Elvileg bármiről lehetne dalt írni, mégis kevés születik társadalmi, politikai témában. A Felső Tízezer Majdnemországa ilyen, mindennapi frusztrációkat tematizál. De miért kellett letiltani a videóklip alatti kommentszekciót? Miben lesz más a jövőre érkező negyedik lemez? És egyáltalán: hogyan jöttek az új ötletek? A zenekar frontemberével, Sallai Lászlóval és a basszusgitárossal, Balogh Gallusszal beszélgettünk.

ContextUs: A Felső Tízezer első albuma után, 2015-ben úgy nyilatkoztatok a zenekar névválasztásáról: szívesen mondanátok azt, kapcsolódik hozzátok valami mozgalmár jelleg, de a Normális élet inkább arról szól, hogy tudjatok tükörbe nézni. Későbbi dalaitok – például a Süllyedő hajó vagy a Majd lesz valahogy – középpontjában is jellemzően az önmarcangoló énlíra és a diszfunkcionális kapcsolatok állnak. Ha megzenésítettetek egy-egy rossz élményt, az segített a feldolgozásban?

Sallai László: Gőzkieresztésnek jó, van benne valami felszabadító. Az ember olyan témákról ír dalt, ami aktuálisan izgalmas számára. A Majd lesz valahogy explicit módon a párkapcsolatokról szólt, de aztán nem akartunk egy harmadik szerelmes lemezt csinálni, nem szerettünk volna ebbe a szerepbe beleragadni. Meg időközben elkezdtek más dolgok érdekelni. A bonyolult világnál az volt a cél, hogy valami másról szóljon, de közben megmaradjon a Felső Tízezer-hangulat és szinte teljesen leradíroztuk róla a párkapcsolati dolgokat. Szerintem szép, hogy a lemezeken tisztán látszik, mik az aktualitások és ezek elválasztódnak egymástól.

ContextUs: A tavaly megjelent lemez, A bonyolult világ első száma a Semmi pánik 2, amin érződött is, hogy más irányba indultok. A dalban azt énekled el, milyen jó tanácsokkal látnád el a tíz évvel korábbi önmagad. A „régi te” milyen tippeket adna most neked?

S. L.: Nagyon jó kérdés. A fiatal énem pár dolgot biztosan nem értene a mostaniban, de sok dologra büszke lenne, ha látná, mik történtek az elmúlt tíz évben. Igazából nem hiszem, hogy sok tanácsot tudna adni. Az embernek sorsa van, amin végig kell menni. Lehet azon utólag gondolkodni, hogy mennyire volt valami jó döntés, de végig kell élni az életet.

ContextUs: A Felső Tízezer első két albuma DIY-módon készült. Ennek anyagi okai voltak?

S. L.: Az első lemeznél igen. Ott nem tudtuk volna megengedni magunknak, hogy elmenjünk rendes stúdióba, akkor ketten voltunk Korándi Dáviddal, nem volt még rendes zenekar. A második lemeznél már tudatosabb döntés volt, mert mi szerettük a „csináld magad” dolgot. Ezt egyébként próbáltuk így is megtartani, hogy a felvételek a Tom-Tom stúdióban készültek.

Balogh Gallusz: Nem tudtam volna elképzelni, hogy az első lemeznél – vagy akár a másodiknál – elmenjünk egy profi stúdióba. Ez nem annyira fontos az első pár albumnál. Nem hiszem, hogy jobb lett volna a végeredmény, ha rendes minőségben vesszük fel. Ott még keresgéltük, hogy mit szeretnénk pontosan csinálni. A harmadik lemeznél úgy éreztem, megérett a zenekar arra, hogy elmenjünk stúdióba és egy producer kezelésbe vegyen minket.

ContextUs: Most már biztos lábakon álltok. A bonyolult világot profi stúdióban vettétek fel, a hangzás is letisztultabb. A következő albumok is így készülnek majd?

S. L.: Alapvetően igen. Én nagyon szeretem az otthoni felvételezést és nem zárkóznék el attól, hogy a későbbiekben visszatérjünk ehhez egy-egy dal erejéig. De az biztos, hogy ez a lemezfelvétel – aminek körülbelül a közepénél tartunk – rendes stúdióban készül. Sok dolgot meg tudunk csinálni magunktól, de például egy dobfelvételt nem.

