Az olvasás szeretete már gyermekkorban kialakul – vagy nem. Ebben elég fontos szerepe van a szülőknek és a tanároknak, akiknek ma még nehezebb a feladatuk. Minden eddiginél lelkesítőbben kell kiállniuk az olvasás mellett, hogy a fiatalok kiszakadjanak a videóbloggerek és közösségi média sokszor tartalmatlan, gondolkodásra kevésbé ösztönző bejegyzéseiből. Olvashatnának regényeket, meg verseket. Tapizós kijelző kell ehhez? Hát, tessék: e-könyv – infúzió a szépirodalomnak!
Nehéz helyzetben van a Z generáció, vagyis az a korosztály, amely már „igazi digitális bennszülöttként” nőtt fel (vagy épp folyamatban van), és leginkább a közösségi média irányítja az életét. Hozzászokott a háromsoros posztokhoz, a képek és videók által megosztott hírekhez, a szépirodalmat és művészetet elnyomó, de legalábbis háttérbe szorító, rövid, sokszor semmitmondó tartalmakhoz. Egy kisebb kutatás eredményei szerint nekik – sok esetben – nehézséget is okoz a szépirodalmi művek értelmezése, és a kötelező olvasmányok feldolgozásával is sokat bajlódnak.
Viszont tudjuk, hogy nem csak a húsz éveseké a világ, és általánosságban is elmondható, hogy bizony kevesebb időnk jut nagyjából mindenre. Az olvasáshoz nyugalom kell és idő, bele kell helyezkedni a történetbe.
Ez nem könnyű egy zajos metrón, vagy amikor a legnagyobb problémád a vizsgaidőszak, esetleg munkát keresel, vagy épp túl sokat dolgozol, és még sorolhatnánk.
Az olvasás nagyon hasonlít a meditációhoz, viszont Örkény egypercesei és a „hogyan meditáljunk egy pillanat alatt” videók például megoldást jelenthetnek az időhiányra. Csak akarni kell. És itt jön képbe a szokás kialakítása, ami gyerekként könnyebb, de ha nem mutatja meg nekünk senki, hogy olvasni márpedig jó, és meditálni is, akkor felnőttként nem lesz könnyű dolgunk.
Könyvillat… Már elérhető a Kindleshopban
Az Y generáció képviselőjeként (akinek vannak még emlékei a notebook előtti időkről) a könyvekhez pontosan azért ragaszkodom annyira, mert az életem jelentős részét a laptoppal töltöm, legyen szó munkáról vagy kikapcsolódásról. A telefonomon rohanás közben válaszolom meg az e-maileket, és kiég a szemem a kijelzők majd’ egésznapos bámulásától.
Ilyenkor eszembe jutnak a lapozható könyvek, amiket karácsonykor, a születésnapomra, és az ünnepnapoktól függetlenül is kaptam.
Ezeket is túl lehet adagolni a takaró alatt egy zseblámpával, de akkor is! Emlékszem a papír illatára, a borítóra, a könyvjelzőkre, amiket elfelejtettem használni, és a behajtogatott lapfülekre is.
Nagyon féltettem őket, nehogy elázzanak az iskolatáskámban a hanyagul lezárt teásüveg miatt, és nem szerettem őket kölcsönadni, mert a nagymamám mindig írt a könyvekbe valami kedveset. Ezek a mai napig megvannak, és nem csak az aktuális irománytörténete ragadott magával, hanem maga az emlék is. Igaz, az is rémlik,hogy az unalmas órákon a könyvek csupán hasznos felületként szolgáltak az aktuális szerelmi történet publikálásához (N.E. szereti X.Y-t, és fordítva).
Később már az absztrakt művészet is megfért a rocksztár Deák Ferenc mellett, úgyhogy legalább a rajzkészségem fejlődött.
A digitális forradalommal egyidőben megjelentek az e-bookok, amikre először aggódva, sőt, mérgesen néztem. Hogyan is lehetne a könyveket legyőzni egy PDF-fel? Persze később rájöttem, hogy ez egy különleges formátum, hogy könyvolvasó kell hozzá, használhatok e-könyvjelzőt, és nem gyűrődik (de ha lekávézom, az akkor isprobléma). Úgyhogy ma már másként gondolom, és hálás vagyok a digitális könyvek megjelenéséért. Ugyanis nem csak a tinédzserek, hanem én sem olvasnék ennyit ma, ha nem tehetnénk ezt meg a kezünkben lévő kütyün, hiszen közben a szabadidőm is szűkösebb lett, és magam is némileg „kütyüfüggő” lettem. Tehát nem volt jogos a felháborodásom.
