Nagy hírverés előzte meg a Fantomszálat, ezt a 6 Oscarra jelölt filmet. Daniel Day-Lewis utolsó filmje? A legjobb 2017-ben készült film? És a tavalyi év legjobb rendezője Paul Thomas Anderson lett volna?
Nagyon szép film, ezt mindenképpen leszögezhetjük. Kompakt kis alkotás a maga 2 órájával, ez is tény. De! Vannak vele bajok. Daniel Day-Lewis tényleg nagyon jó, csak az a baj, hogy meglehetősen irritáló személyiség a filmben. Egy középkorú férfi, akit csak a női ruhák tervezése és megalkotása érdekel? Mindenképpen furcsa jelenség, és a személyisége is az. Szinte már autisztikus vonásokkal rendelkezik, ha fürdőszobai készülődését nézzük, vagy a teljes csendben elfogyasztott reggelijét (a legkisebb zajra ugrik, támad és sértve érzi magát).
Nem lenne baj ez sem, ő egy, a munkájának élő megszállott ősdivattervező, aki imádja a kelméket. És a maga módján a nőket is, akiket széppé varázsolhat a gyönyörű anyagokkal és szabásokkal.
De mi nem szeretjük őt, és ha egy film főszereplője nem tudja elnyerni a szimpátiánkat, akkor csak feszengve tudjuk végigülni a ránk kiszabott bő 120 percet.
Fantomszál – magyar feliratos előzetes
Országos bemutató: 2018. február 1. A csillogó 50-es években, a háború utáni Londonban Reynold Woodcock, a híres szabó (Daniel Day-Lewis) és nővére, Cyril (L…
Nem lehet szeretni, mert nincs benne semmi melegség, semmi emberi. A nővérével szoros szimbiózisban élő Woodcock néha ugyan rácsatlakozik fiatal lányokra, akiket hazavisz és, mint egy háziállatot, tart otthon, de ennyi a szociális melegség, ami árad belőle.
Váratlan fordulat
Talán kedveli a beosztottait, a középkorú és szorgalmas varrónőket. Udvarias és cinkos a viszonya jólápolt, idős nővérével. A világgal pedig csak a hozzájáró, előkelő ruharendelő dámákon keresztül érintkezik. Váratlan fordulat, mikor vidékre megy (izgalmunkban le is esünk majdnem a székről), és egy bő percig nézhetjük egy szálloda homlokzatát (áhá, biztos ide tér be). A sejtelmünk igaznak bizonyul. A hotel étkezőjében költ el egy pazar, már túlzóan bőséges reggelit. És így figyel fel a helyi kis pincérlányra.
Hogy mit látnak meg egymásban? Na, ez az igazi rejtély! Egy teljesen átlagos (bár jól sminkelhető), igen magas, de hajlott vidéki lány, aki egyből felfigyel a stílusos idős pacákra. És az idős pacák úgy csodálkozik rá az átlagos görbére, mintha nap mint nap nem gyönyörű és előkelő nőknek készítené ruhakölteményeit a szalonban. Ilyen görbét még nem látott? Vagy ilyen magasat?
Csak egy vidéki kislány?
Na, lépjünk túl ezen, hiszen megszületik köztük valamiféle harmónia és Woodcock magával viszi a lányt! Jól lehet rajta igazgatni a rucikat, úgyhogy egyből ő lesz az új házi kedvenc. Csak eggyel nem számol Woodcock és nővére sem, a vidéki kislánynak akarata és szíve is van. Nem törődik bele a mellőzöttségbe, abba, hogy átnéznek rajta.
Cselekedni fog, és nem kis furmánnyal sikerül megfordítania a dolgok alakulását. Igaz, csak időlegesen, de a művelet ismételhető, úgyhogy nagy jövő elé néznek ők ketten. Többet nem árulnék el, mert a spoiler nagy ellenség.
Nagyon szép a film zenéje, lassú, dallamos zongorajáték festi alá a lenyűgöző képeket. De nekem, a kekec kritikusnak ezekkel is bajom van, ugyanis minden annyira tökéletes, hogy már hiteltelen! Nincs egy folt, egy gyűrődés, egy pókháló sehol. Nincs rendetlenség, pláne káosz, pedig lehetne, de a gondos nővér mindent kézben tart, így Woodcocknak csak alkotnia kell és másra nem is képes, tehát teszi a dolgát.
Suttogások lendülettelenül
Vannak szép jelenetek, a szilveszter például nagyon kedves és pompásan fotózott, vagy a betegség képei. De az emberben felvetődik: mennyiben tartozik ez ránk 2018-ban? Egy lassú és szerelmes sztori, egy kicsit őrült, de még épp kordában tartható ellenszenves ember története tökéletes díszletek között? Hiányolom belőle a Három óriásplakát Ebbing határában hitelességét, sokkolását, mondanivalóját. És hiányolom Paul Thomas Andersontól a Boggie Nights elsöprő lendületét, humorát. Én azt mondom, inkább nézzük meg még egyszer a Testről és lélekrőlt, ha szép drámát akarunk látni! Abban legalább mindenki szerethető és az őrültek is közülünk valók.