A DIY-időszakban egy darabig szerettem volna azt hinni, hogy mindenhez értek: borítókészítés, videóklip-rendezés, stb.
Nagyon megnyugtató tapasztalat, amikor az ember bevallja, hogy nem így van. Tök jó dolgokat átadni másoknak.

ContextUs: Laci, a Felső Tízezer mellett, a Galaxisokban, a Platon Karataevben és Somersault Boyban is játszol. Melyik most a fő projekt?

S. L.: Ilyenkor az a kérdés, hogy az ember melyik gyermekét szereti a legjobban. Dalszerzőként nekem a Felső Tízezer kiemelt jelentőségű, a kreatív energiáim nagy részét ebbe teszem. A Platonban és a Galaxisokban alapvetően egy zenész vagyok. A Somersault Boyban is dalszerző vagyok, de az utóbbi években az hol aktív, hol nem. A Felső Tízezerben – bár hajlamos vagyok az ellenkezőjét gondolni – folyamatosan csinálunk valamit. Általában egy lemez befejezése után, pár hónnappal később már nyomasztom a többieket, hogy vannak új számok.

Kapcsolódó cikk

B. G.: Kijövünk a stúdióból és Laci már másnap küldi a következő lemezhez az új demót.

ContextUs: Gallusz, te is több együttesben zenélsz. Egyszerre vagy a Mayberian Sanskülotts és a Felső Tízezer tagja.

B. G.: Igen, nekem dalszerzőként a Mayberian a fő projektem.

S. L.: Na, jólvan! (nevet)

B. G.: Amikor Felső Tízezer-tag lettem, akkor még négyen voltunk a Mayberianben, én voltam a fő gitáros. Épp azért szálltam be másik zenekarba, mert ez néha kezdett stresszessé válni. Mindig is érdekelt a basszusgitár, csak korábban nem vettem rá magam, hogy elkezdjek játszani rajta. A Felső Tízezer első lemeze után írtam Lacinak, hogy tetszik, amit csinálnak és szívesen csatlakoznék. Tetszett, hogy kevesebb a felelősség – legalábbis azt éreztem. Tök jó, hogy mindkét zenekarban más a szerepem, mindkettőt más miatt szeretem.

S. L.: Néha hitetlenkedni szoktak azon, hogy jó olyan zenekarokban is benne lenni, ahol nem az emberen van a hangsúly. Pedig nagyon jó kipróbálni különböző szerepeket.

ContextUs: A második album megjelenése után távozott a fentebb már említett alapító tag, a gitáros Korándi Dávid, helyére Justin Spike érkezett. Megjelent a harmadik lemez, erre kilépett a szintén kezdetektől jelen lévő dobos, Hromkó István, helyére Both Márton jött. Most érkezik a negyedik lemez. Ugye, nem váltok meg egy másik alapító tagtól, például Sallaitól?

S. L.: Hát, az fura lenne. (nevet)

B. G.: Most pont az történt, hogy nem lépett ki senki, hanem újabb tag érkezett.

S. L.: Igen, még egy taggal bővültünk, Kelecsényi Donáttal, aki – ugyanúgy, mint Marci – a Beach Beach & The Boogey Mangóból érkezett. Az, hogy egy ilyen jellegű zenekarnál vannak tagváltások, valahol természetes. Egyébként ezek lelkileg megterhelők, de új energiákat is hoznak. Nagyon örülnék neki, ha ez a felállás most egy ideig stabil lenne.

ContextUs: Pontosítanátok, milyen új energiákról beszéltek?

B. G.: Nekem már az első próbákon feltűnt, hogy Marci és Pisti teljesen más jellegű dobosok. Megszoktam egy bizonyos fajta dobolást, ez a ritmusszekcióban elég nagy változás volt. Donát gitárhangzása is hozott új színt.

S. L.: Abszolút! Azért is bővültünk öt főre, mert azt éreztem, tudna egy kicsit profibb lenni a zenekar. Nem tartom magam egy fantasztikusan jó gitárosnak, örültem volna, ha van valaki, aki sokkal stabilabb a hangszeren. Másfelől pedig régóta gondolkodtunk azon, egy szintetizátor jó lenne a színpadra, viszont nem biztos, hogy erre egy teljes ember kell. Most ez megoldódott, mert én egyfajta Jolly Joker taggá váltam. Már csak koncertezni kellene. Nem sokat tudtunk az új felállással játszani, de remélhetőleg ezek is beindulnak hamarosan.

