Társas magányban rekedt életek, beteljesületlen önmegvalósítások, széttört személyiségek és pár Tinder-fiók. Ilyen és ehhez hasonló témákról mesél Pfliegel Dóra Tindertojás című regényében. A 21. századi kapcsolatkeresésről és az egyedüllétek kínzó formáiról beszélgetett a Margó Irodalmi Fesztiválon Veiszer Alinda, Pliegel Dóra és Orvos-Tóth Noémi.

Csontvázak és Tinder-felhasználók

Hirdetés

A Tindertojás két ember történetét, belső monológját hangosítja ki. Egy férfi és egy nő magányáról olvashatunk, a két egyedüllét közt azonban mégis jelentős különbségek figyelhetők meg. Egyikük egy kiüresedett házasságban szenvedi el a társas magányt, míg másikuk titkai mögé rejtőzve próbál önmagára találni, illetve önmagát mással elfogadtatni.

Mi az a Tindertojás? / Fotó: Valuska Gábor / Margó Irodalmi Fesztivál

Veiszer Alinda a beszélgetés elején rákérdez arra, hogy valóban a magánynak ezen motívumai voltak-e az ihlető tényezők, melyekre aztán egy egész regény cselekményét fűzte fel a szerző.

Inkább azt tartottam fontosnak bemutatni, hogy kialakulhat-e egy erős szerelem két Tinder-felhasználó közt úgy, hogy soha életükben nem találkoztak egymással  

– számol be Pfliegel Dóra.

A történet különlegessége továbbá, hogy nem fiktív esetekről szól, hanem valós eseményekről és traumákról. A könyvben olvashatók nagy része megtörtént, ha nem is teljesen úgy vagy nem olyan drasztikusan.

Veiszer Alinda, Pfliegel Dóra és Orvos-Tóth Noémi az októberi Margó Fesztiválon / Fotó: Valuska Gábor / Margó Irodalmi Fesztivál

“Voltak csontvázaim, akik ihlették ezt a regényt. Csak szét kellett néznem az ismeretségi körömben, és máris számtalan olyan személyt találtam, akik valamilyen súlyos terhet cipeltek. Olyan nehézségek voltak ezek, amelyekből egyenként össze lehetett rakni egy olyan tragikus életet, mint amilyen a főszereplőé is“ – avat be minket az író.

Spirituális magasság nincs, önbecsapás van

És valóban van-e különbség egyedüllét és társas magány között? Erre a kérdésre keresi a választ Orvos-Tóth Noémi pszichológus, aki a beszélgetés során a regényt párhuzamosan értelmezi pszichológiai szempontokból is. Elmondása szerint ilyen érzések súlyozása és különbségtétele nem szükséges. Érdemesebb inkább a megoldásra koncentrálni, ami szerető partner nélkül nem igen képzelhető el.

Pfliegel Dóra / Fotó: Senger Nikolett / Marie Claire

Veiszer felveti, hogy vannak olyanok, akik képesek egyedül is elérni olyan spirituális magasságba, ahol már valóban úgy érzik, nincs szükségük senkire. A szakértő szerint azonban ez egy téves emóció, önbecsapás.

“Nagyobb biztonságban vagyok egyedül, mint lennék veled” – fogalmazza meg a súlyos igazságot Orvos-Tóth Noémi. Szerinte ez a gondolat készteti az embereket arra, hogy a magányt válasszák.

A kötődéssel kapcsolatos problémák jelentkezése pedig egyértelműen és szinte kivétel nélkül a gyerekkor történéseiben keresendő, és nincs ez másképp a regény főszereplőivel sem.

A narcisztikus kapcsolat a trendi?

A beszélgetés csakúgy, ahogy a regény is, kronologikusan avatja be a hallgatókat és olvasókat a szereplők tragikumaiba. A főszereplő Márti a testvére halála után, valaki helyett, valakit pótolva született meg. Saját létjogosultságát kérdőjelezi meg, kamaszkorában bántja magát, utána pedig olyan kapcsolatba kerül, amit a hideg tartózkodás és üres érzelmek határoznak meg.

A 21. századi társkeresés áll a Tindertojás középpontjában / Fotó: Valuska Gábor / Margó Irodalmi Fesztivál

Pszichológiai szempontból tovább vizsgálva Márti esetét kiderül, hogy a regény során a Stockholm-szindróma tünetei is felfedezhetők a lány jellemében. Egy borzasztó házasság fogságából kiszabadulva továbbra is “fogvatartójához” vonzódik. Ennek kapcsán idézi fel Pfliegel Dóra, hogy az ő macskájuk is Stockholm-szindrómás, hiszen egy lépést nem hajlandó tenni kislánya nélkül, aki nem egyszer a mosógépbe zárva játszott a háziállattal.