A generáció-élmélet hasznos abban, hogy megértsük az emberek, akár barátaink vagy gyermekeink tanulási és ismerkedési szokásait. Iránymutatást ad ahhoz, hogy milyen módon lehetséges a közösségi média vezérelte világunkban közelebb kerülni másokhoz, és értékes emberi kapcsolatokra, emellett fontos és hasznos tudásra szert tenni.
Marketingesként erőteljesen vonzódom a szociológiához és a pszichológiához, így kicsit természetesebb, hogy generációkban gondolkodom. Szerintem tényleg létezik elfogadható általánosítás, ami hasznos a kommunikációban, de nem szoktam vizsgálgatni a körülöttem élőket, csak akkor, ha nagyon muszáj.
Például amikor valamit fontosnak tartok, és felmerül annak a lehetősége, hogy cinkosokkal karöltve fontossá tegyem azt mások számára is. Ilyen az olvasás szeretete most, ebben a cikkben.
A kiadók profitorientált szervezetek, akárhonnan is vizsgáljuk. A céljuk tehát az, hogy a lehető legtöbb olvasnivalót értékesítsék. Érezhető egy minőségi romlás a megjelenő könyvek területén is, hiszen a legtöbb gazdasági szervezet tömeget akar kiszolgálni, hogy nagyobb bevételre tegyen szert. Valójában azt sem tudom már, hogy hol kezdődött ez az egész ördögi kör. A TV megjelenésével? Vagy már akkor, amikor mindennek pénzbeli értéke lett? Minden tiszteletem azoké a médiumoké, nonprofit szerveké, amik nem kiszolgálni akarnak, hanem ízlést, érdeklődést formálni, ismeretet terjeszteni – még ha öncélúan is.
Az olvasás szerelmesei pedig – feltételezem – azt szeretnék, hogy a lehető legtöbb könyvet és történetet a magukévá tehessék. Talán az íróknak sem mindegy – legyen szó szakirodalomról vagy szépirodalomról, kortól, műfajtól, stílustól függetlenül –, hogy a könyvük hány olvasóhoz jut el. Ezen gondolkodva nehéz is felszólalni ez e-book esetleges térnyerése ellen.
A könyvillat pedig tényleg megvásárolható a Kindleshopban, de ezt még azért fel kell dolgoznom nekem is.
Mit lehet szeretni az e-könyben?
Az e-könyveket nem nehéz megszeretni – ezzel most magamat is győzködöm egy picit, mert 33 évesen számomra is a színes borítók, meg a gyűrődő papír, és nem a kamu-könyvillat a vonzóbb. #oldschool
Vicces, modern és az olvasás kényelmét fokozó kiegészítőket lehet hozzájuk vásárolni. Illetve nem is a könyvekhez, hanem az eszközökhöz, amiken olvashatjuk őket. A környezettudatos könyvmolyoknál a digitális olvasnivaló egyértelműen győzhet: nem kell fákat kivágni, és szennyező nyomdafestéket sem kell használni. Ugyan csalódottság esetén tüzelőanyagként kevesebb fűtőértéket képviselnek. (Bár ha valaki ragaszkodik a nyomtatott verzióhoz, gond nélkül előállíthatja, de ennek csak akkor van értelme, ha az adott könyv eleve kizárólag digitális formában elérhető, de erre is van példa a piacon).
Ha valaki a költséghatékony megoldásokat részesíti előnyben, akkor is az e-book nyert. Pár tízezer forintért vehetünk egy Kindle-t vagy más e-könyvolvasót.
A könyvek digitális verziója legalább 1. 000-1. 500 forinttal kedvezőbb áron szerezhető be, mint a nyomtatott.
És tényleg vannak olyan könyvek, amik kizárólag e-könyv formájában kerülnek a piacra, úgyhogy lehet találni igazi kincseket, már 1. 000 forint alatt is, vagy akár ingyen – és most a díjmentesen elérhető PDF-ekre gondolok, nem az illegális fájlmegosztókra. Ami még előnyére válik, az az, hogy az e-könyv pár percen belül a miénk, hiszen csak meg kell rendelni és kifizetni online, és már érkezik is a kiszemelt kötet.