ContextUs: A harmadik lemez megjelenése után hosszabb szünetet terveztetek, de „a nyár második felében hegyomlás módjára kezdtek el jönni az új ötletek” – nyilatkoztátok korábban. A koronavírus-járvány első hulláma után kezdtünk el fellélegezni kissé megtörten, ugyanakkor a jövő kilátástalansága ott lebegett felettünk. Ez a fajta közhangulat hatott rátok?

S. L.: A bonyolult világ után úgy voltam vele, nem akarok számokat írni, amíg természetesen nem jönnek. Nem akartam, hogy erőltetett legyen. Azzal is kiegyeztem volna, ha egy-két évig nincs ötletem, így engem is meglepett, hogy ez viszonylag hamar bekövetkezett: januárban még lemezt vettünk föl, nyár közepe-vége felé meg már voltak új gondolataim.

Főleg akkor kezdtem el érezni, hogy a dalszerzői énem működik, amikor a karantén után újra találkozhattam emberekkel, járkálhattam az utcán.
Kellenek az impulzusok ahhoz, hogy dalt tudjak írni. Aztán egészen hamar érződött: ismét egy egész lemeznyi anyag érlelődik. Pontosabban, megint ott tartunk, hogy szűkíteni kell az ötleteket – ez a Felső Tízezernél elő szokott fordulni.

ContextUs: Tavaly áprilisban azt mondtátok: megeshet, hogy félkész számokból válogatjátok ki, mi kerüljön az új albumra. Tartjátok magatokat ehhez?

S. L.: Általában úgy szoktam bemutatni az ötleteimet a többieknek, hogy valamiféle minimális hangszerelést prezentálok, aztán ezt változtatjuk a teremben. Szeretek magamnak határidőket és célokat állítani, mert inspirálnak dalszerzőként. Az volt az elképzelésem, hogy felveszek több félkész számot, amiket együtt meghallgatunk és szortírozunk belőle. De ez így ebben a formában nem valósult meg.

ContextUs: Az új album – melynek egyelőre Liftzene a munkacíme – várhatóan 2022 elején érkezik. Van már pontos dátum?

S. L.: Jelen pillanatban még nincs. Abban biztosak voltunk, hogy idén már nem akarunk lemezt kiadni. 2022 tavaszának eleje a cél, de lehet, hogy később jelenik meg, mert van még dolgunk vele. Kipróbáltuk, hogy ketté bontjuk a lemezfelvételt, most az első felét, ősszel pedig a második felét vesszük fel. Korábban mindig úgy mentünk oda, hogy egy lélegzetre fölvettünk egy egész lemezt.

B. G.: Ez jót tett, mert így több idő és figyelem jutott minden számra.

S. L.: Igen, jó volt, hogy kevesebb számot vettünk fel, de jóval nagyobb fókusszal tudunk dolgozni rajtuk.

ContextUs: Előfordulhat, hogy érződni fog a lemezen egyfajta kettősség, amiért nem egyszerre veszitek fel őket?

B. G.: Szerintem nem. Legfeljebb az fog érződni, hogy ez egy sokszínű lemez lesz.

S. L.: Ebben azért lesz szándékosság. A Majd lesz valahogy kifejezetten konceptlemez, A bonyolult világnál is van tematika, ami összetartja a számokat. Most úgy kezdtem felépíteni a lemezt, hogy minden dalt kislemezként kezeltem, azon gondolkodtam, ha egyes számokhoz klipet csinálnánk, akkor mit tudnék hozzájuk elképzelni. A Majdnemországot azért is választottuk elsőnek, mert ez tendál leginkább a korábbi Felső Tízezerhez. Lesz egy-kettő szám, ami kicsit atipikus.

ContextUs: Milyen szempontból?

S. L.: Dalszöveg szempontjából, de zeneileg is. Most, hogy egyel többen lettünk, a hangszerelés lehetőségei kibővültek: nem csak két gitárra kell lemezt írni, Donát tud szintetizátorozni, Justin több hangszeren is játszik. Nem azon kell gondolkodni, hogy négyen elfogjuk-e tudni játszani a számokat és ez dalszerzőként is inspiráló volt. Szinte bármit el tudok most képzelni, a megvalósításon meg ráérünk még gondolkodni. Ebből a szempontból szabadabb lesz a lemez, mint a korábbiak voltak.

