Vászontáskák, hímzett farmerdzsekik, Artic Monkeys feliratú pólók. A művész közeg összegyűlt, hogy együtt merüljön alá a Deep Glaze és a Dope Calypso közös koncertjében. Mielőtt viszont az A38 Hajó gyomra vibrálni kezdett volna, pár szót váltottam a srácokkal a backstage-ben is.
„Hidd már el, hogy jó lesz!”
A Deep Glaze volt az első. Alig késett a kezdés, amin velem együtt úgy láttam, mindenki meglepődött, mert a második szám alatt is még szivárogtak befelé, félbehagyva a „hidd már el, hogy jó lesz” beszélgetéseket. A félig üres terem azonban valahogy mégis csordultig volt töltve a zenéjükkel. Ahogy ők is megerősítették a koncert előtt: energiákból építkeztek, ami azonnal a hatalmába kerítette az embereket.
Hátulról figyeltem, ahogy, mintha imára gyűlnének, egyre közelebb sétáltak a színpadhoz és csatlakoztak a lassú mozgáshoz. Az első szám szöveg nélkül tört szét a padlón és folyt keresztül a közönségen.
Az első átkötésben Yorgos (az énekes) arról mesélt, hogy nemrég jöttek haza Oroszországból egy elképesztő élménnyel, erről volt szó még koncert előtt is: „Ahhoz képest, hogy nem ismertek minket, értékelték, imádták, élvezték” – mondta Dimitris (gitáros). Ezzel Bence (a dobos) is egyetértett: „Több ezer kilométerrel odébb is ugyanúgy, mint itthon”. Ezután Yorgos még odaköszönt az első sorban figyelő nagyapájának és folytatták. A hosszú, kitartott hangok a számok végén és sokszor közben is érezhetően hasították a levegőt és nagyon jól szóltak. Egy ilyen fajta helyszínen játszani hangzást tekintve valahol fél úton lehet egy stúdiózás és egy szabadtéri koncert között.
„A klubok arra vannak kitalálva, hogy jól szóljanak, szóval jól szólnak” – erősítették meg ők is, még akkor is, amikor rákérdeztem, inkább a kültéri koncerthelyszíneket preferálják, például a fesztiválokat, ahol levegőhöz tudnak jutni. Ettől függetlenül Yorgos megjegyezte, hogy szeretik, ha fülledt hangulatot tudnak teremteni, mikor jó energiák vannak.
Mozdulatlan belültombolók
Érdekes megfigyelni a koncertek közönségét, mert nagyon különböznek. A Deep Glaze zenéjéhez hasonló, alternatív műfajoknál főleg jellemző, hogy a hátsó sorokban teljesen mozdulatlanul állnak az emberek, krumpliszsákokként fogadva be az ütemeket. Értetlenkedés helyett kipróbáltam én is és teljes mértékben működött. A bent cikázó erő és hangulat így is betalált. A srácok megemlítették, hogy például az osztrákokat, mikor ott játszottak, ki tudták szúrni a tömegben, a rezzenéstelen arcuk miatt. Talán ez mégsem azt jelenti, hogy nem élvezték, csak ők máshogyan fogadják be a zenét.
Deep Glaze Open Your Eyes A38
http://www.szorfdeszka.hu/2016/1125mmr/ Deep Glaze Open Your Eyes A38 2016.11.25.
A két zenekar közötti kimondott vagy nem kimondott viadalra a Deep Glaze egy Pond-feldolgozást hozott, a Don’t Look At The Sun Or You Will Go Blind című számot. A dal közben a színpadon és előtte is elszabadultak az indulatok, a lehető legjobb értelemben. A lökdösődés egy visszafogottabb pogózásba ment át az első sorokban, ami picit intenzívebb lett, mikor a következő szám egy régebbi közönség kedvenc volt, az Open Your Eyes.
A srácok mesélték, hogy erre a koncertre ezzel a dallal a rajongók kérésére készültek, egy instagramos véleményfelmérést követően egyértelmű volt, hogy ezt kicsit át kell dolgozni és el kell hozni nekik.
Utolsó számként a Pressure-t játszották, ami az új albumuk címadó dala is, ami közben – akár egy fesztiválon – az első két sor leguggolt, majd várva a dal hullámzásában a csúcspontot, egyszer csak felugorva táncoltak rá. Úgy éreztem, elért az emberekhez az, aminek el kellett érnie. A srácok, azt hiszem, jól lőtték be, amikor arról beszélgettünk, hogy milyen szóval tudnák leírni a zenéjüket. Az „energia, erő, fejlődés, motiváció” szavak végig kísérték a koncertjüket.
