs.hu: Családalapítási tervek mennyire szerepelnek nálad a közeli jövőben?

Az még nem. Valahogy én nem érzem. Lehet, hogy egy év, két év, lehet, hogy valami hirtelen átfordul, vagy átkapcsol bennem, de még nem tudom. Nagyon jól megvagyunk a barátnőmmel, akit nagyon szeretek, de egyelőre jó így ketten, és még nem merült fel ez a téma. Mindennek eljön az ideje. Ami késik, jó helyen van, szokták mondani. Lehet, ez a mélytengeri nyugalom van most rajtam. Lehet, ennyire megfertőzött a búvárkodás, hogy így, szépen elúszkálok itt.

ContextUs.hu: Mi az új projekt, amin most többedmagaddal dolgoztok?

Egy angol osztálytársammal, Jonathan Peckkel kezdtünk el beszélgetni arról, hogy milyen hiánypótló lenne, ha meg tudnánk szervezni, hogy egy meghallgatásokról szóló workshopot csináljunk, ami két napig tart. Tehát egy olyan elő- vagy felkészítőt tervezünk, ami segít ebben. Akár olyan embereknek, akik ki akarják magukat próbálni, akár olyanoknak, akiknek volt már ezzel nem feltétlenül jó élménye. Rengeteg workshopot néztünk végig, külföldieket is beleértve, és azt láttuk, hogy mindenki valami óriási recepttel áll elő, és nagyon nagyokat mond különböző technikákról, ettől lesz jobb vagy nem attól lesz jobb. Én ezekben nem hiszek. Persze tisztelet a kivételnek, lehet olyan, aki ebbe nagyon tud kapaszkodni és hisz benne, ez így jó is. De azt hiszem, valahogy szeretnénk egyszerű alapokra helyezve, a nullától elindulni és addig eljutni, ameddig magát a színészt, vagy a próbálkozót meg nem mozgatja. Vannak olyan színészek még – bár itthon ismertek és elismertek –, akik annyira nem ismerik ezt a kisebb tortúrával járó újfajta castingot. Ezáltal abszurd szituációként élik meg őket. Bizony gyakran már az első pillanattal, adott esetben már a köszönéssel is baj van. Például: hogyan megyek be a szobába, mit csinálok, hová állok, hogyan állok meg, jó vagyok így… Az emberben rögtön elkezd valami más dolgozni, valami ideg, aminek nem kell ott lennie, persze csak akkor, hogy ha tisztában van azzal, amit csinál.

Hercules című film

ContextUs.hu: Onnantól kezdve nem lesz hiteles, nem lesz önmaga, nemde?

Hát valami más a kis agyában elkezd kattogni és pont erre nincs szüksége azon a rendkívül rövid időszakon belül, amikor magát, akár tetszik, akár nem, meg kell mutatni. Egy színésznek nem lehet arra megsértődnie, ha megnézik, mert az a feladata.

ContextUs.hu: Erre hol kerül sor, és hol lehet informálódni?

A Bródy-házban kerül megrendezésre november 12-13-án, ami pont hétvégére esik.

A Bródy-ház honlapján is utána lehet nézni nemsokára, és valószínűleg szponzoráltan fogom kiküldeni Facebookon az érintetteknek. 15 főre szeretnénk a csoportot összehozni, igazából nem látom értelmét, hogy több emberrel foglalkozzunk, mert a mi figyelmünk is megoszlik, és ők se bírnak úgy koncentrálni. Rendkívül intenzív két nap lesz, nem akarunk félrebeszélni a dologgal, mert felesleges. Rengeteg kókler van, akik ilyen-olyan technikákat ajánlanak, óriási pénzeket elkérve mindezért. Mi nem akarjuk őket bevezetni az erdőbe, hanem inkább kézen fogva valahogy ki akarjuk vezetni a sűrűjéből. Szerintem erre óriási szükség van manapság, a fiatal pályakezdőknek és főiskolásoknak is. Ha Jonathant és engem összerakjuk, akkor több mint 25 évnyi tapasztalatunk van ebben. Ennyi idő alatt magunkévá tettük azokat az elvárásokat, amiket egy-egy ilyen komoly castingon elengedhetetlenül tudni kell. Amikor személyesen találkozik majd casting directorral, akkor tudja az ember, hogy miképpen viselkedjen. Ha nagy stúdióhoz megy, akkor tudja, hogy mit kell tennie, vagy ha csak ki akar küldeni egy anyagot magáról, akkor pontosan tisztában legyen azzal, hogyan nézzen ki. Egészen a technikai követelményektől kezdve magáig a viselkedésig, civil mivoltában és szakmailag is.

ContextUs.hu: Ez jó, mert ha bejön, akkor lehet egy rendszeres történet. Emellett azért is fontos, mert senki nem beszél erről, jól gondolom?

Igen, sajnos, mert tabuként értelmezik. Konkrétan a szőnyeg alá van söpörve, mert mindenkinek kínos kissé egy meghallgatás itthon, legalábbis én még mindig ezt érzem. Mindig kicsit megtörnek benne az emberek, kicsit hite hagyottak lesznek, megalázva érzik magukat, és nem kellene, hogy így legyen. Nyilván nem erről szól a történet, de valahogy mindig ezzel találkozom. Ha ehhez tudunk egy olyan segítséget nyújtani, ami kiküszöböli, hogy az ember rettenetesen rosszul érezze magát, sőt jobban érezze magát attól, hogy meg tud nyilvánulni azalatt a 3 perc alatt, akkor már megérte.

ContextUs.hu: Nem lehet, hogy azért is van így, mert Magyarországon ennek még nincs olyan hagyománya, mint mondjuk Amerikában vagy az angoloknál?