Felső Tízezer - Majdnemország

Ez az első klip a Felső Tízezer 2022-ben megjelenő negyedik nagylemezéről.SPOTIFY: https://spoti.fi/3w6ieTNAPPLE: https://music.apple.com/hu/album/majdnemors...

ContextUs: Már kiadtátok a lemez első dalát, a már sokszor említett Majdnemországot. Ez kissé rendhagyó.

S. L.: Nem titkolt célunk, hogy szeretnénk nyáron és ősszel még egy-egy számot elszórni. Az előző lemeznél azt éreztem, nem hagytunk elég időt magunknak, hogy átgondoljuk, milyen módon tudnánk a legjobban eljuttatni emberekhez. Illetve kevés időnk maradt volna próbálni, ha lettek volna koncertek, most egy kevésbé stresszes környezetben szerettünk volna dolgozni.

ContextUs: Úgy tűnik, a Majdnemországgal kijelöltök egyfajta aktivista irányt. A készülő albumon több dalon is tetten érhető lesz a társadalmi és politikai téma feldolgozása?

S. L.: A Felső Tízezernek van egyfajta közéleti érzékenysége, bár nem ez a legjobban kidomborított oldalunk. A zenekar azt a szempontot próbálja megjeleníteni, a kisember hogyan érzi magát ebben a világban, melynek természetesen része a politika is.

A Majdnemország azokat a frusztrációkat akarja megfogni, amiket az ember a mindennapokban érez. Elképesztően át lett politizálva mindenfajta téma, egyre inkább lehetetlen kivonni magunkat a politika alól.

Ez megjelenik itt-ott majd a dalszövegekben, de nem egy pol-beatlemez lesz. Szerintem a Majdnemország sem a legerősebb politikai állításunk.

ContextUs: Mire gondolsz?

S. L.: A bonyolult világ címadó dala alapvetően politikai indíttatású volt, bár megjelennek benne más aspektusok is, amik elvehetik ennek az élét. Akkoriban a párbeszédre való képtelenség és az oldalak sárdobálása zavart. Ezt ott dühösebbnek éreztem, mint a Majdnemországban.

ContextUs: A politikai témájú dalok eléggé alulreprezentáltak a magyar zeneiparban. A Ricsárdgír Mindenki boldog című számát lehet kiemelni, ami hasonló kérdésekkel foglalkozik. Ez visszavezethető arra, amit a Majdnemországban megfogalmaztok: „mindenki annyira bátor, hogy a távollétével tüntet”?

Felso Tizezer Zenekar Majdnemroszag Sallai Laszlo

B. G.: Inkább csak az történik, hogy ha valaki zenélni akar, a szerelemről ír vagy valamilyen semleges témát választ, mert nem akarja bemocskolni a művészetét. Én soha nem tudnék politikáról írni, mert nekem a zene nagyon intim dolog. A Majdnemország szerintem nagyon enyhe politizálás, emiatt egészen megdöbbentő volt bizonyos emberek reakciója a YouTube-on és a Telex-cikk alatt. Nem hiszem, hogy Laci ezt a vonalat viszi tovább majd.

S. L.: Nem tudom, mert szerintem fontos, hogy az emberben ne legyen félelem semmivel kapcsolatban sem, amiről ír. Nekem is voltak olyan időszakaim, amikor a Majdnemország nem gurult volna ki belőlem. Éppen ezért nem kárhoztatok senkit, amiért nem akar politikáról dalt írni, mert nem az érdekli vagy nem olyan típus.

Egyébként a rendszerváltás óta szinte bármilyen témát fel lehetne dolgozni, de nem voltak nagyon bátor próbálkozások, ellenben amikor a zenét a propaganda szintjére alacsonyították le, az nem annyira frankó.

Az a legjobb és persze az egyik legnehezebb, ha valaki meg tudja őrizni a függetlenségét. A politikának sokkal inkább arról kellene szólnia, a kisemberek hogyan érzik magukat, és nem arról, hogy a pártok hogyan osztanak föl egymás között infrastruktúrákat.

