Délelőtt a szeretet erejéről, este pedig a dizájnerdrogokról énekel ide-oda rugózva saját pólusai között. Kardos-Horváth János, a Kaukázus zenekar frontembere, egyben a Hahó gyerekegyüttes alapítója, nagy amplitúdókkal él. Igyekszik megérteni a világot, ami túl nőtt mindannyiunkon, szövegei őszinte reflexiók. A Kaukázus Hajnalifény című EP-je apropóján pedig Rousseau-tól eljutottunk egészen a vécébe matricázott politikáig.
ContextUs: A Hajnalifény című kislemez első hallgatásra nekem egyfajta apokalipszis előtti utolsó pillanatot fest le. Hangulatvilágában és hangszerelésében is nagyon különböző számok vannak rajta. Szívesen hallgattam volna tovább. Miért nem nagylemez lett ilyen ütős számokkal?
Ősszel jön a nagylemezünk, amin ez a három szám nem is lesz rajta. Azért éreztem fontosnak, hogy megjelenjen, mert jó, ha van mindig valami, ami kapcsán lehet beszélni a zenekarról. Nem szerettem volna egy évet várni vele.
ContextUs: Nem jellemző a Kaukázusra, hogy egy szám címét emeli albumcímmé is. Miért lett Hajnalifény?
A hajnali fény nagyon kifejező szópár, megérdemli, hogy a kislemez címe legyen. Nagyjából tizenöt éve állt össze a fejemben az öko/klíma/fogyasztás/pazarlás súlyos, komplex kérdése, azóta reménykedem változásban.
A hajnal pedig számomra az újrakezdés lehetőségét sejteti. Az utóbbi években egyre korábban kelek fel és tapasztalom meg ezt a napszakot. 2012-ben találkoztam először a keleti gyógyászatokkal, és alkalmazásuk következtében elkezdett másképpen működni a szervezetem.
Elindultam egy másfajta táplálkozási irányba is, illetve talán a sok stressz is közrejátszik abban, hogy minden reggel nagyjából ötkor felkelek, akkor is, ha hajnali háromkor fekszem le.
Ráadásul a reggeli rádiózás is lehetetlenné tette a hosszabb alvást, ezért mostanra ez már állandóvá vált.
Így ezek a korai órák a kedvenc időszakom, mikor még alig vannak az utakon és ébredezik a város. Nagyon nagy ereje van az első napsugaraknak, amelyek besütnek a Földre.
ContextUs: Nem szokatlan, hogy a szövegeitek behúznak bizonyos aktuálpolitikai elemeket, ezen a kislemezen is vannak bőven. A tavalyi KpOp lemez kapcsán viszont azt mondtad, hogy tudatosan kerülni akarod a direkt dolgokat. Ez igaz a Hajnalifényre is?
Klasszikus értelemben már szerencsére felsültem a politikával. úgyhogy a büdös életbe többet nem foglalkozom vele. (nevet) Próbálok úgy élni, hogy kerüljem az emberek kategorizálását. A magyar kultúra nagyon kicsi fészek: ha valaki mond valamit, akkor örökre rásütik. Amikor a politika már mindent áthat, a vécébe is matricáznak és bemásznak az emberek lelkébe, akkor naná, hogy én mint kortárs zenész írok róla. Pártpolitizálni azonban nem szoktam, de amennyire a világ politikus, annyira én is az vagyok.
ContextUs: Nemrég megjelent egy cikk és egy videó rólad, ahogyan eltemetsz egy patkányt, amibe egy közterületen botlottál bele. „Marad a civil kurázsi, pontosabban a magára maradt adófizető” – mondod. Milyen utóhatást vársz a videótól?
Semmilyet. Én már feltettem sokkal érdekesebb videókat is, csak most éppen ezt kapták fel. Nagyon csodálkoztam rajta, hogy ennyi helyre felkerült. A telefonommal csináltam a saját rajongóimnak, annak az ezer embernek Facebookon. Vicces volt nézni, hogy mondtam valamit – egy karakterként, nem feltétlenül Kardos-Horváth Jánosként – és azonnal mindenki a saját szájíze szerint kezdte el magyarázni. A HVG például rögtön politikát csinált belőle. Ez nagyon jól leírja a magyar közállapotokat is.
Log In or Sign Up to View
See posts, photos and more on Facebook.
