Címke: Rácz Laura Rebecca

Trapézgatya, szabadszerelem, bombazenék – 1969 augusztusa Bethel. Tinédzserkorom a legendás Woodstocki Fesztivál bűvöletében telt. Janis Joplint, Jimi Hendrixet, Joan Baezt hallgattam. Woodstock ma is fogalom a popkultúra történetében.

1929-ben Párizsban elszabadult a tudatalatti. Magritte, Breton, Dalí, Miro, Max Ernst és sorolhatnánk a szürrealista alkotókat. A szürrealizmus hatása ma is érezhető. A Magyar Nemzeti Galéria frissen nyílt kiállításán jártunk.

Jó dolog a fine dining, főleg ha az ember megengedheti magának. De ennél is jobb az az egyszerű, de nagyszerű hely, ahol mindig azt kapod, amire számítasz – csak éppen csillivilli dekor és szolgamód sündörgő, karót nyelt pincérek nélkül. Meg sem álltunk Dunabogdányig!

Yorgos Lanthimos ezúttal egy kosztümös filmben ránt be a lélek mélységeibe és tárja fel a kapcsolati dinamikák működését. Teszi ezt szellemesen, végtelenül szórakoztató és szókimondó stílusban, szemet gyönyörködtető, pompás díszletek között.  Az eredmény egy buja-barokkos-beteges hatalompornó.

Vannak koncertek, amelyek extázis nélkül is emlékezetesek maradnak. Nils Frahm fellépése a Müpában ilyen volt.

Mindig orosz rulett egy unásig ismert klasszikust modernizálva színre vinni. Dicső Dániel megpróbálkozott a feladattal.

Amikor Abbas Khider Irakból Németországba érkezett menekültként, német szókincse három szóból állt: Hitler, Scheiße, Lufthansa. Ma, 20 évvel később elismert német író.  A pofon című regénye kapcsán válaszolt kérdéseinkre.

Hogy lehet feldolgozni egy szeretett ember halálos betegségét? Miként tűnik el az élet érzékelésének képessége?