ContextUs: Az tapasztalható, hogy a legtöbb magyar zenekar – kiváltképp a pályatársaitok – viszolyog a politikai megnyilvánulástól. Félnek az eltérő véleményen lévő hallgatóik retorzióiktól?

S. L.: Szerintem ez benne van. Az a baj, hogy a félelem eléggé jogos lett az utóbbi időkben. Elszörnyedve nézem, amikor egyáltalán nem politizáló zenekarok posztolnak valamilyen közéleti üggyel kapcsolatban, és vannak, akik kijelentik, a bejegyzés tartalma miatt többé nem hallgatják őket. Ez borzasztóan szomorú. A zenének az is funkciója, hogy tágítsa az emberek látókörét. Én csak punkot hallgattam tizennyolc-tizenkilenc éves koromban, és szimpatikus volt, hogy az ilyen zenekarok nem azokban a megszokott dobozokban gondolkodnak. A könnyűzene nem csak és kizárólag a hallgatói igények kiszolgálásáról kellene szóljon.

Kapcsolódó cikk

B. G.: Nem értem, amikor valakit az érdekel, hogy az előadó mit gondol a politikáról. Én próbálok minél kevesebbet tudni azokról a zenekarokról, amiket hallgatok, mert ez nem lényeg a zene szempontjából.

S. L.: A művészi nagyság és az emberi nagyság nem mindig jár kéz a kézben. Hallgatóként jó, ha tudjuk ezektől függetleníteni magunkat. Ne az előadó személye miatt hallgassunk zenét, hanem azért, mert a dal tetszik nekünk!

ContextUs: Ahogyan említettétek is, azt vehetjük észre, hogy a politika egyre inkább beszivárog a mindennapokba. Ez volt hatással arra, hogy a Majdnemországot most írtad meg?

S. L.: Igen, ez bennem van. A párbeszédre való képtelenség még jobban erősödött, a koronavírus-járvány alatt rengeteg kommentet olvastam, ami sokat durvult rövid idő alatt – tényleg nem szabad őket olvasni. Néha könnybe lábadt szemmel gondolok arra, amikor az emberek a Facebookot még arra használták, hogy a kedvenc zenéjüket megosszák, most a politikusok fizetett hirdetéseit kell nézzem, ami az ő részükről tök jó, mert lehet mozgósítani meg fanatizálni. Soha ennyire éles viták nem voltak korábban internetes felületeken. Fojtogatóbb lett a közeg.

ContextUs: Az a tendencia figyelhető meg, hogy az emberek többsége könnyebben ír – az online profilja mögé bújva – kommentben negatív kritikát. Ért titeket bírálat a Majdnemország miatt a valóságban is?

B. G.: Nem, de még nem volt koncertünk.

S. L.: Nekem az volt az élményem, hogy akik ismerték a zenekart, azoknak inkább bejött ez a dal.

ContextUs: Abban a Facebook-posztban, amiben bejelentettétek, hogy a negatív kommentek miatt letiltjátok a Majdnemország videóklipje alatti kommentszekciót, megjegyeztétek: szerintetek ezen hozzászólásoknak nem a videóklip alatt van a helye. Az nem volt célotok, hogy diskurzust indítsatok?

B. G.: Szerintem elég volt, hogy Laci megírta ezt a dalt.

S. L.: Azt gondolom, hogy egy zenekar felelőssége valahol idáig terjed, hogy írjon dalokat azokról a dolgokról, amik foglalkoztatják őket. Általánosságban azt veszem észre, hogy a közösségi médiában nem működnek jól a nem zenei témák. 

Amikor a költészet napján ajánlottunk versesköteteket a rajongóknak, reménykedtem abban, hogy majd lelkesen megosztják, nekik mik a kedvenc köteteik. Ez nem történt meg.

Az ilyen jellegű aktivitás egy pár évvel ezelőtt nagyobb volt. Most már ép eszű ember lassan nem kommentel. Meglehetett volna próbálni beszélgetést indítani, de sajnos ez nem az a terep, ahol működne.

ContextUs: Ha az online tér nem alkalmas az érdemi beszélgetésre, abban gondolkoztatok már, hogy élőben próbálkozzatok vele?

