„Szombat. Munkanap. / Sziszüphosz nekigyürkőzik, / felgörgeti a Margitszigetet Budára.” Papp Balázs versei.
Legkisebb ellenállás
Innen csak sejteni lehet a tengert
abból, ahogyan az ég visszhangozza moraját.
Érintésed is egy kósza ekhó,
itt nincsen rá bizonyíték.
Nem merem elhagyni a szobát –
minden sarka végtelen.
–
Felébreszt a boltból hazaérkező eső.
Zsákutca végén körforgalom.
–
Belefeledkezem egy keringő sirályba,
mint a figyelem, biztos pontot keres.
A távolodó kőzetlemezek zaja kizökkent.
Szeretném feltérképezni ezt az új űrt,
megsejtem irányodat, elindulok,
törvényszerűen sodródom a nyílt óceán felé.
Két lány
Elolvadnak a csontjaim,
levessé folyik a hangulatom,
lecsorog egy láz romjain,
a hőmérőről lenyalogatom.
Belém döföd, megforgatod,
a higany felforr, elkezd kifutni.
szemed előtt elporladok –
tőled tanultam meg jól hazudni.
Nem köszönök, makacskodok,
rá se nézek, lázadok,
konok kócot rímbe rakok,
lépcsősoron fáradok.
Fellegvárban hadakozok,
délen bábbal bábozok,
magam adom, adakozok,
vele váltok, változok.
Kiskörút
Menni kéne, mint a dalban,
hadarva, kilépve,
a tétlenség biztosságát
új kilátásra cserélni.
Lelassul a vérkeringés,
hozzásimul a ketyegéshez.
Szombat. Munkanap.
Sziszüphosz nekigyürkőzik,
felgörgeti a Margitszigetet Budára.
Ülsz a föld alatt,
egy sejtés peronján.
Várod, hogy befusson,
mindegy, melyik;
a végállomás ténye fontos, nem a helye.
Pont az idegenség ismerős a tájban:
egy betörésre váró földsarok,
egy megszelídíthető róna,
egy szürke folt a komfort térképén.
Még utoljára felnézel a csúcsra —
elrugaszkodási pont.
Bizonytalan, semleges mozdulat.
Egy darabig ízlelgeted az elhatározást.
Mélylevegő, döntés, tett.
