Az Országos Széchényi Könyvtár törzsgyűjteményében található élclapok és vicclapok karikatúráiból, grafikáiból és rajzaiból, valamint négy kortárs művész, Dluhopolszky László, Gaál Tibor, Prihoda Judit és Takács Krisztián munkáiból nyílt kiállítás Grafityisz címmel kedden az OSZK-ban.
A múzeum és a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál közös pop-up tárlatának megnyitóján Bán Teodóra, a BFTK Nonprofit Kft. ügyvezetője kiemelte: ez a bemutató egy olyan témát emelt be a programba, amely eddig hiányzott az összművészeti fesztivál palettájáról. “A kiállítás címe jól jelzi, hogy azok a karikatúrák sikeresek, amelyek fityiszt mutatnak a több felől építkező rosszra” – hangsúlyozta Szakolczay Lajos művészettörténész.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Karikatúra nélkül nincs, vagy likas a komolyság, épp az hullik ki belőle aminek bent kéne maradni[/perfectpullquote]
– fűzte hozzá.
A művészettörténész kiemelte, hogy “a nevettetés alázata, invenciós, szellemdús gondolat, a vonal bravúros kezelése, nem akármilyen asszociációs készség és nem utolsó sorban mindenre kiterjedő műveltség” szükséges ahhoz, hogy valaki jó karikaturista legyen. A magyar sajtókarikatúrából áttekintést nyújtó bemutató történeti válogatásában helyet kaptak a könyvtár állományát képező legjellegzetesebb címlapok, így a 170 éve alapított Charivari-Dongó és a 150 éves Borsszem Jankó humorlap számos képe is.
A Charivari-Dongó a szabad sajtó első vicclapjaként 1848. június 1-jén indult, a Bolond Miska pedig 1865-ben jelent meg először, ebbe többek közt Jókai Mór is írt és rajzolt. A Borsszem Jankó a kiegyezés évében, gróf Andrássy Gyula miniszterelnök kezdeményezésére született meg az ország első politikai vicclapjaként, majd 70 éven át jelent meg. A 19. század végén, az 1900-as évek elején megindult a szatirikus lapok dömpingje. Ekkor száznál több kabaré működött Budapesten és negyvennél több szatirikus lapot adtak ki.
Az I. világháború után ez a felfutás megtorpant, és 1938-ban megszűnt a nagy példányszámú Borsszem Jankó, viszont a Pesti Posta a II. világháború alatt is megjelent. A kommunista színezetű vicclap, a Ludas Matyi 1956 májusában indult és az 1956-os forradalom idejét leszámítva 49 évet élt meg, hivatalosan 1994-ben szűnt meg. Azóta néhány hosszabb-rövidebb kísérletet tettek felélesztésére. Formátumban és tartalomban a Ludas Matyi köszön vissza a kiállításhoz kapcsolódva megjelent, nyolcoldalas Grafityisz című kiadványban.
A lap ötletét Dluhopolszky László a Kaján Tibor szerkesztésében megjelent Grotex című karikatúraújságból merítette, amely az 1968-ban, az akkor 120 éves magyar karikatúrának szentelt nagyszabású, Műcsarnok-beli tárlathoz készült. A kiállítás kurátorai úgy vélik, a mostani bemutató egyik célja lehet a magyar karikatúra megmentése is.
Felidézik, hogy számos magyar karikaturista futott be világkarriert: John Halas az angol rajzfilmgyártás elindítója volt, az erdélyi André Francois a legnagyobb francia írók illusztrátora, Major Henriket pedig a politikai portrékarikatúra műfajának meghonosítójaként jegyzik Amerikában.
A pop-up tárlat október 27-ig látható az Országos Széchényi Könyvtárban.