Összességében elmondhatjuk, olcsóbbés egyszerűbb beszerezni egy e-könyvolvasót, és átállni a digitális könyvekre, mint venni egy új lakást, mert a régit kinőtték a könyvespolcok.
Így olvasunk mi – kutatások szerint
Egy, az internethasználók között indított, 2010-es kutatás eredményei szerint az emberek még mindig ragaszkodnak a nyomtatott könyvekhez: a megkérdezettek 94%-a olvas nyomtatott könyvet, és csupán 24%-uk olvas e-könyvet. Mivel a válaszadók 64%-a este tud csak időt szakítani az olvasásra, nekik valóban nem elég nyomós érv a választásnál, hogy kis helyen is elfér és bárhol elővehető.
A könyvnek mégiscsak könyvillata van, ami nagyon jól illeszkedik a meghitt otthoni hangulathoz. Azoknál legalábbis, akik tudják, milyen jó érzés teát kortyolgatva, a takaró alá bújva, vagy a kádban fekve lapozgatni és elmerülni egy könyvben…
Emellett nagyon szeretünk még utazás és várakozás közben is olvasni.
A hírek fogyasztásával kapcsolatban ellenkező eredmények születtek már 2010-ben is, ott a digitális tartalom képviselt picivel nagyobb arányt, míg a magazinoknál épphogy, de magasabb volt a nyomtatott verziókat előnyben részesítők száma.
Csodás lenne látni, hogy az e-könyvek elterjedésével újra közelebb kerülünk a szépirodalmi művekhez.
A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület és a fesztiválrendező Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése kérdőíves felmérést készített 2014 áprilisában a XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon a fesztivállátogatók e-könyv olvasási szokásairól. A megkérdezettek nem repezentálják Magyarország teljes lakosságát, hiszen az olvasás iránti érdeklődésük máris nagyobb, mint azoknak, akik nem látogattak el a fesztiválra, vagy vidékiek. Mégis érdemes vetni egy pillantást az eredményekre!
A válaszadók 44%-aegyáltalán nem olvas e-könyvet, és ha egy könyv elérhető nyomtatott és elektronikus verzióban is, a válaszadók csupán 13%-a választja az utóbbit, 84% marad a hagyományos könyvnél.
A kutatásban részt vevők 64%-a azért választaná a nyomtatott könyveket, mert könnyebb őket beszerezni – ezt gondolták 2014-ben, mivel rengeteg könyvet eleinte nem jelentettek meg elektronikusan.
Hogy a rendszeresen olvasók mekkora aránya választja az e-könyvet, az csak töredéke a problémának. Gondolkodtam egy ideig, hogy a probléma szó helyett mást használjak, de arra jöttem rá, hogy sajnos ez a helyzet. Az érdeklődés hiánya legalább akkora gondot jelent a témában, mint bármi más. Izgatottan várjuk a következő kutatási eredményeket, amik talán már más számokat prezentálnak, ha már ebben a rohanó világunkban minden olyan gyorsan változik…
Az olvasás menő
A mai napig egy-egy könnyvel tudnak a legnagyobb örömet szerezni, ha ajándékot szeretnének venni. Ha jól emlékszem, az első olyan alkalom, amikor egy elektronikus könyvtárból töltöttem le valamit, olyan alkalomhoz köthető, amikor szörnyen munkakerülő hangulatban voltam az irodában, és elkezdtem keresni az épp aznap említett 1984-et Orwelltől. Gondoltam, elolvasom megint, de épp nem volt nálam, mint az esetek többségében, de sem az unatkozást, sem a munkát nem folytathattam, úgyhogy megkerestem a neten. Nem is volt nehéz rátalálni, úgyhogy utánanéztem, megvan-e a József Attila Összes is netán. És, láss csodát, ott volt! Akkor rájöttem: a digitális forradalomnak rengeteg előnye is van.
Valahogyan meg kellene értetni a fiatalokkal (és mindazokkal, akik nem olvasnak rendszeresen szépirodalmat vagy épp semmit), hogy olvasni, bizony, menő! Mindamellett, hogy észrevétlenül bővíti a szókincset, kedvezően hat az idegrendszerre, az emlékezőképességre, a koncentrációkészségre, és egyszerűen okosabbak leszünk tőle, a tudás pedig fegyver. Ha netán ti is szeretnétek (még) többet olvasni, és véget akartok vetni a kifogásgyártásnak, nézzetek be Szabados Ági Facebook-csoportjába, ami egy kihívás! Vagy nézzetek be egy e-könyvesboltba!
