Moravszki Kata: A Facebook-chat és gólyás pulcsi művészete

Moravszki Kata: A Facebook-chat és gólyás pulcsi művészete

Moravszki Kata fiatal kora ellenére nem először került reflektorfénybe izgalmas munkái kapcsán, legutóbb a diplomamunkájával keltett feltűnést a 2017-es Best of Diploma kiállításon. Eddigi munkásságáról, Zágrábban töltött félévéről és a frissen napvilágot látott BRUTE-kollekcióról kérdeztük.

ContextUs: A Facebook mostanra életünk szinte minden területét behálózza, és már a művészek is sorra adaptálják az alkotásaikba. Te ennek egy igazán izgalmas módját választottad, mellyel tavaly 3. helyezést értél el az 1. ArtHungary Díj pályázaton.  Mesélj, kérlek, bővebben erről projektedről!

Ez a projekt szorosan kötődik a zágrábi Erasmus-utazásomhoz. A kint töltött fél év alatt elég sok munkát készítettem, ezek közül az egyik leghosszabb időintervallumot körbe fogó meló a Facebook chat project. Célom egy olyan munka elkészítése volt, ami összefogja ezt a fél évet és amellett, hogy szép emlék, bárki számára érhető és könnyen emészthető legyen. Szerettem volna egy olyan sorozatot, ahol lazán, kötöttségek nélkül dolgozhatok, és én szabom meg az illusztrálni kívánt felületet, ebben az esetben ez a barátaimmal folytatott chat-beszélgetések töredékeit jelenti. Természetesen cenzúra nélkül szerepelnek a kiragadott mondatok, ezért vannak elgépelések, rövidítések, trágár kifejezések.
Az nem titok, hogy a munkáim nem elmélyült filozófiai kérdések köré épülnek, jobban érdekel egy nyers téma, vagy valami olyan, ami spontán, és másodpercek alatt felfogható.

/ Fotó: Moravszki Kata

ContextUs: Miben volt más a zágrábi művészeti képzés felépítése, mint az itthoni?

Az egyetem nagyon hasonló volt, mint a Képző, úgy éreztem magam, mintha Budapesten lennék, csak több helyem volt a műteremben. A képzés is elég hasonló, mint itthon. Ami kicsit más volt, hogy a tanárokat a hallgatók választják aszerint, hogy ki mivel szeretne foglalkozni. Én csak illusztrálni szerettem volna, ezért Svjetlan Junakovićhoz kerültem. Ő kifejezetten kézi illusztrálással foglalkozik, és már az első héten kérte, hogy ha lehet, ne használjak gépet a tervezésnél, csak, mikor már az elemeket kell összerakni. Ez az elején elég vért izzadós volt, mivel előtte nem ez volt a megszokott, és full bénának éreztem magam. Aztán az első hónap után egyre jobban kezdett ráállni a kezem és az agyam, valami frissebb húzást éreztem a munkákban, amit előtte elég régen volt meg a Képzőn.

ContextUs: Egy külföldön töltött fél év mindenki személyiségén nyomot hagy. Te érzékelted, hogy változott a művészi látásmódod a zágrábi tanulmányoknak köszönhetően?

Azóta projektekben gondolkodom és nem solo rider munkákban, amik nem állják meg a helyüket egy magukban. Voltak és vannak témák, amik izgatnak, és azokat dolgozom fel, de nem tudok egy mellett leragadni, mert gyorsan rájuk unok. Próbálom ötvözni az alkalmazott művészetet a művészi grafikával, és valami párhuzamot találni közöttük.

/ Fotó: Peltan Brósz Roland

ContextUs: Most végeztél a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán, diplomamunkádban azonban korábbi grafikai munkáiddal ellentétben a kötés került a középpontba. Mi okozta ezt a hirtelen váltást?