S. L.: Nyitott lennék ilyen jellegű dolgokra, és már régóta gondolkozom azon, hogyan lehetne ennek formát adni. Nehéz, mert ha koncert van, akkor az alapvetően arról szól. Szeretem, ha a közönség reagál, és szeretném is ezt a fajta kapcsolatot szorosabbra fűzni, de úgy, hogy ez organikus legyen.

B. G.: Én nem szeretem magyarázni a számokat, és igazából semmit a művészettel kapcsolatban. Festőnek tanultam, és ott is utáltam, amikor beszélni kellett a festményemről. Ha tudnék beszélni ezekről a dolgokról, akkor beszélnék, nem véletlen írok ezekről dalt vagy festem meg.

ContextUs: A napokban egyébként visszaállítottátok a kommentmezőt. Az egyik megjegyzés szerint a Majdnemország, bármely ország lehetne, „ahol az emberek engednek a politikai, személyes, társadalmi rendszernek”.

S. L.: Szerintem ez a kommentelő értette meg legjobban a dal lényegét. Azok, akik a Kádár-korszakról vagy politikai oldalakról kezdtek el gondolkodni, azok biztosan rossz úton jártak. Majdnemország szerintem is bármely ország lehetne, ahol kezdünk megfulladni a saját magunk által teremtett pokolban.

B. G.: Gondolom, nem az volt Laci célja, hogy egy Magyarországot gyalázó számot írjon. Ez csak egy dal, nem kell túlgondolni.

S. L.: A Majdnemország alapvetően magyarországi élmények alapján íródott, de azt látom, hogy máshol is hasonló problémákkal küszködnek az emberek. Nekem egy dalom van, három és félpercben nem megoldásokat szeretnék javasolni, hanem lírai szempontból megközelíteni dolgokat.

ContextUs: Nem csak a dalszövegben, hanem a Majdnemország videóklipjében is tematizáljátok a „magyar valóságot”, ahol egy fiatal, idilli pár napjába rondítanak bele. A lopás és az alkoholfogyasztás tűnt a legkézenfekvőbbnek?

B. G.: Ez inkább csak egy vicces klip. Részemről nem volt ilyen meggondolás, hogy megjelenítsük, mennyire rossz az alkoholizmus. Nem igazán szeretek klipekben szerepelni, annyi volt a dolgom, hogy megigyam azt a likőrt. Ez sem egy óriási társadalomkritika.

S. L.: Kezdetben nem volt ötletünk. Kitaláltuk, hogy legyen egy imázsfilm-paródia. 

Általában próbáljuk elrejteni, hogy nem csak kirakatból áll a város, hanem vannak csúnya dolgok is benne.
Nyilván egy klipben ezt csak ilyen bugyuta módon lehet megjeleníteni.

Felső Tízezer - Én a vadonban

A videót Bátori Gábor sinco készítette.Szereplő: Haász JánosFelvételvezető: Tóth BarbaraZene: Felső Tízezer / Szöveg: Sallai László A felvételen játszanak: B...

ContextUs: Az Én a vadonban című számotok videóklipjében Haász János a főszereplő, az Index felmondott főszerkesztő-helyettese, aki a fentebb említett Telex-cikket is írta. Ezzel a szólásszabadság és a szabad sajtó mellett álltok ki. Úgy tűnik, ezen értékek csorbát szenvedtek az elmúlt időszakban. A Riporters without borders (Riporterek Határok Nélkül) legfrissebb sajtószabadság-ranglistáján, például Magyarország a 92. helyen szerepel, az Európai Unióban csupán Bulgária helyzete rosszabb.

S. L.: A Felső Tízezerben nem érzem az aktivista jelleget, nem is passzolna hozzánk annyira. De vannak olyan értékek, amelyek mellé teljes vállszélességgel oda tudunk állni. Egyes hírportálok gyakorlatilag a mellükre tetoválják a világnézetüket, ez a folyamat egyébként a kilencvenes években indult, az elmúlt időszakban viszont felgyorsult. Ha könnyűzenéről akarok olvasni, akkor jóval kevesebb lehetőségem van, mint tíz évvel ezelőtt. Az is nagyon szomorú, hogy a nagy hírportálok egyre kevesebb teret adnak a kultúrának. Ha van olyan, ami mellett az egész Felső Tízezer kiáll, akkor az biztosan a szólásszabadság és a szabad sajtó.

