Megbékélés a közös emlékezésen keresztül

Megbékélés a közös emlékezésen keresztül

Délután öt óra körül már sötétedik, ahogy a II. János Pál pápa térről a Mátyás tér 15. felé veszem az irányt, s bizony kissé megszaporázom a lépteimet a nem túl jó hírű környéken. A hírhedt „nyóckerben” vagyok, és igencsak kívülállónak érzem magam, ahogy a Kesztyűgyár Közösségi Ház felé tartok egy kerekasztal beszélgetésre.

Nem igazán tudom, hogy mire számítsak, amikor megtalálom a nagy téglaépületet. Egy percre elbizonytalanodva állok meg a kapuban, tanakodva, hogy merre tovább? Meglepetésemre egy fiatal férfi máris felém fordul: A kerekasztal-beszélgetésre jött? Menjen be jobb oldalt az ajtón, majd fel a lépcsőn, ott lesz a beszélgetés a tükörteremben! – világosított fel. Ettől máris jóval magabiztosabban lépek be az ajtón, főleg, amikor meglátom a földszinti teremben hosszú asztalnál ülő gyerekeket és szüleiket; talán valami kézműves foglalkozás zajlik éppen. Mosolyogva indulok felfelé a lépcsőn.

Dollin Holt / Kesztyűgyár Közösségi Ház
Dollint Holt a kerekasztal-beszélgetésen / Fotó: Az Autonómia Alapítvány hivatalos Facebook-oldala

A tükörteremben nagyjából tíz-húsz ember fogad, és kellemes, barátságos zsivaj. A beszélgetésből egyformán hallok ki magyar és angol beszédet is, az egész alkalom olyan, mintha egy nagyobb baráti társaságba csöppentem volna. Az est moderátora, Daróczi Anna, s beszélgetőpartnerei Heindl Péter, a 2006 óta folyó gilvánfai projekt vezetője, valamint Dollin Holt, az afrikai származású kutató, aki a roma közösségeket tanulmányozza, valamint a roma és a többségi társadalom közti béke fenntartásának lehetséges eszközeit.

Az est témája elsősorban a roma holokauszt és az erre való emlékezés fontossága. Holt két idézettel nyit:

[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Az emlékezetünk az összetartásunk. (…) Anélkül semmik sem vagyunk[/perfectpullquote]

– ismétli Bunuel szavait, majd Steinbeck-kel folytatja:

[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””] Ha megismerjük egymást, az semmiképpen sem vezethet gyűlölethez.   [/perfectpullquote]

Mesél saját kutatásáról, amely során roma emberekkel készített mélyinterjút arról, hogyan élik meg az identitásukat. Kifejti, milyen fontos, hogy ezeket a történeteket is megismerjük, hiszen a romák hangja nehezen hallható, a többségi társadalom alakítja a róluk szóló narratívát, ami azonban súlyos előítéletekkel terhelt. Azt mondja, bár ő is látja, hogy a világban mennyi szörnyűség és fájdalom van, mégis hisz abban, hogy tudni kell ünnepelni is, és a jó emlékeket felidézni. Rámutat arra, hogy , mekkora erő rejlik abban, hogy a Holokausztot elszenvedők képesek azt mondani: „Nem áldozatok vagyunk, hanem túlélők!” Holt hitvallása szerint a gonosz és a jó a világban együtt létezik, és nekünk kell megtalálni köztük az egyensúlyt.

Dollin Holt / Kesztyűgyár Közösségi Ház
Dollint Holt a kerekasztal-beszélgetésen / Fotó: Az Autonómia Alapítvány hivatalos Facebook-oldala

Ezután a kutatásaiból nézünk meg néhány interjúrészletet. Sokféle arc jelenik meg a videókon, a fehér hajú, nagy bajuszú bácsitól kezdve a göndör fekete hajú, kék szemű asszonyon át egészen a kerek arcú, színes fülbevalós, barna szemű fiatal nőig.

Az említett ősz férfi éppen arra emlékszik vissza, ahogy az édesapjával, aki kovács volt, annak idején együtt járták a falvakat, s árulták portékájukat. Az emberek pedig mindenhol örültek nekik, egyenesen várták, hogy hozzájuk is betérjenek, becsülték a tudásukat.

[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Cigány és magyar jól megvoltak együtt[/perfectpullquote]

– mondja.

Heindl Péter egyetért Holttal abban, hogy milyen fontos a közös jó emlékek felidézése, amellett, hogy a traumákról is nyíltan lehessen beszélni.

