Andrés Lübbert: Vannak dolgok, amikből nem lehet felépülni, csak meg lehet tanulni együtt élni velük

Andrés Lübbert: Vannak dolgok, amikből nem lehet felépülni, csak meg lehet tanulni együtt élni velük

Idén 14. alkalommal került megrendezésre a Verzió Nemzetközi Emberjogi Dokumentumfilm-fesztivál. A program keretében 100 dokumentumfilmet mutatnak be 44 országból. A filmvetítéseket beszélgetések kísérik a rendezőkkel, emberi jogi aktivistákkal és szakértőkkel. A Verziónak köszönhetően mutatták be Magyarországon Andrés Lübbert legújabb dokumentumfilmjét, A kaméleon színét.

Andrés Lübbert harminckét éves, félig belga, félig chilei rendező, aki filmjeiben interkulturális környezetről, migrációról, identitásról, emberi jogokról és szociális problémákról mesél. A kaméleon színe középpontjában édesapja, Jorge Lübbert áll. A chilei származású férfi a Pinochet-diktatúra elől menekült Kelet-Németországba, azonban mikor fia megtudja, hogy menekülése után megfigyelte őt a Stasi, kezdi sejteni, hogy apja mégsem egyszerű politikai menekült volt. Apa és fia együtt utaznak vissza Chilébe, hogy szembenézzenek a múlttal, amiről Jorge sosem beszélt.

Jorge Lübbert zsarolás útján vált a chilei titkosszolgálat eszközévé, kegyetlen tettekre kényszerítették, elrabolták, mindent megtettek, hogy megtörjék, és olyan embert csináljanak belőle, akire nekik volt szükségük. Andrés elmondása szerint az apját a szeretet mentette meg. A férfi a család kedvence volt, azért nem tört meg, mert nem tudott volna ekkora csalódást okozni a szeretteinek.

/ Fotó: A kaméleon színe traileréből

Jorge az őt ért traumának köszönhetően zárkózottá vált, sosem mesélt szeretteinek az átélt borzalmakról.

A film finoman ábrázolja a családfő elzárkózását a témától: a rendező  rengeteg jelenetben mutatja meg, ahogy apja próbál menekülni a sokkoló részletek elől, melyek esetenként annyira borzalmasak voltak, hogy Andrés filmjébe sem kerülhettek bele.

Ezt az elzárkózást a film végső jelenete ábrázolja leginkább, melyben apa és fia egymást kamerázva beszélgetnek a filmről. Andrés bevallja, magának is szüksége volt a film elkészítésére, hogy megértse, mi történt az apjával. A képernyővásznon egy rendkívül érzelmes, megható pillanat elevenedik meg. A szóváltás során Andrés leveszi a napszemüvegét, úgy néz apjára, az viszont magán hagyja, majd visszautasítja fia kérését, hogy még egy utolsó kérdést tegyen fel, végül pedig elmegy. Andrés bevallása szerint a film sokat változtatott kettejük kapcsolatán, azelőtt nem ismerte igazán, nem is kommunikáltak, egyáltalán nem volt intenzív a kapcsolatuk.

A rendező a dokumentumfilm érdekében tanult meg spanyolul, majd a film készítése során ezen a nyelven beszélgetett Jorge-val, ezzel arra kényszerítve apját, hogy anyanyelvét használja. Elmondása alapján ez is segített abban, hogy megnyílásra ösztökélje, ugyanis anyanyelve is része az őt ért traumának. A dokumentumfilm készítése során mindig próbálta meglepni a férfit, sosem mondta el neki előre, hova mennek, hogy érzelmeket tudjon kicsalni belőle, és megakadályozza, hogy bezárjon előtte.

/ Fotó: Dokfest

A kaméleon színe gyönyörűen ábrázolja a megrázkódtatások természetét és a fájdalmas emlékekkel való szembenézés problémás kérdéskörét egyaránt.

Ahogyan a rendező mondta, vannak dolgok, amikből nem lehet felépülni, mert mindig velünk maradnak, csak meg lehet tanulni együtt élni velük.

A dokumentumfilmben gyakran látjuk zavarban a szereplőket. Andrés narrációjában többször számol be bűntudatról, amiért arra kényszeríti apját, hogy emlékezzen és meséljen, hogy meglátogassa élete olyan helyszíneit, amelyekhez szörnyűséges emlékek és érzések fűződnek. Mindezek ellenére Andrés úgy gondolja, a film segített édesapjának abban, hogy feltegyen olyan kérdéseket, amiket korábban nem, és felismerjen olyan problémákat, amiket meg kell oldania.

No Title

Enjoy the videos and music you love, upload original content, and share it all with friends, family, and the world on YouTube.

Andrés filmje olyan emlékezetről mesél, amivel a magyarok is rendelkeznek. Hazánkban is őrzünk rettenetes történeteket a diktatúra időszakából, azonban mi sem beszélünk róla.

A kaméleon színe elkészítésével Andrés célja az volt, hogy generációk közötti párbeszédet indítson, mivel véleménye szerint egy figyelmen kívül hagyott sokkhatás apákról fiúkra öröklődik.

A rendező filmjével azt szándékozta megakadályozni, hogy a családja további leszármazottaiban is megmaradjon ugyanaz a trauma.

Kezdőlap > Uncategorized > Andrés Lübbert: Vannak dolgok, amikből nem lehet felépülni, csak meg lehet tanulni együtt élni velük

A szerk. ajánlása

A hónap legnépszerűbb cikkei

Top sztorik a rovatból