Sokan, sokféleképpen próbálták már meghatározni, mi is az a kreativitás. Nem létszükséglet, nem szükséges az alapvető emberi működéshez. Akkor mégis, miért szükséges a boldog élethez? És vajon mit írt róla Csíkszentmihályi Mihály?
Az ókorban múzsákhoz kötötték a szót. Akkoriban az egyes istennők jelentették a kreatív területeket, a költészetet, a drámát vagy a komédiát. Napjainkban a múzsa többnyire élő személyt jelöl, aki segíti a művész kreatív munkáját. Persze, ez a koncepció nem teljesen helytálló, ha megvizsgáljuk, a nagy alkotók hogyan készítették mesterműveiket. Napjainkban a tudósok és pszichológusok különböző adatokat vizsgálnak meg, hogy megértsék, mit jelent kreatívnak lenni. Az emberek gyakran a művészekkel kapcsolják össze a kreativitást, holott számos más jellegű munka is megkívánja a problémamegoldást és az ötletgazdag gondolkodást.
A kifejezést nagyon nehéz meghatározni, a tudósok is nemrég kezdtek el foglalkozni vele. Mérések ide vagy oda, amikor a nagy áttörésre kerül sor, a koncepció ugyanúgy megfoghatatlan marad. A kreativitással foglalkozó tanulmányok a 20. század közepén kezdődtek napvilágot látni. Akkor megállapodtak abban a kutatók, hogy minden kreatív, ami eredeti és hatékony. Ezt Mark Runco, a Dél-Oregon Egyetem professzora meg is cáfolja, hiszen attól, hogy valami eredeti, még lehet értéktelen.
A hatékonyság sem elég önmagában, ha nincs célja az ötletnek. Csíkszentmihályi Mihály és más kortárs kutatók is egyetértenek abban, hogy a kreativitás szisztematikus, nem pedig egyéni jelenség.
Azaz, alkotó és befogadó között kell lennie valamilyen megértésnek. Amennyiben ez nem történik meg, hiába érzi a eredetinek munkáját a létrehozó, nem lesz kulturális értéke.
Bizonyították, az emberek kreatívabban gondolkodnak, ha több pénzt kapnak érte
„Meg tudná fizetni az embereket, hogy kreatívabb ötletekkel álljanak elő?” – kérdezte Gary Charness és Daniela Grieco, akik mindketten közgazdászok. Új tanulmányukban, amely a Journal of the European Economic Association nevű lapban jelent meg, a kreativitás problematikáját járták körbe. A párosnak eszébe jutott, amikor 1860-ban bejött a margarin.
Runco nem ért egyet az előző gondolattal, hiszen miért ne lehetne az egyén kreatív külső megerősítés nélkül? Szerinte a kreativitás az, amikor az egyén új értelmezést hoz létre valamivel kapcsolatban. Ez valami bármi lehet, akár a hétköznapi problémákhoz való alkalmazkodás is. Dr. Jonathan Finberg, a Philadelphia Művészeti Egyetem doktora hasonlóan gondolkodik Runcoval.
Finberg szerint annyi inger ér minket nap mint nap, hogy ha ezeket képesek vagyunk új formában összerakni, akkor kreatívnak nevezhetjük magunkat.
A lényeg, hogy mindegy milyen területen, de rugalmasak legyünk. Ezért is rendelkezik ekkora jelentőséggel a kreativitás. Csíkszentmihályi szerint hozzátesz valamit az életünkhöz, valamint növeli a jövő gazdagságát és összetettségét.
