Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy POSZT… Avagy idén huszonötödik alkalommal került megrendezésre a Pécsi Országos Színházi Találkozó. Ez a fesztivál Magyarország legnívósabb színházi eseménye évről évre. Mi pedig ellátogattunk rá, idén is lesz-e olyan felejthetetlen, mint tavaly.
Aki járt már a POSZT-on bizonyára emlékszik a mediterrán hangulatú utcákra, ahogy felöltve legpompásabb jelmezüket ünneplik e jeles eseményt. A Pécsi Színháztér és környéke csakúgy zsong a kultúra-éhes népektől, az érdekes utcai performanszoktól és az ország legkitűnőbb rendezőitől. Este, pedig, amikor már lementek az előadások, akkor a Pécsi Nemzeti Színház művészbejárójánál oltja szomjúságát színész és néző egyaránt. Ilyen a POSZT érosz. Pontosabban ilyen volt egy két évvel ezelőtt, mielőtt a főszervezők ki nem telepítették a város külső részére, a Zsolnay Kulturális Negyedbe.
Semmi kétség afelől, hogy ne lenne elragadóan festői az egykori Zsolnay gyár felújított épülete és kastélya. Itt arról van szó, hogy kiesik a városból, ezzel párhuzamban az érdeklődők látószögéből is. Egyszerűen szólva alig volt itt-ott pár ember a 2016-os POSZT-on. Ennek oka többek között lehet a két helyszín közötti távolság (Pécsi Nemzeti Színház vs. Zsolnay negyed), a bosszantó időjárás, vagy ugye, a futball Európa Bajnokság. Mikor kiérkeztem a fesztivál helyszíneire, magam is kétségek közé szorultam: „Hú, de kevesen vannak. Most jó helyen vagyok?; Lehet, hogy elmarad néhány előadás?; stb.”
Majd beültem a Szabó Réka rendezte Sóvirág című előadására, melyet a Tünet Együttes kitűnő színésznőjen Cuhorka Emese és a 90 éves Fahidi Éva játszottak. Ugyan nem volt tömésig tele a Bóbita Bábszínház Kós Lajos terme, ez nem jelentett semmit, az előadás pazar volt.
Másnap az előző esti remek előadás után felbőszülve siettem ki a Zsolnay negyedbe, egészen kora délelőtt. Várva vártam a Tűzmadarak bemutató jellegű zsonglőrelőadását, a Portugált Lukáts Andor rendezésében a Katona József Színházból, és a DiggerDrájvert Baggosy László rendezésében az Örkény Színházból. Ez egy 200 perces monodráma, méghozzá nem is akármilyen, talán még nem láttam hozzá foghatót.
Ahogy egy színész képes elmesélni, hogy milyen magyarként Londonba költözni, belevágni egy új életbe, egyszóval mindent elölről kezdeni, és ahogy az egész nézőtér együtt olyan feszült figyelemmel követte az előadást, mintha Marseilleben ülne a magyar válogatott mérkőzésén. Felemelő érzés volt ott lenni, amikor az előadásról kiérve egymásra mosolyogtak a nézők. Habár egymást követő két napon is roppant színvonalas előadásnak lehettünk szemtanúi, valahogy az ezt követő napon továbbra sem szaporodott a POSZT-ot szemlélő „sereg”. Sebaj – gondoltam magamban, és úgy örültem, akár egy kisgyermek a karácsonyfa alatt ajándékbontás után – egészen remek ez a fesztivál.
Majd, bumm, a találkozó nyolcadik napján megtörtént a legrosszabb, ami egy ilyen esemény megtörténhet, a Szociopoly című interaktív előadás nézők hiányában elmaradt. Erre a meghirdetett előadásra ugyanis néző nem érkezett. A fesztivál akár egy sinusgörbe, és ahogy egy sinusgörbéhez illik, hol erősebb, hol pedig gyengébb előadások voltak láthatóak napról napra.
Érdekesség az is, hogy néhány off program több nézőt vonzott be, ellenben a versenyelőadásokkal. Ilyen volt a cseRihannák zenekar próbája, vagy a különböző közönségtalálkozók. Talán felesleges is ezen bosszankodni, aki nem jött el, vessen magára, ugyanis ami a repertoárt illeti, a jó ízlésben nem volt hiány.
Ebből kifolyólag nem lehetett könnyű dolga a nyolcfős szakmai zsűrinek, akik közt a következő színházi embereket kérték fel a szervezők: Czajlik József (rendező), Garaczi László (író), Kiss Mari (színésznő), Kocsár Balázs (karmester), Sztarenki Pál (színész), Boros Kinga (kritikus), Dobák Lívia (dramaturg) és Bozóki Mara (díszlet- és jelmeztervező).
Tudniillik, olyan rendezők előadásai közül válogatni, mint Alföldi Róbert, Zsótér Sándor, Ascher Tamás, Hegymegi Máté, Somogyi Szilárd, Vidnyánszky Attila és a kakukktojás, Mucsi Zoltán, stb. nem volt piskóta. Végül, ahogy lennie kellett, elhangoztak azok a bizonyos előadások, amiknek el kellett hangozniuk a díjkiosztó gálán.
A 2016-os Pécsi Országos Színházi Találkozó díjazottjai közül néhány:
Legjobb előadás:
MACSKA A FORRÓ BÁDOGTETŐN
Rendező: Zsótér Sándor
Kecskeméti Katona József Színház
Legjobb rendezés:
Horváth Csaba
A TE ORSZÁGOD
Forte Társulat/Trafó
Legjobb női főszereplő:
Trokán Nóra
MACSKA A FORRÓ BÁDOGTETŐN
Kecskeméti Katona József Színház
Legjobb férfi főszereplő:
László Zsolt
LEAR KIRÁLY
Radnóti Miklós Színház, Budapest