Negyedévben már létezett egy felvarrós munkám, amit nem tudtam kivitelezni fizikailag, mert túl drága lett volna. Utána elég sokat kattogtam rajta, hogy kéne egy textiles projekt, de nem volt hozzá megfelelő partner, meg nem tudtam az egészről semmit. A diploma éve pont kapóra jött, mivel akkor van egy éved arra, hogy kísérletezz, és valami olyannal foglalkozz, amire előtte nem volt elég kapacitásod. Az egyetem második évében kezdett el jobban érdekelni a tervezőgrafika vagy a művészi grafika olyan területe, ami átfedésben van a tervezői vonallal. Szerencsére harmadévtől Szurcsik József volt a mesterem, aki mindig száz százalékban támogatott, a diploma kapcsán is, mikor elbizonytalanodtam. Soha nem mondta azt, hogy figyelj, ez egy baromság volt, és amúgy ez képgrafikaszak, minek bohóckodsz itt textiltervezéssel. Tudtam, hogy bármikor felhívhatom, és segíteni fog bármi bajom van. Ez elég nagy segítség volt.

ContextUs: Jelenleg a BRUTE kollekció darabjaiként érhetőek el a munkáid, melyet Kele Ildikóval közösen valósítottatok meg. Hogyan kerültetek kapcsolatba egymással?

A Moméra járt az egyik jó barátnőm, akitől elkértem Ildikó email címét. Így kezdődött. Egy olyan tervezővel szerettem volna dolgozni, akinek már a diploma előtt is ismertem a márkáját és követtem, hogy mivel foglalkozik. Mivel egyáltalán nem voltam otthon a textil tervezésben, nem mondhatom azt, hogy nagyon tudtam volna, hogy mi hogy fog működni, ezekben mind Ildikó segített. Ő volt az, aki koordinálta a folyamatokat, és meg tudta mondani, hogy milyen timeline szükséges ahhoz, hogy időben kész legyünk. Szakmailag teljesen profi és korrekt, emellett pedig nagyon segítőkész és rugalmas volt végig a tervezés alatt, úgyhogy elég sokat köszönhetek neki.

/ Fotó: Tarján Gergely

ContextUs: Míg korábbi munkáidban hétköznapi jeleneteket értelmeztél újra, a BRUTE darabjai már tematikusan az állatvilág körül forognak. Az állatmintás ruhadarabok manapság már bármely bolt polcain megtalálhatóak, az általad megjelenített élőlények viszont nem a szokásos macska-panda skálán mozognak. Miért pont ezek a kerültek rájuk?

Szerettem volna egy rendszert felhúzni a sorozat mögé, amit az állat szimbolikában találtam meg. Ildikóval sokat beszélgettünk arról, hogy milyen fajtájú állatok legyenek, vagy hogyan csoportosíthatnánk őket és a végleges lista így alakult ki:

Háztáji: kutya, macska, ló, kiegészítő rovar (légy)

Erdei: medve, róka, varjú, kiegészítő rovar (kullancs)

Vízparti: béka, hal, gólya, kiegészítő rovar (szúnyog)

Ted Andrews Az állatok szimbolikája, című könyve adta az elméleti háttért és az állatokhoz rendelt szimbólum rendszert.

/ Fotó: Tarján Gergely

ContextUs: Az első benyomásom az volt a BRUTE kollekcióról, hogy ezek igazán hordható, kényelmes daraboknak tűnnek, amiket bárki szívesen viselne. Várható folytatása, vagy kizárólag diplomakollekciónak készültek?

Természetesen szeretnék folytatást, meg azt is, hogy a mostani kollekciót elérjék az emberek. Most azon megy az agyalás, hogy hogyan lehetne kivitelezni a gyártást.

 

CV

Moravszki Kata 1992-ben született Székesfehérváron. 2012 és 2017 között a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakirányán tanult, 2015-2016 között pedig a zágrábi  Akademija likovnih umjetnostin illusztráció, képgrafika szakon. 2017-től a Magyar Képzőművészeti Egyetemen kezdte képzőművész tanári tanulmányait. 2015-ben Barcsai Jenő anatómiai, Köztársasági és Székely Bertalan ösztöndíjban részesült, 2016-ban Béhance Portfolio Review medált ítéltek meg neki és a Pécs ArtHungry díj 3. helyezéséért járó díjat vehette át képgrafika kategóriában, 2017-ben pedig az Új Nemzeti Kiválóság Program díjazottja és az OMDK képgrafika 1. helyezettje.

Kezdőlap > Uncategorized > Moravszki Kata: A Facebook-chat és gólyás pulcsi művészete

A szerk. ajánlása

A hónap legnépszerűbb cikkei

Top sztorik a rovatból