Egy ideig erre lehetett támaszkodni, de azért valljuk be, hogy egyrészt a külföldi produkcióknak egész magas százaléka itthon forog, tehát egymásba érnek ezek a produkciók, másrészt a magyar színésznek is hozzá kell szoknia ahhoz, hogy már nem azok az idők vannak, mint ami apu korszakára volt jellemző. Akkor tudták, hogy Haumann Péter mit játszik, tudták, hogy Sinkovits mit játszik, tudták, hogy Bessenyei mit játszik, és ahhoz képest összerakták a szereplőket, ő ezt tudja jól, ő ezt csinálja… Most nem ez van. Én tudok olyan sztorikat, amiket apu még előszeretettel mesél az első olyan castingokról, amikor a nagy öregek találkoztak azzal, hogy külföldi filmet forgatnak itthon és külföldön nem feltétlenül ismerték őket. Vérig voltak sértődve azért, hogy őket profilból nézi a kamera, vagy meg kell mutatni a bal vagy a jobb oldalát, esetleg a kezeit, vagy szembe kell állni. Volt olyan, aki konkrétan széthúzta a száját, megmutatta a fogait, mint egy lóvásáron, és kiment, mert egyszerűen nem bírta elviselni ezt az állapotot.

ContextUs.hu: Pedig ha tetszik, ha nem, tulajdonképpen ez egy vásár, nem?

Igen, ahogy mondtam, ez része ennek. Ha tudunk adni ehhez egy olyan mankót, amivel ők meg tudják oldani ezeket a kanyarokat, akkor már megérte.

Houdini című film

ContextUs.hu: Lesz anyagi vonzata?

Igen, szerintem még egész jól raktuk össze a dolgot. Tulajdonképpen egy angolóra órabérénél nem több. Egy négy órás délelőtti, és egy négy órás délutáni foglalkozás, kettő között van egy óra ebédszünet, és az egész két napig tart.

ContextUs.hu: Milyen nyelven és hogyan tervezitek a technikai oldalát a projektnek?

Angol nyelven fogjuk tartani, de készülhetnek magyar szöveggel is, ezeket majd ki fogjuk választani. Három szövegrészlet van: egy dráma, egy vígjáték és egy romantikus. 

Technikai oldala is van ennek a projektnek. Egymásnak tudnak majd segíteni, hogy így vegye fel, úgy vegye fel, úgy világítsa be, így néz ki ilyen háttér előtt, ne vegyen fel ilyen pólót, beöltözzön-e, meddig öltözhet be mondjuk egy adott szerepre. Rettenetes baklövéseket hallottam. Nekem volt olyan kezdő iskolatársam, aki egy motoros szerepre ment castingolni, és úgy ment be a szobába, hogy rajta volt még a bukósisak. Jó, ez nagyon extrém, de az, hogy mit szabad, mit nem szabad, mindig beletartozik.

ContextUs.hu: Jól látom, hogy most nagyon jól érzed magad a bőrödben?

Jól. Volt, hogy nem volt mindig egyszerű. Sőt, voltak kifejezetten nehéz időszakok is, de mindig volt egy pici jel, ami arra utalt, hogy jó az irány, és ezt most egyre erősebben kezdem érezni. Valami pezseg körülöttem, amiből lehet valami eszméletlenül jó. Lehet, hogy ehhez is hozzátartozik ez a mélytengeri nyugalom, hogy tudom, jön majd valami, majd megérkezik, majd meglesz. Így valahogy.

ContextUs.hu: Pezseg a felszín, hallgat a mély?

Lehet. Van egy ilyen mondás, tényleg? Talán egy angol tanárom mondta azt, hogy a

Halk folyó mélyen szánt. Silent river runs deep.

Vagy valami ilyesmi. Lehet, majd meglátjuk.

ContextUs.hu: Legyen ez a végszó, majd meglátjuk! Sok sikert kívánok! Köszönöm a beszélgetést!

Az első részt Itt olvashatjátok. 

Fotók: www.matehaumann.com

Promóció
Promóció
Promóció

legnépszerűbbek

A WHO üzeni: ezeket tartsd be, hogy ne kapd el a koronavírust

Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) ajánlásokat tett közzé, milyen szabályokat érdemes betartani a megelőzés gyanánt, valamint mik a koronavírus tünetei.

Az olasz nővér megmutatta, milyen káros hatásai vannak a koronavírusnak

Egy olaszországi nővér a koronavírus frontvonalából posztolt.

Így teszi tönkre a tüdőt a koronavírus

A felvételek az egyik olyan kínai páciens tüdejéről készültek, aki még tavaly decemberben hunyt el Kínában.
Promóció

a szerk. ajánlása

Andy Warhol cipőillusztrátorként kezdte – Érdekességek a pop-art atyjáról

Andy Warhol a XX. század egyik legmeghatározóbb művésze volt.

Laczkovich Borbála, a Banksy-kiállítás kurátora: „A felszín mögött egy komplex és ellentmondásos képet kapunk”

Laczkovich Borbála, a Godot Kortárs Művészeti Intézet kurátora segítségével tisztába tesszük, mit is jelent egy Banksy-mű hitelessége, jogos-e a művész szellemiségére hivatkozni a kiállítás ellen, miközben jópár műhelytitokra és felszín alatti sztorira is fény derül.

Saiid: „Ugyanaz a vonat, csak lecsatoltak egy pár vagont”

A lényeg, hogy az „élet szörfdeszkáján” sodródni és ride-olni is ugyanolyan jó lehet!

ez is érdekeltéged
<3