A bensőséges témák és az anyaghasználatra fektetett hangsúly fogja össze Gaál József tanítványainak Godot Galériában bemutatott Locus Focus című kiállítását. A homályos kurátori koncepció nem értelmezi túl a bemutatott anyagok egységét – ugyanakkor a mesteri útmutatás mellett kialakultak olyan utak, melyeken nem véletlenül indulhattak el csoportosan a hallgatók.
A művek mögötti szándék majdnem kivétel nélkül a pillanat megörökítésének elroncsolása, akár a fényképeket alapul használó kollázsokról van szó, akár a szobában elhelyezett, geometrikus pontosággal megfestett szobor lecsorgott festékéről.
Néhol egész humorosan közelítik meg a hallgatók azt a kérdést, hogy egy-egy pillanatot kiemeljenek életükből és azt érdemessé tegyék a bemutatásra.
Bánkúti Gergő drámai kompozícióba rendezett kutyaportréja vagy Nagy Marcell „Próbálok csendben ülni, miután levettem a mágikus maszkot, de vele együtt az arcom is” című festménye is szépen játszik ezzel, miközben megformáltságuk miatt magát a kiemelt pillanat lehetőségét is megkérdőjelezik.
Bogácsi Anna és Zuberecz Boglárka Judit hasonló módon, gyermekkori emlékeikhez visszanyúlva, fényképek bemutatásával, felidézésével adnak választ erre a kérdésre. Utóbbi munkája azonban annyiban érdekesebb, hogy a vízfestékkel készített fotómásolatok egészen abszurd, kényelmetlen érzést keltenek és a bensőséges családi pillanatokból – bármennyire is ártalmatlan a megformálás – némi ijedtség árad.
LocusFocus megnyitó
LocusFocus A Magyar Képzőművészeti Egyetem Festőművész Tanszékének Gaál József osztályának kiállítása Megnyitó: június 6-án 19 órakor Megnyitotta: Révész Eme…
Kiss Barnabás és Sándor János közös utat választottak fotorealista festményeikkel. Előbbi alkotó csak egy-egy intimitásra utaló mozdulatot emel ki fényképszerű pillanatképeiben, utóbbi ezzel szemben stilizált megformálással és feszes beállításaival idegeníti el alkotásait. Kézmozdulat-sorozatában viszont ugyanaz a meghittség jelenik meg, mint Kiss Barnabás képein.
Gaál József mentoráltjai továbbvitték a művész által kitüntetett tézist, mely szerint az összes kultúra az idővel kialakított viszonyában tételezi magát. Talán Győri Mátyás alkotásán ismerhető fel leginkább a mester kéznyoma és gondolatritmusa, mely szerint a művészi szerep és az emberi helyzet valahogyan egybeilleszthető az eltorzult maszkok lídércálmában.
Gaál Józsefnél sokszor olyannyira szélsőségessé válik ez a reprezentáció, hogy kényelmetlenségében szerintem gátolja az értelmes értelmezés lehetőségét, és ilyen módon valóban nagy feszültség van művészeti nyelve és programja közt.
A tárlaton sok olyan művel találkozhatunk még, melyek csak az általuk nyújtott vizuális élményben tudnak kibontakozni – ezekért érdemesebb elmenni Budára. A hallgatói munkák bemutatása soha nem egyszerű eset, hiszen valós tematika nélkül kell egybefűzni a sokszor nagyon különböző stílusú, egyéniségű alkotókat – érthető módon nem alakult ki itt sem egy egységes tárlat, ellenben vizuális élményekben gazdag és összetett légkört adnak a munkák.