Mert a rojtos ing igenis menő!
A szünetet követően a Dope Calypso „visszafogott” belépője következett. A srácok a vadonatúj szerelésükben léptek színpadra, amit hatalmas ováció övezett. Úgy vonultak be, mint a dívák, akik jó ismerősökhöz jönnek. Végül is, mindkettő igaz. Mikor már mindenki végzett a cigivel és megvette a fröccsét, újra a színpad köré gyűltek, hogy egy kicsit időt utazzanak. Ezt meg is tehették, még mielőtt elkezdődött volna a zene, hiszen a rojtos ing és nadrág – ami selyemfényű és aprómintás csíkokkal volt díszítve a ’80-as évek mélykivágásával és a hátukon a nevükkel – egyből elérte a hatást. Mai szemmel ezt lehet ízléstelennek mondani, de aki egy buborékban létezik a zenekarral, azok számára mindez 100%-ig menő. A szerelés hosszúujjú felső része Laciról (gitáros, énekes) és Vasalóról (dobos) szinte azonnal lekerült a meleg miatt.
Még a backstage-ben kérdeztem tőlük, mi volt a legemlékezetesebb koncerthelyszínük, amire Miki (énekes, gitáros) rögtön rávágta, hogy „nekem, mikor a Dürer kisteremben játszottunk 0 ember előtt és a végére lett 3 ember”. Laci meg hozzátette, hogy „idén nyáron, a tengerparton marha jó volt játszani Barcelonában”.
Az A38 tehát kompromisszumos hely, ugyanis nincsen tenger, de legalább van közönség.
Mégpedig nem is akármilyen, mivel többen is lettünk és talán az első sorok őrültsége is fokozódott. A számok közötti átvezetések Miki részéről hol magyarul, hol németül szóltak, amit a szegényes némettudásommal is jól megértettem, így átjöttek a poénok.
Dope Calypso – Boys from Heaven // Live 2017 // A38 Vibes
In 2017 A38 Vibes recorded the live concert footage of this song called Boys from Heaven performed by Dope Calypso. Performers: Sarkadi Miklós: Kelemen Lászl…
Természetesen nincsen összefüggés a kettő között, de akárhova sétáltam a teremben az este folyamán, valahogy mindig külföldiek mellett találtam magam.
„Köszönjük, hogy itt vagyunk!”
„Belőlünk mondjuk nem nehéz jót kihozni!” – szólalt meg Laci két szám között annak kapcsán, mikor a szerelésüket dicsérték és köszönték meg a készítőknek. Ez jelmondata is lehetne a zenekarnak manapság, ahol mindenki inkább valamilyen külső hatásnak tudja be, ha valami jól sikerül. Így folytatódott a koncert olyan ismert számokkal, mint a Goodbye Monkey, ami alatt mintha a közönségre is rátapasztották volna a magabiztosságukat, ugyanis mindenki úgy táncolt és énekelte a szöveget, ahogy a csövön kifért. Ezzel pedig alá is támasztották, amit még előzetesen megjegyeztek:
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Ami a színpadon történik, az általában átragad a közönségre vagy erőszakkal átragasztjuk![/perfectpullquote]
Előkerültek cápa alakú lufik, egy cápa-jelmez és egy plüss keselyű is. A cápa-jelmezes alak stílusosan a Shark In The Sea Of Love című szám alatt táncolt a színpadon, a lufik pedig a közönségbe.
Aztán a héliumnak köszönhetően a plafonra kerültek, ahonnan egy nagyon lelkes vállalkozószellemű srác levadászta őket. A plüss keselyű gondolom a legújabb albumuk kapcsán (aminek a borítóján egy keselyű látható) lenghetett a levegőben. Az utolsó pár számhoz elérkezve Laci annyit mondott két dal között, hogy „köszönjük, hogy itt vagyunk”, majd folytatták a – szintén Laci jellemzése alapján – k_rva jó zenéjüket. A lufik és a nyakban ülő lányok mellett annyiban hasonlított még a koncert egy fesztiválra, hogy a legvégén vissza akarták tapsolni a srácokat, de nem sikerült. Az A38-on, úgy tűnik, időben kezdenek és végeznek, ha pedig valaki visszatapsot szeretne, azt bele kell, hogy építse a setlistbe.
