Boncsér Sára Luca: Az improvizáció nem csak azt jelenti, hogy a színpadon találom ki a szövegemet

Boncsér Sára Luca: Az improvizáció nem csak azt jelenti, hogy a színpadon találom ki a szövegemet

Boncsér Sára Luca színésznőként találta meg a sokak által óhajtott önmegvalósítási lehetőségeket kínáló hivatást. Idilli körülmények közt lelt helyet a társulatban, amely azonban további távlatokat is megnyitott előtte. Vele beszélgettünk az útjáról, amely idáig csalogatta, a többiekről, a színházi légkörről, a színészkedésről, és arról, hogy az improvizáció hogyan tört előre Magyarországon.

ContextUs: 2012 óta vagy a Grund Színház társulatának tagja. Miért éppen őket választottad?

Elkezdtem járni az úgynevezett Nyitott Műhelybe, amely azóta is egy nagyon fontos intézménye a színháznak, és egy mindenki számára nyitott improvizációs műhely, egyébként szerda esténként van, hattól kilencig. Nem igazán tudtam, hogy mik ennek a keretei. Ott összeismerkedtem Andrew-val (Andrew Hefler rendező és oktató a Grund Színháznál – a szerk.), illetve kiderült számomra, hogy van a nyitott műhely mögött egy társulat is, ami éppen felvételt hirdetett. És felvettek.

ContextUs: Meglepett, hogy ilyen gördülékenyen sikerült ez neked?

Nagyon. Azóta is nagyon boldog vagyok, ha arra gondolok, hogy ilyen erőlködés mentesen sikerült minden, ami ezzel kapcsolatos. Természetesen sok munka van e mögött, de nem volt benne semmi erkőlködés.

ContextUs: Ami a Godzsu Manó Klub pincéjéből indult, az lassan a Toldi Art Mozi nagytermét is kinövi. Idén szeptemberben itt 44. alkalommal lehetett téged látni a Food Film Fighters produkció keretein belül. Ez egy kalap alá veszi az improvizáció, az asszociációkat, a költészetet, a kultikus filmeket, de még a gasztronómiát is – teszi mindezt a nézők bevonásával. A növekvő népszerűségetek mindent elárul a közönség élményeiről, de mi a helyzet fordítva? Színészként hogyan éled meg, hogy egy ilyen innováció részese lehetsz?

Nagyon szeretem: a csapatot a háttérben, a változatos szereposztást, és azt, hogy egy családias hangulatot tudunk teremteni a vendégekkel. Akár ha távol is dolgozunk egymástól a slammerekkel, vagy nem igazán érintjük egymás munkásságát, ez mégis egy nagyon közös üggyé vált, kicsit családi karácsony jellegű, amit az adott hónap hétfőjén mindannyian így élünk meg. Hatalmas erőt ad, hogy ennyi ember ül bent, ennyi lelkesedéssel és támogatással, új emberek is jönnek, így hát nem is kérdés, hogy ebbe mindenki rengeteg energiát fektet.

ContextUs: A költészet részét a slam poetry képviselői adják ehhez a műfaji keveredéshez, de az ő munkásságukat sem olyan könnyű kategorizálni. Te hogyan definiálnád a slamszínházat?

Én olyan nagyon nem ismerem. Palkovits Nóra kolleganőmmel beszélgettem róla nem olyan régen – mivel ő lett az országos bajnokság zsűrijének az elnöke –, hogy milyen végignézni egy ilyen verseny repertoárját. Ő azt fogalmazta meg, és ez az, amit én is látok a FFF alkalmain, hogy itt egyrészt egy nagyon őszinte dolog történik, tehát nem egy fiktív dolgot adnak elő, hanem a saját élményeiket és nézeteiket osztják meg.

A hitelesség azon fokát kell megütniük, ami adott esetben túltesz egy színész munkáján is.

Hiszen a színésznek szerepe van, ők kimennek a színpadra, felolvasnak valamit, ami viszonylag statikus, mégis a saját személyüket kell belevinniük rettenetesen átütően, úgymond félig civilben. Én a szónoklatok és a retorika nagy szerelmese vagyok, de kiáll és megszólít egy közönséget, számomra ez nagyon izgalmas.

/ Fotó: Boncsér Sára Luca Facebook-oldala

ContextUs: Sokunk számára az improvizáció egy színpadon izzasztó pillanatok egymásutánját jelentené. Téged mi fogott meg az improvizáció miliőjében?

Mi abban hiszünk, hogy ez egy olyan adottság, ami mindenkiben megvan, és pont azt próbáljuk közvetíteni, hogy ez egy jól fejleszthető technika. Talán egy kis misztika övezheti ezt a dolgot, mint ahogy egy zenész, ha improvizál, úgy tűnhet, hogy az ujjain keresztül most születik meg, és erre senki más nem lenne képes. Valójában persze mögötte egy hosszadalmas, hihetetlenül szigorú és unalmas út áll, amire bárki, aki erre kedvet érez, képes. Ez egy nagyon kézzelfogható tudás, amit ha valaki nagyon szeretne, akkor el tud sajátítani. A kérdés az, hogy van-e elég kedve, ideje és energiája. Illetve, nyilván ami fontos lehet, jót tesz, ha az ember tájékozott, olvas, kíváncsi a világ dolgaira, és nyomon követi azt, mivel referálunk a világunkra, és próbálunk összefüggéseket keresni.

ContextUs: Eszközként használva az improvizációt, hétköznapi szituációk megélését teszed kezelhetővé azok számára, akiknek erre szükségük van. A színpadon ez művészet, az élet egy másik szegmensében viszont segítségül szolgál. Vannak bevett módszereid arra, hogy ezt hogyan add át másoknak? Ebből a szempontból is örvend akkora sikernek, mint a színházi életben?