Kapcsolódó cikk

ContextUs: Hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy a változás csak jó lehet. Ahogy a Majdnemország refrénjében is szól: „Mindegy, hogy mit csinálsz, mindegy, milyen évet írunk, nincs semmi változás”. Ha csak az elmúlt tíz évre vagy akár a kilencvenes évekre gondolunk, noha nem feltétlen pozitív irányba, de történtek változások.

S. L.: Ebbe nem gondoltam bele, amikor a szöveget írtam, de ezt próbáltam megfogalmazni. Alapélményem, hogy állóvíznek érzem az utóbbi éveket. Vannak dolgok, amik rosszabbak lettek, de inkább csak egyhelyben állunk és forogunk. Kicsit olyan, mintha lemondtunk volna a jövőnkről. Ez nem jó, mert kell valami, ami mozgat minket.

ContextUs: Hat éve, 2015-ben még bizakodóan álltatok az akkori politikai-társadalmi atmoszférához. A Mi jövünk el dalban, amely abban az évben jelent meg, azt énekeltétek, semmi változás nem történt a rendszerváltás óta, és nem is fog, ha nem teszünk érte semmit.

S. L.: Az volt az első lemez első száma, azt akartam, hogy az valami asztalt beszakítós üzenettel induljon. A Majdnemországban is ugyanezek az oppozíciók, bár az lehet, hogy én optimistább voltam hat éve. (mosolyog)

ContextUs: Ahogy utaltál rá, a Majdnemország sokkal sötétebb képet fest. Már nincsen tettvágy, csak színtiszta kiábrándultság és tehetetlenség: „Minden boldogságunk, minden bánatunk: Majdnemországban élünk és meghalunk”. Ez azt jelenti, hogy az irányítás már nem a ti kezetekben van?

S. L.: Az ember huszonöt évesen még azt képzeli, hogy megmenti a világot, feltalálja a vakcinát és gyerekeket ment ki égő házból. Ahogy öregszik, egyre kevésbé hisz már ezekben.

ContextUs: Most, hogy a korlátozásokat feloldották, a fellépések feletti kontrollt javarészt sikerült visszaszerezni. Az év első Felső Tízezer koncertje június 11-én, Nyírbátorban lesz (az interjú június 11. előtt készült – a szerk.). Ilyen hosszú kihagyás után máshogy készültök az estére?

B. G.: Én csak jobban izgulok. Eltelt nyolc hónap az utolsó fellépés óta, kiestünk a gyakorlatból.

Nyilván nem olyan lesz, mint 2019-ben, amikor még sok koncertünk volt és álmomból felkeltve is tudtam minden dalt.

Az új felállással csak kétszer vagy háromszor játszottunk, ezt is szokni kell. Ráadásul Justin kint, Amerikában tartózkodik, úgyhogy át kellett alakítani néhány dalt.

S. L.: Igen, kicsit jobban vissza kell rázódni.

ContextUs: Facebookon arról posztoltatok június 5-én, hogy a nyáron több alkalommal adtok koncertet. „Lesznek szokatlanabb dolgok is, talán megvalósul egy régi álmunk is” – írtátok. Mi az a régi álom?

S. L.: A Balaton-turné, amit én már nagyon rég terveztem. Ott a Balaton csomó jó hellyel, úgyhogy most megpróbáljuk megvalósítani a körutat. Lehet, hogy csalódni fogunk, de nagyon várom, hogy kipróbáljuk milyen is ez.

B. G.: Legfeljebb majd csak biciklizünk és csobbanunk.

CV

A Felső Tízezer 2015-ben alapított magyar power pop-, indie rockzenekar. Tagja: Sallai László, Balogh Gallusz, Justin Spike, Both Márton és Kelecsényi Donát. Az együttes első lemeze, a Normális élet 2015-ben jelent meg. Három évvel később, 2018-ban újabb albummal jelentkeztek Majd lesz valahogy címmel. 2019-ben kiadták az Utálom a zenét kislemezt, és még ugyanebben az évben szerepeltek a Kaláka 50: De jó elhagyni magamat – A magyar underground Kaláka Feldolgozásain. 2020 március végén érkezett a Felső Tízezer harmadik nagylemeze, A bonyolult világ. 2021 májusában debütált a Majdnemország, amely a 2022-ben megjelenő negyedik lemez (munkacíme: Liftzene) első száma.

Top sztorik a rovatból

Ez is érdekelhet