Pfliegel Dóra beavat minket a regény kulisszatitkaiba is. Orbán Nóra coach-csal a regény megírása során többször is konzultált, hogy a helyettesítő gyerek és a Stockholm-szindróma mellett a narcisztikus személyiségzavarba is mélyebb bepillantást nyerhessen.

Ezt fontosnak tartottam megjeleníteni a könyvben. A narcisztikus személyiségzavar és főleg a narcisztikus kapcsolat ma rendkívül trendi

– teszi hozzá a szerző.

Orvos-Tóth ennek is felfedi a pszichológiai hátterét, ami szintén a gyerekkorban keresendő. Ha a gyermek szükséglet-kiegészítőként (!) szerepel egy kapcsolatban, és a szülő igényeinek kielégítésére nevelik, hozzászokik egy olyan irreális személyiségképhez, melyben ő a legszebb és a legjobb.

Pfliegel Dóra Tindertojás című regénye a Margó Irodalmi Fesztiválon / Fotó: Valuska Gábor / Margó Irodalmi Fesztivál

“A gyerek legyen balerina és legyen okos. Ezek teljesítése esetén kap a gyerek szeretetet és elfogadást, ez pedig narcisztikus személyiségzavarhoz vezethet” – tárja fel a dolog pszichológiai mélységét a szakértő.

Tinder: az önbecsapás Mekkája

A regényben azonban nem csak gyerekkori traumákról és pszichikai betegségekről, hanem egy rosszul működő házasságról és egy hiányzó érzéseket kipótoló virtuális kapcsolatról is szó esik. A nem megfelelő kommunikáció egy házasság végének oka is lehet. “Baj van, ha a sok “gyere, beszéljük meg!” után sem történik változás, és végül csak csendes beletörődésbe bukik az egész” – vélekedik a szerző.

So-So projekt: “Hosszabb távú célunk a világbéke”

Palotás Zsuzsi: Igazából nincs nagy sztorija. Magamban lefordítottam a projektünk témáját, a két szónak az eleje pedig pont összecsengett. Valahogy adta magát, hogy angol név alatt tevékenykedjünk. Varga Zs ó fi: Utána pedig tovább játszadoztunk Zsuzsi ötletével. Célunk volt az is, hogy amikor érdeklődünk valakinek a hogylétéről, akkor ne az legyen a válasz, “so-so”.

Veiszer Alinda szerint a regény mégis sokszor túl messzire megy, hiszen elképesztően gonosz emberek találkoznak egymással, és mindenki aljas mindenkivel. Ilyen nincs, gondolhatnánk, de ahogy Pfliegel is kifejti, szerinte az emberi kegyetlenség végtelen.

Ezek a nehéz és kétségkívül számtalan terhet viselő személyek találkoznak össze egyszer csak az éterben, még hozzá nem máshol, mint a Tinderen.

Innentől kezdve a történet már rendkívül 21. századi, hiszen amíg a társas magány és egyedüllét jelensége bármilyen korba elhelyezhető, addig a közösségi oldalainkra kipakolt hamis képek, alteregók esete már csak századunkra redukálhatók.

Ki milyen képet állít be magáról és miért? Ezek a kérdések is meghatározzák a regényt, illetve a beszélgetés menetét.

Orvos-Tóth Noémi szerint belénk van égve a vágy, hogy jónak láttassuk magunkat. Ez idáig rendben is van. A Tinder és a többi közösségi és társkereső oldal azonban rárezonál egy gyenge, mélyebb pontunkra, hogy a rólunk láttatott képet manipulálni szeretnénk. Már a sminkelés is egyfajta önbefolyásolásnak tekinthető, de egy felhasználói fiók tágabb kereteket biztosít az ilyen hamis szenvedélyeinknek.

Randiztál már krematóriumban? A Tinderen még ez is megtörténhet

Számtalan társkereső oldal létezik, amelyek különböző igényeket elégítenek ki. A Tinder eredetileg azoknak született, akik nem komoly kapcsolatot keresnek. Ettől függetlenül volt már, aki megtalálta élete szerelmét az app segítségével, de nem ez a jellemző. A közösségi oldalaknak hála tudjuk, hogy milyen ijesztő történetek születtek már Tinderen.

A saját értékeinkben való bizonytalanság vezet az olyan lelki szükségletekhez, mint a személyiségünk megváltoztatása. Ezzel a kreált énnel hajlamosak vagyunk olyannyira azonosulni, hogy előbb-utóbb elvesztjük a kontrolt a virtuális és a valóságos egonk közt. Ennek folytán nem csoda, hogy miért tengődik annyi fiatal az önmegismerés hiányában. A kamaszkort követően is továbbra is kérdés marad, hogy pontosan ki vagyok én, melyik az igazi énem, mi az én stílusom és mit kellene egyáltalán megmutatnom magamból.