Heindl a pécsi Gandhi Gimnázium egyik megálmodója, ahonnan kilépése után a cigány diákoknak otthont adó Collegium Martineum egyik alapítója lett.

Végzettsége szerint jogász és pedagógus, de már régóta foglalkozik a roma diákok útjának egyengetésével. 2006-ban Gilvánfán sajátságos projektbe kezdett pedagógustársaival: a tevékenység központú pedagógia elve alapján, a huszadik század történelmét nem a tankönyv oldalait bemagoltatva, hanem élőben igyekezett megismertetni a gyerekekkel. Nem tétlenkedtek, s kutatásba kezdtek a Holokauszt túlélői kapcsán, akik nagy számmal éltek a környező falvakban.

Dollin Holt / Kesztyűgyár Közösségi Ház
Heindl Péter a kerekasztal-beszélgetésen / Fotó: Az Autonómia Alapítvány hivatalos Facebook-oldala

A gyerekek sorra látogatták az idősödő embereket, s miközben személyes interjúkat készítettek velük, egyszerre gazdagodtak életre szóló élményekkel, s tudtak meg többet saját falvaik, családjaik életéről, s a huszadik század kegyetlen népirtásáról.

Mosolyogva meséli az egyik kislány történetét.

Találtak egy régi, 1928-as fotót, amin a falu cigány és zsidó lakóinak gyermekei voltak láthatók, s ennek kapcsán nyomozásba kezdtek, s utánajártak az egyes szereplőknek.

Így derült ki, hogy az egyik képen látható kisfiú a kutatásban résztvevő lány ükapja, aki nem kisebb személyiség volt, mint Gilvánfa utolsó cigányvajdája! Amikor ükunokája megtudta, hogy milyen híres felmenővel rendelkezik, az addig szürke kislány egészen kivirult, s talán életében először, büszke volt a származására.

Heindl azt is kiemeli, hogy amellett, hogy elismerjük, bizony történtek disznóságok mindkét nemzet részéről, arra is emlékeznünk kell, ami értéket jelentett a két nép kapcsolatában.

Dollin Holt / Kesztyűgyár Közösségi Ház
Kerekasztal-beszélgetés / Fotó: Az Autonómia Alapítvány hivatalos Facebook-oldala

Az emlékezésnek, mint az említett kislány történetéből is láthatjuk, nagy szerepe van. Hiszen a történeteink, emlékeink tesznek minket azzá, akik vagyunk. Péter elmeséli, hogy a Roma Holokauszt túlélőinek gyermekeiből azóta értékes emberek lettek; vannak köztük gyógyszerészek, mérnökök is. Mégis, amíg a kutatás fel nem hozta a mélyen rejlő családi történeteket, nemigen beszéltek roma származásukról.

Augusztus másodikán azonban közös megemlékezést tartottak Gilvánfán, a Holokauszt emlékműnél, s annak, Heindl szavaival élve, bizony „súlya volt.”

Ott voltak a falu lakói, a Holokauszt túlélői, s azoknak leszármazottai – cigányok, magyarok, zsidók vegyesen: mindenki öltönyben, ünneplőben, néma komolysággal. Az emlékműre az áldozatok neveivel koszorú került; s a szomszédos rabbi, a lelkész és a cigány pap közösen mondtak imát a halottak tiszteletére.

Így tud működni az, amiről az egész kerekasztal-beszélgetés szólt: a népek közti megbékélés a közös emlékezésen keresztül. Az esemény zárásaként Dollin Holt elővette afrikai „beszélő dobját”, és a szobát mély lüktetéssel töltötte be a mi fülünknek kissé idegen ritmus.

Dollin Holt / Kesztyűgyár Közösségi Ház
Dollint Holt a kerekasztal-beszélgetésen / Fotó: Az Autonómia Alapítvány hivatalos Facebook-oldala

Azt hiszem, talán éppen ebben van a kulcsa az egész este üzenetének: romák és nem romák, idegen kultúrák és a mindezeket átszövő történetek, amelyeken keresztül egy kicsit jobban megismerhetjük egymást. Ahogy Heindl Péter mondta:

[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]A túlélők elbeszélései lassanként mesévé alakulnak át, mesévé a jó és rossz küzdelméről, s idővel talán még sárkány is lesz a történetben; az erkölcsi tanulság azonban sosem változik.[/perfectpullquote]

Kezdőlap > Megbékélés a közös emlékezésen keresztül

A szerk. ajánlása

A hónap legnépszerűbb cikkei

Top sztorik a rovatból