Egyébként ott vétettem hibát, hogy nem kommunikáltam jól: én egyáltalán nem utálom a patkányokat, ők nem tehetnek semmiről. Arról nem is beszélve, hogy hány gyerek életét mentették meg azzal, hogy rajtuk kísérleteztek ki samponokat és krémeket. A patkányok a saját természetes közegükben egyébként nem büdösek, olyanok, mint a tengerimalacok. Nem állok az irtásuk mellett, a videóval csupán tesztelni szerettem volna a közönségemet. Tőlem függetlenül vált virálissá, én személy szerint jobban örültem volna annak, ha a Honvéd vagy a Lila című szám fut ugyanekkora kört.
ContextUs: Vissza a természetbe. Ez a rousseau-i jelszó mintha átszőné a számokat és az album borítójára is utalna. A szövegekből is az süt, hogy talán ez lenne a megoldás az emberiség számára. Ennyire rossznak látjátok a helyzetet?
Nem rossznak, hanem szélsőségesnek látom a helyzetet. Olvastam egy statisztikát, hogy eddig a történelem folyamán, globális szinten 2018 volt a legbékésebb év. Ez szuper, hogy ezt megállapították, persze akit tavaly ért valamilyen katasztrófa, ennek annyira nem örül. Nem tudom, mi lesz az emberiség sorsa, de a „vissza a természetbe” már nem lehetséges. Szerintem az embernek nincsen természetes élőhelye. Az erdő és a város sem felelt meg, szóval valami furcsa lényként a szférák közt lebegünk.
Rengeteg jó és ugyanannyi rossz dolog is velejárója ennek, ami nagy szélsőségeket eredményez.
Ezt kell ép ésszel átfogni és próbálni nem kizárni a történéseket. Ez nagyon nehéz lehet, mert annyira sűrűek az ingerek, hogy én már mindenen megsértődöm, legyen az csak egy rossz helyen való parkolás. Persze tudom, hogy a parkolóőr csak a munkáját végzi, de annak én vagyok az elszenvedője. Ezek az apró negatív hatások pedig annyi energiát felemésztenek, hogy nem tudok a saját ügyeimmel foglalkozni. Mik is azok? Otthon ülök és vakarom a hasamat? Adott esetben igen, mert mondjuk ülepítem az élményeket és parancsra alkotni úgysem lehet.
Ezzel nem takarózni szeretnék, hanem magamat a „jobb” emberekhez sorolva azt látom, hogy sokkal inkább önvádaskodó vagyok. Önmagamban keresem a hibát, míg a gátlástalanabb emberekről könnyebben leperegnek a dolgok. Ezt nagyon irigylem tőlük.
ContextUs: A számaitok eléggé erős értékítélettel vannak tele, így a közönségben kialakulhat az igény arra, hogy egyértelműen állást foglaljatok közéleti ügyekben is, főleg így, a választások körül. Ennek mennyire tesztek eleget?
Régebben voltak megmondó emberek, akiket tömegek követtek, de ma már mindenki megmondóember. Átmeneti időszakot élünk, amikor már nem kell a megmondás, de kellenek a narratívák. A motivációs trénerek, a coachok vagy akár a szakácsműsorok is egyfajta útmutatást adnak a körülöttünk lévő káoszhoz. Azzal próbálnak előnyt, lájkot és ismertséget szerezni, hogy megmondják, „mi a tuti.” Szerintem sokkal inkább a saját tapasztalatokra kellene hagyatkozni, de akkor valószínűleg fejetlenség alakulna ki.
Ez a magyarországi népesség ezerfelé megy és muszáj valahogy összefogni az embereket.
Olyan most az ország társadalma, mint a 8.C a félévi bizonyítványosztás után: már semmi sem számít. Mindenki fel van véve, végleg eldőlt a sorsa ezért aztán szabadrablás van. Nem locsolja senki az osztályban a virágokat, nem etetik a közös állatot, majd az utánunk jövő, majd lesz, ami lesz. Azt gondolom, hogy a környezetvédelmet tűzzel-vassal kéne hirdetni, komoly szankciókkal, adókkal és gondolkodásmódbeli változtatással. Viszont tudom, az ember a vizsgaidőszakra is úgy készül, hogy „majd az utolsó nap”, viszont remélem, azért erre előbb lesz megoldás, mert el sem tudom képzelni, milyen lenne az ökokatasztrófa.
ContextUs: Nem gondoltál arra, hogy idegen nyelven írj számokat és turnézzatok a zenekarral?