A Google a barátod?

Szépen mosolygunk, jók a fények vagy felülről fotózunk, hogy ne látszódjon a tokánk. Ez is egyfajta hazugság lehet, hiszen egy természetestől eltérő képet vetít rólunk a közösségi oldalakon. Ez azonban mégis teljesen más, mint amikor egy merőben eltérő személyiséget akarunk megalkotni a virtuális térben, amik akár lehettünk is volna, vagy szeretnénk is ilyen személyiségekké válni, de mégsem vagyunk azok.

A Tinder újít, nem is akárhogy: Black Mirrorhoz hasonló sorozatot indít – ContextUs

A Black Mirror tavaly adta ki a Bandersnatch című, interaktív különkiadását. A szóban forgó sorozat különkiadásában a néző dönthette el a történet alakulását. A Tinder pedig egy hasonló sorozatot készül piacra adni, írja a . A Reuters megjegyzi, hogy a széria egy közelgő apokalipszist vetít elénk, és felvillan egy értesítés, amely azt kérdezi: “Kivel töltenéd életed utolsó estéjét?”

Márti azonban nem akar másnak látszani, a Tinderre nem azért menekül, hogy javítson vagy örökre megszüntesse a gyerekkori traumáit. Nem egy narcisztikus házasság miatt kialakult üresség redukciója és nem a Stockholm-szindróma elpalástolása miatt tör a virtuális térbe, hanem egész egyszerűen szeretetre vágyik.

Olyan érzéseket akar pótolni vagy valakitől kapni, amihez a valóságban nem juthatott hozzá. És hol keressük azokat az információkat vagy dolgokat, amiknek nem vagyunk birtokában? Természetesen, az interneten.

Mi az igazság?

És Márti talál is valakit, aki valóban kíváncsi rá és szeretni akarja. Orvos-Tóth Noémi azonban felhívja a figyelmet az internetes ismerkedés veszélyes voltára is. A társkereső oldalakon lebomlanak azok a határok, amelyek egy egészséges kapcsolat feltételei. Két nap ismerkedés után ülünk a vécén és csetelünk, vagy félmeztelen fotókat készítünk magunkról, hogy imponáljunk a társunknak. Beengedjük ezeket a virtuális személyeket az életterünkbe pár nap leforgása alatt, holott ez az internet nélkül sokkal tovább tartana.

Björk Tinder helyett az életre csúszott rá / ContextUs

“Az élettel randizom” – mondta a Guardian nak az izlandi ikon, amikor új albumáról, az beszélgetett velük. Björk nincsen teljesen a randizós appok ellen, csak nem akarja felváltani emberi kapcsolatait IRL-ekkel. Amikor új albumát “Tinder-albumnak” hívta, kifejtette az új találkozások izgalmát és aggodalmát. Persze, ha meggondolná magát, akkor máris lenne egy tök jó profilképe.

Amilyen könnyű elérni a virtuális valóságban az intimitás mélységét, olyan egyszerű megszakítani és végleg eldobni azt. Ez a való életben szintúgy előfordulhat, hiszen Veiszer szerint teljesen természetes az is, hogy a második borozás után kiderül, ez nem működik. Orvos-Tóth Noémi beszámol arról, hogy pont az ilyen csalódások és azok mértékének csökkentése érdekében ajánlja pácienseinek: “Első randi negyvenöt perc. Anyánkról nem beszélünk.”

Pfliegel Dóra a beszélgetés végén, mintegy konklúzióként megfogalmazza, hogy a regény másik célja, hogy megmutassa a világ azon szeletét, amire legtöbbünk csak vállrándítással felel, hiszen velünk ez úgysem történhet meg.

Az igazság azonban az, hogy de. Vannak rossz családi körülmények, elhunytakat helyettesítő, saját létjogosultságukat megkérdőjelező gyerekek és önmagukat bántalmazó kamaszok. Van Stockholm-szindróma és narcisztikus párkapcsolat, van társas magány és örök egyedüllét.

Bármikor mi is belecsusszanhatunk egy üres házasságba, és sosem tudhatjuk, mikor fordulunk végső megoldásként a Tinderhez. A társkereső oldalhoz, amin megbosszulhatjuk a gyerekkori tragédiákat. Ahol gond nélkül flörtölhetünk a vécén ülve, és ahol még egyszer utoljára megpróbáljuk megtalálni azt az intimitási mélységet, amit sokan nem találunk meg a valóságban.

Hirdetés