A még csecsemő korú Paul Alexandert a szülei 1939 nyarán tették fel a Londonba tartó Kindertransportra (zsidó gyermekeket Nagy-Britanniába szállító vonat – a szerk.), hogy megmentsék az életét a nácik elől. A zsidó származású Alexander most, majdnem 80 évvel a történtek után újra bejárta ezt az utat, ezúttal biciklijén. A tekerésre fia és unokája is elkísérte.
Kerékpárral az életben maradás útján
Az eseményen több mint 40 kerékpáros vett részt. A csapat pénteken érkezett Londonba a Berlinből induló 5 napos tekerés után. A túra célja főhajtás volt a Kindertransport-vonatok előtt, amelyek zsidó gyermekeket szállítottak az Egyesült Királyságba a második világháború előtt.
A legidősebb közülük, a most 81 éves Paul Alexander.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Ő volt az egyike azon 10.000 gyermeknek, akik annak köszönhetően menekültek meg a holokauszttól, hogy Nagy-Britannia beengedte a Kindertransport-vonatokat. [/perfectpullquote]
Alexander 18 hónapos volt, amikor a szülei feltették a vonatra. 1939 júliusában érkezett Londonba.
“Köszönetet kell mondanom a szüleimnek, hogy egyedül elküldtek” – mondta Alexander a brit sajtószövetségnek, miután célba ért a Nagy-Britanniában működő World Jewish Relief csoport által szervezett út végén. “El sem tudjuk képzelni, mit élhettek át akkoriban” – tette hozzá.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Végül mindkét szülőjének sikerült utána mennie az Egyesült Királyságba, és újra egyesülhetett a család. [/perfectpullquote]
Alexander egészen 24 éves koráig maradt Londonban.
“Szerencsés voltam, három év után újra együtt lehettem a szüleimmel, jó életem volt Angliában, és aztán kivándoroltam Izrael államba, gyönyörű családom lett ott, és azóta is nagyon csodás az életem” – mondja.
A jogászként dolgozó Alexandernek és feleségének 3 gyermeke és 9 unokája született. A biciklis túrára 34 éves fia és 14 éves unokája kísérte el.
“Az én válaszom Hitlernek”
“A gondolat úgy született meg a fejemben, hogy ez az én válaszom Hitlernek, hogy bizonyos értelemben bebizonyítsam magamnak, hogy megmutassam a világnak és köszönetemet fejezzem ki, hogy sikeres voltam az életben és boldog házas ember vagyok és van családom” – mondta Alexander, amikor vasárnap útnak indult Berlinből.
Sebastian Wood, Németország brit nagykövete is ott volt a startnál Berlinben, a német kormány képviselőivel együtt.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]”A múltunk emlékeztetés arra, hogy harcolnunk kell az antiszemitizmus, a rasszizmus és a diszkrimináció egyéb formái ellen” – mondta Karina Häuslmeier, a német külügyminisztérium képviseletében.[/perfectpullquote]
“Tartozunk ezzel azoknak a gyermekeknek, akik túlélték és azoknak is, akik nem.”
A zsidók üldözése, a velük szembeni agresszió fokozatosan súlyosbodott a ’30-as évek Németországában. A náci pogromok egyre durvábbak lettek. Ezek közül a leghírhedtebb 1938 novemberében volt, és kristályéjszaka, más néven novemberi pogromok (németül Kristallnacht) néven vonult be a történelembe.
A Kristallnacht után protestáns, zsidó és kvéker vezetők egy csoportja Neville Chamberlainhez, akkori brit miniszterelnökhöz folyamodott segítségért, hogy az Egyesült Királyság fogadja be az egyedül érkező zsidó gyerekeket. Ennek köszönhetően német, osztrák, lengyel és cseh zsidó gyermekeket menekítettek Nagy-Britanniába. A szüleik közül sokan elpusztultak a Holokausztban.
