Ötéves koromban váltak el a szüleim. Bár még pici voltam, de emlékszem azokra az évekre, amikor apám hulla részegen késsel támadt anyámra, és én álltam közéjük. Aztán anyám vett egy nagy levegőt, végül beadta a válási papírokat
– mesélte, hozzátéve, hogy apja csak azzal a feltétellel akart elmenni, hogy magával viheti a fiát is. Ez végül nem történt meg, Koczka Géza ehelyett négy évre a keresztszüleihez került, de ott sem volt könnyű dolga.
A keresztanyám állandóan agyba-főbe vert minden alkalommal, amikor ötös helyett négyest vittem haza. Örökkévalóságnak tűnt a náluk töltött idő, így rendkívül boldog voltam, amikor visszakerültem édesanyámhoz.
Elmondása szerint sosem gyűlölte az apját, inkább szánalmat és megvetést érzett iránta, de azt nem akarta, hogy apjához hasonlítsák, ezért is kezdett el rappelni, hogy büszkévé tegye a családját. 25 éves korában ő is inni kezdett, de mára már teljesen tiszta.
Kapcsolódó cikk
