A közösség média, a bizonytalan jövőkép és karrierlehetőségek rengeteg stresszt okoznak. Ezek állandó jelenlétének köszönhető, hogy a mai fiatal felnőttek bizonytalanabbak önmagukban, mint valaha. De vajon van rá megoldás?
Paria Farzaneh 24 éves, Londonban él és férfiruhákat tervez. Nemrég megnyerte a Brit Divat Nagykövetség egyik díját, de a mai napi nem hiszi el. És nem a jó értelemben. Farzaneh egyike azoknak, akik imposztorszindrómában szenvednek.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Úgy érzem, egyszerűen csak jó időben voltam, jó helyen[/perfectpullquote]
– mesél Paria a díjról.
Annak ellenére, hogy Farzaneh nem kis elismerést kapott, nem biztos a tehetségében. Sajnos nincs egyedül. Háromból egy fiatal éli át ugyanezt, és az emberek 70%-a élete során megtapasztalja a problémát.
Az elmúlt években felfedezték, hogy a szindróma főként az X generáció tagjait érinti, köszönhetően a közösségi média aktív használatának és a túlzott ambiciózusnak. Bár már 1978-ban tudtak magáról a jelenségről, alaposabban csak napjainkban kezdtek el foglalkozni vele. Ami nem is csoda, hiszen talán még soha ekkora hangsúlyt nem fektettünk a lelki egészségnek és az önmegvalósításnak. A szindróma lényege: az illető fél attól, hogy csalónak állítják be, aki meg sem érdemli az elismerést, vagyis folyamatosan önmagát ostorozza. Hiába dolgozik keményen, szorgalmasan, nem képes elismerni saját képességeit.
Járványként terjed a magány a Z generációnál / ContextUs
A A kutatási eredmények szerint az ezredforduló környékén születetteknél rosszabb a helyzet még nyugdíjasoknál is. Z generáció fiataljai úgy érzik, hogy a körülöttük lévők nem értik meg, és nem is igazán ismerik őket. Voltak, akik egyenesen félszegnek, bizalmatlannak titulálták magukat.
A legnagyobb probléma, hogy az imposztorszindróma rossz hatással van a munkára, az előrelépésre, és komolyabb mentális problémákat is okozhat. Végső soron lelki kimerültséghez vezethet. Vannak területek, ahol az emberek jobban ki vannak téve a problémának, ide sorolhatók a művészettel kapcsolatos munkák, ahol folyamatos a kritika, vagy az orvosi pálya, ahol nagy a felelősség. Az sem mellékes, hogy a nőket nagyobb arányban érinti, mert sok helyen diszkriminációban részesülnek. Ahhoz, hogy megküzdjünk a jelenséggel, fontos beszélni róla. Illetve az is elengedhetetlen, hogy megváltoztassuk a gondolkodásmódunkat: ne úgy gondolkodjunk, mint egy imposztor.
