Vannak napok, amikor azt érezzük, hogy nem megy. Egyszerűen nem megy az élet. Lelassulunk, felkelni is alig bírunk és magányra vágyunk. Csak az „egész nap egyedül levős, telefont elhajítós, redőnyt fel nem húzós” magány tud megnyugtatni. Juhász Márió első, A konyhában meg Elmore James szól című kötete méltó társ ezeken a napokon – borús, sötét, néhol fájdalmas és kíméletlenül őszinte.

Fedőcíme: dzsessz

A konyhában meg Elmore James szól az 1992-ben született fiatal költő, Juhász Márió első kötete. A csupán ötvenoldalas mű 2021. tavaszán, a FISZ (Fiatal Írók Szövetsége) gondozásában jelent meg. És hogy miről szól? Mindenről, ami egy huszonéves életében kisebb-nagyobb jelentőséggel bír: magányról, eltorzult házibulikról, fiatalkori kiégésről, kapunyitási pánikról, önkeresésről.

A kötetet az erős melankolikus hangulat tartja egyben. A versekre csüggedtség és kíméletlen őszinteség nehezedik. 

„Ebből kell túlélni a napokat, / spórolni az örömökkel, / gyámkodni a romok fölött.(Józanságlabirintus 6. o.)

Juhász Márió hangvétele éppen annyira szomorkás, mint Elmore James, a blues nagymesterének zenéje. Így nyer értelmet a kötet címe, ami első olvasatra zavarosnak tűnhet, mert tartalmilag nincs kapcsolat a cím és a versek között. Annál inkább „aha-élményt” nyújt, amikor rájövünk, hogy a verseket úgy kell olvasni, ahogy a konyhában Elmore James-t hallgatunk – persze csak képletesen. A cím épp úgy fedőcím, mint ahogy a dzsessz fedőzene. Nem kapcsolódik közvetlenül a versekhez, de megadja azok melankolikus alaphangulatát. Úgy olvassuk tehát őket, hogy a fülünkben elhalóan cseng a blues.

A nagy kötetszakadás

A kötet íve szépen építkezik: magány, költészet és bolyongás motívumok mentén mélyedünk el egyre jobban Juhász által megkonstruált lírai énben. A nyugodt nyelvi regiszter érett gondolkodásmódot sugall és könnyen magával ragad. Az olvasónak könnyű lelassulni és elmélkedni saját életén a verseket olvasva. A magány és az írás kapcsolata jól kidolgozott: „Írni annyi, mint elvágni a vitát. Felerősíteni a hangot, ami a fejünkben szól, hátha így elhallgat végre. Hagy aludni” – írta Peer Krisztián költő a kötet fülszövegében.

Juhasz Mario A Konyhan Meg Elmore James Szol Konyv Vers
Juhász Márió Költő / Fotó: Gondos Mária Magdolna / Fisz
Az őszinte és kendőzetlen önkeresés sorai fájdalmasan ismerősen csenghetnek bárkinek, aki valaha is megkérdőjelezte már önmagát. És ki nem?

„Az ember nem is olyan, mint gondolnád, / nem mondom el, milyen, / de nem olyan.” (Dac, 33. o.) A fentebb említett három motívum erősen összetartó egységet alkot, miközben szürke ködbe burkolja a magányos olvasót, akinek épp nehezen megy az élet. „korán / homályos tekintettel / hajnali derengésben / nekilát a dolgok elrendezésének” (Órahiba, 8. o.).

A jól felépített koncepció egészen a Bevezetés a című versig tart, ahol ez az ív megszakad.
Formailag is jelzi a kötet – egy üres oldallal és a lap alján kezdődő verssel –, hogy váltás következik. Enyhén csapongóvá válik. Marad az Elmore James-es, blues-os hangulat, de az írások témái már széthúzóbbak: minden további vers a fiatal és bohó életkor egy-egy keserédesen ismerős pillanata. Jellegzetes szenáriók, pillanatok futnak el a szemünk előtt, amit jobbára minden huszonéves megélt vagy legalábbis elképzelt már. Az élet igazságtalanságairól mélázni egy korsó sör fölött, miközben a nyers valóság a kocsma ablakához nyomja arcát; teljesen elszállni és nem emlékezni a hazaútra; szeretni, elhagyni, elhagyottnak lenni.

Míg a kötet első felében a versek nagyon átgondoltak és megfontoltan építkeznek egymásra, addig a vége felé inkább impulzívak, lendületesebbek, és nincs olyan erős kohéziós erő, mint a kötet elején. Ezek között vannak olyanok is, amik korábban már megjelentek – érezhetően nem egy életszakaszban írta őket. Sokkal hevesebbnek hatnak, buzgó fiatalságra emlékeztetnek, a hangulat ugyanakkor ugyanolyan sötét és depresszív.

Egy kicsit Peer, egy kicsit Pilinszky

A versek jórészt éjszaka vagy hajnalban érik tetten a lírai ént – szürkeség és ború uralja a kötetet. Képi világa sötét, mint Pilinszky Négysorosa. A lírai én magányos, mint Hajnóczy Péter A halál kilovagolt Perzsiából című kisregényének főhőse, aki az alkotás és identitás fullasztó kötelékeivel küzd. Az elsőkötetes Juhász mondanivalója hasonlóan fájdalmas, mint Peer Krisztián írásai, példának okáért a Rékadal: „Ne sírj, kicsim, inkább szunnyadj, / két piros szemed lehunyjad. / Ébren fáj csak ez az élet – / a vetett ágy vessen véget.”

Log into Facebook

Log into Facebook to start sharing and connecting with your friends, family, and people you know.

A hasonlóság nem véletlen. Juhász alapszakos diplomáját a Debreceni Egyetemen magyar-filozófia szakán szerezte, szakdolgozatában Peer költészetét elemezte. Nem csoda tehát, hogy Füst Milán-díjas szerző versei visszaköszönnek Juhász első kötetében inspirálták a fiatal költőt.

A borúhoz jól passzol a kötet vékonyfedeles borítója, amit Szabó Imola Julianna tervezett: félhomályba burkolózott, gyéren megvilágított alak, sötét, de meleg színekkel körbeölelve. Az illusztráció az elsőkötetes Juhász Márió fényképe alapján készült, és a központi alak már-már árnyéka a szerzőnek.

Juhasz Mario Vers A Konyhaban Meg Elmore James Szol Fisz
Juhász Márió Átveszi A Frissen Megjelent Kötetét / Fotó: Tana Géza / Fisz
Előrevetíti, hogy ez nagyon magányos kötet, tele mélabúval, néhol depresszióval, szorongással. A versek központozással, központozás nélkül, rímekkel vagy szabadon, de nagyon egyben vannak a rájuk nehezedő mélabús hangulat miatt. És épp a szilárd koherencia miatt kell elolvasni ezt a kötetet akkor, amikor nagyon nem megy az élet.

Top sztorik a rovatból

Ez is érdekelhet