Nagyon nagy kaland lenne, mert akár megnyomorodva is érezhetném magam itthon, de reálisan nem táplálok ilyen álmokat. Itt vagyok, remélem, itt van rám szükség. Talán nem pont úgy csináltam ezt a „popkarriert”, ahogy a nagykönyvben meg van írva, de a tapasztalat az enyém.
https://www.youtube.com/watch?v=an1EK9HPEh8
Jó kis közép-kelet-európai szorongó szocializációt szívtam magamba. Ezek az élmények nagyon nehezen felülírhatók, ha felülírhatók egyáltalán. Ha viszont holnap új életet kezdenem mondjuk Új-Zélandon vagy Nepálba, akkor nagyon remélem, meg tudnám csinálni.
ContextUs: Azt írod a honlapodon, hogy a mai napig nem tartod természetes közegednek a színpadot. Én mégis úgy látom, hogy azok a zenei projektek, amelyeknek alapítója és részese vagy – például a Hahó gyerekegyüttes vagy a Rájátszás –, teljesen kitöltik az idődet, így a színpadi jelenlét, mondhatni, az életed.
Biztos meg lehet tanulni a színpadon jól létezni. Most már én is érzem magamon ezt a rutint, ami akaratlanul is rárakódik az emberre. Azonban a sikert is tudni kell kipihenni. Mert pörget. Nagyon nagy energiát és felfokozottságot tud okozni. Furcsa helyzet, hogy mégis aztán egyedül kell töltekeznem. Én egy ideig túl komolyan vettem a színpadi jelentétet.
Meg is voltak a hátulütői, mivel egy koncerten kicsit visszás érzés a közönség jókedvére ráütni, hogy „ok, itt vagyunk, bulizunk, de amúgy meg milyen felelőtlenek vagytok: műanyag, húsevés stb.”
Annyira nem szeretek lenni a színpadon, viszont az előtte való készülődést szeretem, meg azt, hogy el lehet zenélni azt, amit gondolok. A gyerekegyüttessel egészen máshogy működik, oda azért nehezebb bevinni egy-egy ökotémát. Úgy szoktuk kezdeni, hogy „tegye fel az a kezét, aki jó környezetvédő akar lenni!” A végére pedig meg is tanuljuk azt a három-négy dolgot, amit otthon tehetnek a környezetükért.
ContextUs: Mondhatjuk, hogy a zenei munkásságod két pólusa a Hahó gyerekegyüttes és a Kaukázus. Előbbi kapcsán nyitott szemű gyerekeket és szívderítő érdeklődést szoktál emlegetni, utóbbit pedig inkább a kritikai személet és a világból való kiábrándultság jellemzi. Milyen módon ellensúlyozza egymást a kettő?
Több énem van, hűha! Nem titok, hogy apuka is vagyok. Innen indult ez az egész muzsikálás, hogy a saját gyerekeinknek kezdtünk el zenélgetni és ez pedig kinőtte magát. Nagyon élvezem: délelőtt a szeretet erejéről énekelek, este pedig a rock and roll, a saját korosztályomnak.
ContextUs: Mi lesz a következő projekt, amire készülsz?
„Kötelező” dalok következnek most a Hahótól. Megszületik végre a szülinapos és a mikulásos dalunk. Ezeket már augusztusban megosztjuk a nyilvánossággal. Ezen kívül járjuk a koncerteket, a továbbiak majd menet közben kialakulnak.
Most örülök annak, hogy ilyen szépen összeállt az, amit két-három éve elterveztem. A Kaukázus kapcsán pedig bemutatjuk az új dalunkat a Barba Negrában, hamarosan, a nagylemez pedig ősszel jön.
CV
Kardos Horváth János énekes-dalszerző. A Kaukázus együttes mellett a néhány éve alapított, kifejezetten gyerekeknek zenélő Hahó Együttes vezetője. Hangja, orgánuma és egyedi világlátású szövegei felismerhetővé tették. Széltében-hosszában fontos vesszőparipája a környezetvédelem. Popslágerein, gyerekdalain és romantikus poll beat hősiességén is átjön ez az üzenete. Földlakó, Teszkó, Szalai Éva – ha másról nem, ezekről a dalairól mindenki ismerheti. De volt már országos rádió reggeli műsorvezetője is. Földlakó 2.0 címmel írásaiból és dalszövegeiből könyvet írt. A Kaukázus 2018 októberében jelentette meg a Kpop, majd 2019 márciusában Hajnali fény című kislemezt.
