Kálomista Bence versei: Ereszcsatorna; Körbekerített pont; Vízfolt

Ereszcsatorna

Egyszer a hűs nyári zápor
tenyérré oldja ökleinket,
és világos lesz,
hogy a belső zsarnokot
meg lehet fojtani.
Többé nem irigykedünk
minden halottra,
helyén fészek épül
azokból az időkből,
mikor átvérzett lepedőként
vonszoltuk az életet.

Körbekerített pont

Forgatom a szavaidat,
hogy valami mozgásban tartson.
Mostanában tesztsorozat vagy,
jó jegyeket kell szereznem,
ennyi a dolgom,
de a nyomaidból ítélve
személyre szabott
merénylővé bomlasz.
Bele kéne döglenem,
hogy komolyan vegyél.

Vízfolt

Kilépek az ajtón és hazarohannék, 
de idegen a belső táj, 
gondolataim kamrájában is vendég vagyok. 
A fáradtságot lehetetlen kipihenni, 
mint egy szélütött gyereket az anyja, 
alvás helyett a távlati terveimet szólítgatom.
Először a felejtés és öngyilkosság 
egyenlőségjelét kéne a fejemből amputálni, 
mert elpazarolok egy örökkévalóságot, 
ha túl komolyan veszem magam.