Címke: Rácz Laura Rebecca

Azt éreztem, amiről Dante írt az Isteni színjátékban: „az emberélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, mivel az igaz útat nem lelém”. Fogtam hát magam, és négy napra „kivonultam a társadalomból”. Receptre íratnám fel mindenkinek az „elvonulást”, ahogy én neveztem e kis kiruccanásomat az Őrségben.

Lehet-e poénkodni Jézussal vagy Szűz Máriával? És a melegekkel? Na, és a szexszel mi a helyzet? Felméri Péter humoristával beszélgettünk.

Nem vagyok Iggy Pop-rajongó és fogalmam sem volt, mit várok Budapest Park-beli koncertjétől. Azt viszont tudom, hogy hülye lettem volna kihagyni. Ennek a hetvenkét éves fickónak van vér a pucájában.

Trapézgatya, szabadszerelem, bombazenék – 1969 augusztusa Bethel. Tinédzserkorom a legendás Woodstocki Fesztivál bűvöletében telt. Janis Joplint, Jimi Hendrixet, Joan Baezt hallgattam. Woodstock ma is fogalom a popkultúra történetében.

1929-ben Párizsban elszabadult a tudatalatti. Magritte, Breton, Dalí, Miro, Max Ernst és sorolhatnánk a szürrealista alkotókat. A szürrealizmus hatása ma is érezhető. A Magyar Nemzeti Galéria frissen nyílt kiállításán jártunk.

Jó dolog a fine dining, főleg ha az ember megengedheti magának. De ennél is jobb az az egyszerű, de nagyszerű hely, ahol mindig azt kapod, amire számítasz – csak éppen csillivilli dekor és szolgamód sündörgő, karót nyelt pincérek nélkül. Meg sem álltunk Dunabogdányig!

Yorgos Lanthimos ezúttal egy kosztümös filmben ránt be a lélek mélységeibe és tárja fel a kapcsolati dinamikák működését. Teszi ezt szellemesen, végtelenül szórakoztató és szókimondó stílusban, szemet gyönyörködtető, pompás díszletek között.  Az eredmény egy buja-barokkos-beteges hatalompornó.

Vannak koncertek, amelyek extázis nélkül is emlékezetesek maradnak. Nils Frahm fellépése a Müpában ilyen volt.