Dezső András: „Miért legyen a CIA etikus?”

Bugár Vivien

2021-10-19

Dezső András a Fedősztori könyvbemutatóján, a Margó Fesztivál és Irodalmi Könyvvásáron / Fotó: Posztós János

Mivel foglalkoznak a titkosszolgálatok? Miként dolgoznak a kettős ügynökök? A hatalmat vagy a nemzetet szolgálják? Hol húzódik a határ hazaárulás és hazaszeretet között? Többek között ezeket a kérdéseket boncolgatja Dezső András Fedősztori című kötetében, amelyet a Margó Fesztivál és Irodalmi Könyvvásáron mutatott be.

Akárcsak egy bonyolult társasjáték

Számos izgalmas programnak lehettek tanúi az idei Margó Fesztivál és Irodalmi Könyvvásár látogatói, és ez alól Dezső András új kötetének, a Fedősztorinak bemutatója sem képezett kivételt. A Maffiózók mackónadrágban és a Magyar kóla bestsellereinek szerzője most a szervezett bűnözés területétől nem túl messze eső titkosszolgálatok rejtelmes világába kalauzol el bennünket. Az íróval Valuska László, a fesztivál igazgatója beszélgetett.

Azt szerettem volna bemutatni, hogy milyen a magyar Homeland

– emelte ki a beszélgetés kezdetén Dezső András.

A könyvben olyan, valóban megtörtént, azonban sokáig szigorúan titkosított történetek szerepelnek, amelyek felfedik ennek a – Valuska szavaival élve – „bonyolult társasjátéknak” a különféle szokásait és módszereit. Valóban nem egyszerű eligazodni a hivatali megnevezések és a sokoldalú fogalmak útvesztőjében, ezért is – akárcsak a könyvben – az előadás bevezető szakaszában a szerző fogalmi tisztázással indított a konstruktív párbeszéd kialakításának érdekében. Érdemes például különbséget tenni hírszerző és kém között, hiszen amíg utóbbit gyakran – tévesen – használjuk a köznyelvben a titkosszolgák megnevezésére, addig előbbi sokkal pontosabb kifejezés arra vonatkozóan, hogy hol is foglalják el a helyüket az adott személyek ebben a részletesen kiépített hierarchikus rendben. A hírszerzők feladata ugyanis olyan embereknek a beszervezése, akik értékes információkkal láthatják el őket.

Hihetetlenül hiteles

„Újságíró vagyok: mindent úgy közelítek meg, hogy van-e benne sztori” – válaszolta a könyv írója a kérdésre, hogy mi alapján választotta ki az adott sorstörténeteket. A gyakran James Bond-filmekbe illeszthető jelenetek valóságtartalmáról, és az alaposan megkonstruált szereplők hitelességéről is szót ejtett a szerző.

A dokumentumkönyv módszertanilag több forrástípusból egyaránt merít: egyrészt a Történeti Levéltárból szerzett dokumentumokból – ezek egy része mai napig titkosított –, másrészt interjúkból, személyes beszámolókból ügynökökkel, valamint más hivatali tisztekkel. Hangulatteremtő célzattal fel is olvasott a szerző az október 25-én megjelenő Fedősztoriból egy többoldalas passzust, amely lényegében felerősítette a hallgatóságban a hihetetlennek tűnő kémsztorik kapcsolatát a hétköznapi valósággal.

A három Dezső András-kötet közül ez a legolvasmányosabb

– jegyezte meg Valuska László.

Dezső András: „Volt olyan gengszter, aki gratulált, hogy mennyire alapos munkát végeztem”

Dezső András a ’70-es évektől napjainkig tartó magyar szervezett bűnözés világáról ír. Maffiózók mackónadrágban című könyvét olvasva úgy merülhetünk el a bűnözők történeteiben, mintha ott állnánk velük az utcasarkon vagy a tárgyalóteremben.

Tovább olvasom »

Kapcsolódó cikk

Különösen kiemelkedik a könyvből az első két történet, amelyek rendkívüli részletességgel számolnak be a múlt kalandos eseményeiről. A további fejezetekről és annak szereplőiről szinte nem is esett szó a beszélgetés során, valószínűleg így akarták elkerülni a túlzott spoilerezést a résztvevők.

Vetítés vagy közvetítés?

Dezső András újságíróként egy egészen más perspektívából kapott betekintést a titkosszolgálatok világába, hiszen olykor nem csak eszközként, hanem célszemélyként is szerepet kaphat egy-egy ilyen ügyben. Azonban megjegyezte: „nem aktivisták vagyunk, nem az a célunk, hogy valakit megbuktassunk, hanem hogy a nyilvánosságot tájékoztassuk”.

Kiemelte: nem a politikai érdekeket kell mérlegelni, hanem a történet relevanciáját és hitelességét. Gyakran kapnak az újságírók névtelen forrásoktól döntő jelentőségű információkat, mint például a Pegasus-ügy kapcsán, ahol szintén a sztori áll a főszerepben: pontosan kit, hol, mikor és miért figyeltek meg?; kik voltak a megfigyelők?; miért nem indult eljárás az ügyben? Ezek mai napig megválaszolatlan kérdések.

Visszatérés a gyökerekhez

A digitális forradalom következtében folyamatosan változik a titkosszolgálatok eszköztára is. A könyv írója szerint a ’70-es és ’80-as évek hírszerző módszerei visszatérhetnek, mivel a digitális világ szereplői könnyebben lenyomozhatóak. Az oroszok ismét klasszikus írógéppel készítik a jelentéseiket, más országokban pedig kézzel írt formában zajlik az információcsere.

A technológiai úton folytatott adatgyűjtéssel szemben a humán hírszerzés sokkal bonyolultabb és kreatívabb módszer, ezáltal jóval hasznosabbnak is bizonyul. Kínában azonban a big data-diktatúra következtében a legtöbb ott tevékenykedő hírszerzőt eliminálták, így a mai napig nem tudja az amerikai kormány eldönteni, hogy a koronavírus denevérből vagy laborból származik.

Elmosódott határvonalak

A titkosszolgálatok humán erőforrásain belül különleges helyet foglalnak el azok az illegális hírszerzők, akik kettős ügynökökként dolgoztak és dolgoznak akár a mai napig is.

Kettős személyazonossággal és élettel rendelkeznek. Cégeket alapítanak, teljesen beépülnek a társadalomba.

Sokszor csak évtizedekkel később aktivizálódnak, akárcsak Kovács Béla, volt jobbikos politikus és orosz kém estében is történt. Hivatalosan persze ki lehet szállni, azonban egyik fél számára sem kedvező kimenetelhez vezethet egy ügynök elvesztése. Demoralizált módon gyakran zsarolják meg egymást a felek kompromittáló információk kiszivárogtatásával. De „miért legyen a CIA etikus?” – tette fel a költői kérdést Dezső András.