Igen, évről évre egyre több csoportot vezetünk, vannak, akik jönnek a színházba, szeretnének fejlődni, de nem feltétlenül előadóművészi célokkal érkeznek, sőt. Inkább, amit említettél, a nyilvános szereplés például egy ilyen helyzetet teremt eleve, amiben fejlődni lehet, és ez levetítve segíthet bármilyen hétköznapi szituációban. Én azt látom, hogy szeretnek egyfelől egy csoportban dolgozni, másrészt ez egy olyan komfortzóna-kilépés, ami hihetetlen távlatokat tud megnyitni egy ember viselkedésében, amit mégis biztonságos keretek közt, például egy ilyen kurzusban tehet meg.

ContextUs: A színészkedés más válfajaiban is kipróbáltad már magad, szerepeltél a tavaly debütált Fiú a vonaton című filmben, de a Quimby és a Belmondo zenekar klipjeiben is. Jogosan tűnhet úgy, hogy keresed a helyed, vagy továbbra is szeretnél egy szeletet mindenből?

Bizonyos értelemben szerintem mindig a helyünket keressük. Én hiszek abban, hogy több lábon kell állni, és sok irányban kereshet az ember munkákat.

Fogalmam sincs, hogy mi lesz velem mondjuk öt év múlva, de öt évvel ezelőtt sem gondoltam volna, hogy ide kerülök.

Szeretek más munkákat is csinálni, azt is, ami kötött forma, ahol az improvizáció máshogy használható. Soós Attilával, a Trojka Színházi Társulás vezetőjével sokszor dolgozom főleg fizikai színházi alapokon nyugvó előadásokban, ahol a formanyelv akár egészen más, mint a prózai színházban. Mert az improvizáció nem csak azt jelenti, hogy a színpadon találom ki a szövegemet, hanem akár lehet egy teljesen megírt koreográfiának és darabnak a technikája is. Az a jelenlét, az a figyelem, lényegében az improvizáció maga, független attól, hogy meg van-e írva, vagy sem, még akár nehezebb is. Én nagyon szeretek dolgozni.

/ Fotó: Boncsér Sára Luca Facebook-oldala

ContextUs: A Grund Színház számos projektjében részt veszel, rendszeresen jelentkeztek a FFF-szel, de ott van a Cagematch, a Maestro, az Integrom keretein belül is tartasz előadásokat, viszonylag frissen köztük van a Hazaviszlek is… Hogyan tudsz ennyi mindent összeegyeztetni?

A naptár nagy segítség! Igazából annyira feltölt engem az, hogy itt dolgozhatok, hogy szinte megtalálja a helyét magától minden. Ha precíz vagyok, és odafigyelek arra, hogy nehogy valami ütközésbe kerüljön, akkor ez így tud működni. Az biztos, hogy nincsenek egyforma heteim, de hát ez a csodálatos benne.  

ContextUs: Az Integrom életébe hogyan kapcsolódtál bele?

Úgy, hogy a Dramatrix nevű cégnél, akik vállalati tréningezéssel foglalkoznak, én tréner vagyok, Andrew pedig vezető tréner, ő is hozott engem ebbe a cégbe, és ott tartjuk ezeket a másfél napos programokat. A Dramatrix hosszú évek óta pro bono és munkatársa az Integromnak. Fontosnak tartom azt a munkát, amit ők végeznek, ha valaminek, akkor ennek a gyakorlati dolognak van értelme. Nem moralizálni kell, mi konkrétan a munkaerő-piacra való beillesztést célozzuk, ezzel fantasztikus foglalkozni, rengeteg misztikus félelmet tudunk ezzel leleplezni.

12. Food Film Fighters – Trailer

Boncsér Sára Luca, Ferencz Attila és Fodor Dávid jelenete a 12. Food Film Fighters esten https://www.facebook.com/foodfilmfighters Video Benke Hunor https://…

ContextUs: Jim Libbyvel évadindító táborban voltatok, milyen tapasztalatokkal tértél haza?

Csodálatos ember ő is, és a technika is, amivel két napon keresztül dolgoztunk. Nagyon precíz volt, és nagyon szigorú azokban a dolgokban, amik részleteknek tűnhetnek – mindezt persze egy derűs, szórakoztató, figyelemfelkeltő módon. Nagyon jó, ha a csoporttal külső ember képzésén vehetünk részt, ez nekünk is teljesen más rezgést ad, mintha a saját vezetőnk tartaná. Izgalmas a helyzet is, és az is, hogy jön valaki, aki olyasmire világít rá, ami elkerülte a figyelmünket, mert már annyira bele vagyunk néha bonyolódva a saját ügyeinkbe, hogy nem látjuk.

ContextUs: Mit mondanál azoknak, akik motiváltak a színészkedés terén?

Ha valaki elszánt, akkor sikerülni fog.

ContextUs: Tudnál pár szót mondani a hamarosan induló Sőtről?

Ez egy olyan előadás, amit kísérleti jelleggel hoztunk létre. Ez azt jelenti, hogy laboratóriumként tekintünk rá mi is, felfedezünk új kereteket. Olyan betekintést szeretnénk kínálni a nézőknek, amiben egy sokkal intimebb pillanatot csíphetnek el. A program része, hogy utána egy kicsit együtt vagyunk, egy baráti összejövetel hangulatot szeretnénk ezzel teremteni. Kíváncsian várom, rettenetesen inspiráló dolog ez!

Kezdőlap > Uncategorized > Boncsér Sára Luca: Az improvizáció nem csak azt jelenti, hogy a színpadon találom ki a szövegemet

A szerk. ajánlása

A hónap legnépszerűbb cikkei

Top sztorik a rovatból