Bánki Ákos és Reinhold Pratschner azt a lehetőséget adja meg, hogy olyan membránként gondoljuk festményeikre, amelyek a festő látásmódján átszűrve szembesít minket saját félelmeinkkel és korlátainkkal. Jobban járunk, ha nem racionális, kognitív eszközökkel, hanem érzékien viszonyulunk hozzájuk.
Bánki Ákos képei mindig a levegő közegében bomlanak ki. A festmények kapcsolatban vannak a tűzzel, a füsttel és a lélekkel. Látványviláguk dinamikus. Befejezetlennek hatnak, idejük így a jelen. Kompozíciójukban nincs semmi statikus; szemünk részletről részletre cikázik, félve, hogy az imént látott motívum a következő pillanatban elenyészik.
A pillanatnyiság érzetét keltő, illékony kompozíciók fő építőeleme a vonal, a megfolyás, a fröcskölés, a hiány és a transzparencia. Az örökké mozgásban maradó kompozíció igényli a belső teret (Pszichikai tér), a festék hiányát, amiben kedvére mozoghat a formátlanság és a képzelet.
Reinhold Pratschner (1966) kompozíciói statikusak, anyagszerűek és súlyosak, de nem nehézkesek. Egy megkövesedett harmóniát vagy diszharmóniát láttatnak. Befejezettek, lezárultak, múlt időben vannak. Rokonságban állnak a földdel, az anyaggal, a kővel, a testtel.
Látványuk – a meleg színek használata ellenére is – a kristályok, kőzetek, megkövesedett növényi lenyomatok képi világát idézik.
Kompozíciójukban a foltok, a kenések, a telített felületek játsszák a fő szerepet. Képein kevés a transzparencia, kevés az üres felület.
Bánki Ákos: Festés közben nem érzek semmit, mégis azokban a percekben éltem igazán – Interjú / ContextUs
A legújabb egy 8-10 évvel ezelőtt abbahagyott sorozatnak az újraértelmezése, ahol a formákat, a képeket és igazából az egész pszichikai tér-sorozat velejét fogalmaztam újra. Több éve szerettem volna egy olyan lehetőséget, ahol a galériában nem csak a táblaképek kerülnek kiállításra, hanem a helyszín falának a terét is hozzá tudom illeszteni a kompozícióhoz, festményekhez.
A közös előképeken (J. Pollock, Cy Twombly, W. de Kooning, A. Rainer) túl kiemelkedően fontos mindkét művész festészetében a színek elsődleges képalkotó erővé emelése és a nagy méretben rejlő lehetőségek kihasználásának szeretete.
Képeik előtt állva így nem ránézünk, hanem szétnézünk a minket körülvevő világban; soha nem a kép előtt, hanem a képben állunk, ahol az erőteljes színek és a nagy méretek hatása alatt magunk is részévé válunk a látványnak és újra élhetjük azokat az indulatokat, amelyek a képeket előhívták.
—
Facebook-esemény: ITT
Megnyitja: Schneller János
Közreműködik: Gergye Krisztián
Kiállításmegnyitó: 2019. január 31., csütörtök, 18 óra, a kiállítás március 14-ig tekinthető meg
Helyszín: Osztrák Kulturális Fórum, Budapest
