Ha tiszteletpéldányt kap egy kritikus a kiadótól, feltételnek kell lennie a pozitív kicsengésű cikk? Ennek kikerülése okán a sajtóterméknek és/vagy kritikusnak kell megvennie a könyvet?

Kritikus vs. Könyvkiadó

Hirdetés

Aki jártas a kritikában mint műfajban – akár csak olvasóként –, az tapasztalhatta, hogy kevés olyan lap van, amely valóban mer kritizálni. Ennek lehet olyan oka is, hogy a szerző nem szeretné a partnerét (koncerthelyszín, kiadó, színház etc.) rossz színben feltüntetni, félve attól, hogy a jövőben egy rossz szájízű kritika miatt nem részesülhet tiszteletpéldányban, -jegyben. De mi van akkor, ha a kritikus merne felhívni a figyelmet a hibákra, de a kiadói protokollok okán akadályba ütközik?

Néhány hete Svébis Bence kritikus Facebook-oldalán számolt be arról az esetről, amikor is akadályba ütközött tiszteletpéldány kérése során. A Szukits.hu internetes Könyváruház közölte vele: csak akkor ad tiszteletpéldányt, ha pozitív kicsengése születik a cikknek.

Találkoztam már cifra dolgokkal kritikusi munkásságom során, de az mi (sic!) tempó már, hogy a recipéldány egyik feltétele, hogy: “Csak abban az esetben készüljön anyag az adott kiadványról, ha megítélésének mérlege pozitív irányba tér ki”

fogalmazott Svébis.

Svébis Bence kritikus

Érdemes figyelni a recenzió jelentéskülönbségeire: könyvismertetés, könyvbírálat. Általában a recenzió nem lép túl a könyvismertetés szintén. A könyvekben, szinte elkerülhetetlenül, mindig jelen vannak kisebb-nagyobb tévedések – akár tárgybeliek. Ezeket szóvá kell tenni. Azonban fontos, hogy soha ne billenjen meg a recenzió: a recenzens nem hibavadász. Ám abból kiindulva, hogy Facebook-bejegyzésében Svébis kritikáról ír, így vélhetően elírásról lehet szó a „recipéldány” szerepeltetése okán. Mint elmondta lapunknak a kritikus, Jody Houser és Stefani Martino Stranger Things Túloldalon könyvéről szeretett volna írni.

A megoldás a Túloldalon van

Svébis és a Szukits.hu internetes Könyváruház közti levelezés augusztus elején 5-én és 6-én zajlott. Ezen beszélgetésben tájékoztatta a kiadó a protokolljaikról Svébist, aki a szóban forgó kötetet a Magyar Narancs Visszhang rovatába publikálta volna.

Csak abban az esetben készüljön anyag az adott kiadványról, ha megítélésének mérlege pozitív irányba tér ki. Becsmérlő kritikák nyilván vannak, de nem célunk ezeknek táptalajt adni

– kapta válaszul Svébis.

Hozzátették, „lehetnek saját és más kiadó termékei, de a cikknek tartalmaznia kell a logónkat és a linket az áruházunkban szereplő kiadvány közvetlen termékoldalára”, és egy hónapon belül meg kell születnie a cikknek.

Lapunknak Svébis elmondta, hogy nem kifogásolta a kiadó azon protokollját, miszerint kizárólag pozitívat írhat a Stranger Things Túloldalon kötetről. Mint mondta, mindenekelőtt szerette volna „megértetni”, hogy sem linket, sem logót nem ágyazhatnak print lapba. Alternatívaként a QR-kódot javasolta a kiadó.

Azonban a megboríthatatlan struktúra miatt ez sem fér bele, hiszen a protokollok teljesítése okán nem maradna a lényegnek, a szövegnek elegendő hely. Az egy hónapos határidő is problémát jelent, lévén, hogy hetilapról van szó.

A ContextUs megkereste a kiadót azzal a kérdéssel, hogy valóban csak abban az esetben ad-e újságíróknak tiszteletpéldányt, amennyiben pozitívan tüntetik fel az adott könyvet. Mint elmondták, „igyekszünk egyértelműen megfogalmazni az elvárásainkat, ügyelve a véleményjogokra, sértő tartalmakra, informativitásra, technikai lehetőségekre.”

A kiadó állítása szerint idáig nem ütköztek szemléletbeli problémába. A kiadó tagadta a vádakat. Ezt követően elküldtük a birtokunkba jutott képernyőmentéseket, ám erre már nem adott választ a Szukits.hu internetes Könyváruház.

Attól függ, honnan nézzük

A már említett Facebook-bejegyzésében a Műút folyóirat korábbi szerkesztője, Kabai Lóránt elmondta, ő is szembesült ilyen protokollal más cégnél. Az Athenaeum igazgatója, Szabó Tibor Benjámin szerint, mint írta a bejegyzésben, noha nem jellemző az ő kiadójuknál ez a szemlélet, ám érteni véli ezt a gondolatmenetet. Mint írta, kétféle kritikai megközelítési mód van: német és az amerikai. Míg előbbinél „a kritikus egy autonóm aktor, az önazonosság az egyetlen kötelessége, a műre irányított értő figyelem az egyetlen udvariassága”.

Kabai Lóránt költő kapta idén a Sziveri János-díjat

k. kabai Lóránt 1993 óta rendszeresen publikál, verseit, prózáit, kritikáit, tanulmányait és fordításait közölte többek között az Időjelek, a Magyar Műhely, az Új Forrás, az Új Holnap, a Sárkányfű, a Kortárs, az Alföld, az Élet és Irodalom, a Palócföld, Holmi. 2002-ben megkapta a Takács Etel Pedagógiai Alapítvány díját, 2006-ban a Móricz Zsigmond-ösztöndíjat, 2011-ben pedig az NKA alkotói ösztöndíját.

Tehát a tiszteletpéldányt a figyelemért kapja, aki igényli. Mint hozzátette Szabó Tibor Benjámin, a német kritikai módszertan követői a fékek és ellensúlyok rendszerét adja a tartalomszolgáltatásban. A minőségi ítélet hatással lehet a könyv szerzőjének következő műveire nézve azon túl, hogy a kulturális térben helyezi el a szóban forgó kötetet. A másik megközelítési mód, az amerikai viszont nem esztétikai, hanem marketing alapon nyugszik. Az amerikai review-kultúrában, írja Szabó, azért kapja a kritikus a tiszteletpéldányt, hogy figyelmet generáljon. Nem szükséges megírnia, hogy tetszik számára a kötet. Azonban ha nem nyeri el a tetszését, akkor ne írja meg. Ebben a kritikai kultúrában viszonylag ritka a „ledurrogó” szöveg, kizárólag néhány médium és kritikus vívja ki magának a fentebb említett autonómiát.

Az, hogy Magyarországon a kritikai kultúra ma már nem egyeduralkodó, a review-kultúra rutinjai pedig otrombának tűnhetnek a kritikai kultúra felől megközelítve – na, az szerintem pont egy olyan téma, amiről akár nyilvánosan is érdemes lenne beszélgetni

– zárja gondolatmenetét Szabó.

Hirdetés