A 73 éves sokoldalú művész, Patti Smith öt éve kezdte írni a naplóját, ami most memoárkötetének utóirataként, The Year of the Monkey (A Majom éve) címen jelent meg.
A díjnyertes Just Kids memoárkötet folytatása
Patti Smith, rocksztár, költő, képzőművész, író és punklegenda. 2010-ben Just Kids (Csak gyerekek) című memoárkötetével ismeretterjesztő irodalom elnyerte az egyik legrangosabb amerikai irodalmi díjat, az USA Nemzeti Könyvdíját. Most pedig megjelent a kötet „utószava”, a The Year of the Monkey (A Majom éve) veszteségről, szerendipitásról, barátságról, és reményről – ebből az alkalomból kért interjút a művésztől aThe Guardian.
Patti Smith mesélt a The Year of the Monkey keletkezéséről. Még 2015-ben egy barátjával elterveztek egy utazást, de a férfit baleset érte, kómába került. Smith sem utazott el, a közelében maradt, és közben elkezdett naplót írni – ebből született az életrajzához írt folytatás 10 évvel az első kötet után. A könyv részben a magányról szól.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Nincs szükségem egyedüllétre, de nem probléma, ha magam vagyok. Nem érzem magam magányosnak, ha egyedül járkálok, de nem is keresem a társaságot. Szeretem, ha nyüzsgés van körülöttem, egy kávézóban vagy a vonaton, így jobban szeretek dolgozni. A magány nem ugyanaz, mint az egyedüllét. Ha egyedül vagy, nyitott vagy a kalandokra és a többiek által kialakított hangulatra, ami szerintem nagyon inspiráló tud lenni. Nem vagyok különösebben társasági ember. A legnagyobb társasági esemény nálam, ha színpadon állok. De akár napokig nem beszélek senkivel[/perfectpullquote]
– fejtette ki véleményét az egyedüllétről Smith. A könyvben megemlékezik elvesztett barátairól is, a fotográfus Robert Mapplethorpe-ról, aki 50 éven át a barátjának mondhatott és Sam Shepard drámaíróról.
Meghalt Simeon Coxe, a szintipop egyik úttörőjének számító Silver Apples frontembere
Simeon Coxe, a kísérleti elektropop úttörő együttesének, a Silver Apples-nek egyik alapítója 82 éves korában tüdőfibrózisban elhunyt. Amikor a ’60-as években az akkori együttesében elkezdett audio oszcillátorokat használni, a dobos Danny Taylor kivételével minden tag távozott. A duó ekkor vette fel a Silver Apple nevet, és innentől kezdve datálódik az együttes úttörő, ős-szintetizátoros hangzásvilága.
„Imádtam a gyerekkoromat, a kutyáimat. Nagyon szerettem a ’60-as évek végét és a ’70-es éveket, mert minden barátom élt még. A ’80-as évek során történtek velem a legjobb dolgok: akkor születtek a gyerekeim, tudtam írni és mellettem volt a férjem [Fred „Sonic” Smith], aki aztán korán meghalt. Elszigetelten éltem, de megtanultam értékelni az élet apró örömeit: egy csésze jó kávét vagy a kertben a körtefát, ami nekem terem” – válaszolta Smith arra a kérdésre, hogy melyik évtizedben volt a legboldogabb.
Művészként nem bánt meg semmit
„Sosem éltem még ennyire traumatikus évet. Minden nap rosszul vagyok, részben attól a hangulattól, amit az elnök [Donald Trump] kelt az országban. Sosem volt még ennyire megosztott az ország. A zsigereimben érzem, hogy forrong a világ” – a 73 éves Smith szerint 2020 azonban még a Majom événél is nagyobb traumákat hozott.
https://www.instagram.com/p/CE-uBSrAmiS/
Jelenlegi a két legnagyobb globális problémának a világjárványt és a klímavészhelyzetet tartja. Kijelentette, hogy addig semmit sem tehetünk, amíg ezt a két globális kérdést nem oldjuk meg, és először a Föld megmentésére kéne koncentrálnunk.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Művészként nem bántam meg semmit, mindig a tőlem telhető legjobbat nyújtottam. Emberként viszont sajnálom, hogy nem töltöttem több időt anyámmal, amikor idősebb lett. Bárcsak kávézhatnék még vele és elmesélhetné a régi történeteit, akár századjára is[/perfectpullquote]
– nyilatkozta Patti Smith, aki mindennek ellenére azt vallja, ahogy a könyvében is írta, hogy „valami csodálatos fog történni – akár már holnap”.
