Aki pedig mindezt festményekké formálja: Csurka Eszter “összművész”, ahogy az Art Portal lexikonja fogalmaz. És ez teljesen híven tükrözi Csurka munkásságát, hiszen nem csak festő, hanem fotós, szobrász, performer, rendező, színész és díszlettervező is. Az Iparművészeti Főiskolán fotót és alkalmazott grafikát tanult és emellett előszeretettel látogatta a Színművészeti Egyetem rendező-operatőr szakát. Budapesten él és alkot.
Tegnap az ő kamara-kiállításának megnyitóján jártunk a Godot Galériában. Amikor beléptem a galériába, és megpillantottam a képeket, kicsit olyan érzésem volt, mintha a Vissza a jövőbe újragondolt filmrészleteibe csöppentem volna. Határozottan futurisztikus festmények ezek, hiszen Csurka Eszter az általa készített fotókat sajátságos technikával dolgozza át a vászonra festményekké.
Némileg tekintsünk vissza az időben!
A fotográfia elterjedésével és a hosszú exponálási idő használatával véletlenszerűen teremtődött meg a lehetőség arra, hogy az ember és a gépek mozgása valamilyen módon ábrázolhatóvá váljék.
Ezt a megoldást a futurista alkotók emelték be először a képzőművészet világába, és azóta is nagyon sokan nyúlnak vissza hozzá.
Csurka Eszter képeit is a dinamizmus, a hattér elnagyolt síkokra bontása és az ezeket a tereket a síkokkal összekötő figurák jellemzik, sokszor hasonlítják Martin Kippenberger egyes alkotásaihoz. Ám Csurka festményei sokkal finomabbak, elegánsabbak és a színekkel is óvatosabban bánik. Ezek a művek nem harsányak, nem excentrikusak, sokkal inkább egyfajta meditative mozdulatsorok, amik a vásznon “életre kelnek”. Filmszerűek, aurájuk van. Ezt erősíti a képek szemcséssége – mely az analóg képalkotási technika sajátja, szemben a digitális fotográfia pixeleivel.
Az érdekes pont az, hogy Csurka digitális fotókat készít és azok Photoshopban történő módosítása alapján dolgozzák ki képeit, mégis a szemcséket, és nem a pixeleket látjuk viszont a műveken.
Egy-két szót sikerült váltanom a megnyitó előtt Csurka Eszterrel, aki elmondta, hogy rettenetesen szeret új dolgokat, technikákat, meghökkentő csavarokat belevinni a művészetébe. A fotózás a vérében van, egészen fiatalon kezdte érdekelni az “objektívon át szemlélt világ”. Performanszai is pont ennek az újító szellemiségnek a szülöttei, például a legutóbbi, az Ehető kiállítás (kenyérszobrok).
Emellett ami engem egészen levett a lábamról, a víz alatti szobrászat. Ezek az egészen különleges technikával és az erre saját maga által kifejlesztett gyanta anyaggal készülő műalkotások, egész egyszerűen lenyűgözőek és mindezt hat órán keresztül, víz alatt és búvárruhában készíti.
A megnyitót Kincses Károly múzeológus celebrálta, aki Csurka Esztert tanította évekkel ezelőtt gyermekként a fotózás rejtelmeire, ezért a beszéd is igen kedvesre, személyesre sikerült, mellőzve a nagy művészettörténeti sablonokat és kliséket.
Amit nagyon sajnálok, hogy ez a kiállítás csak 3 napig lesz megtekinthető a Godot Galériában, az Eleven Tavasz című rendezvénysorozat keretében. Viszont, Csurka két festménye részt vesz a Gellértszállóban meghirdetett 1 Művész 1 porta elnevezésű műtárgy design aukción.
