A ContextUs irodalmi körökhöz kapcsolódó interjúsorozatának első alanya a Köménymag irodalmi kör. Bemutatottjaink: Bende Tamás, Csombor Rita, Ferencz Mónika, Gláser Diána, Horváth Veronika, Kopcsányi Lilla, Kovács Márton, Nagy Dániel, Őry István, Székely Örs.

ContextUs: Mikor és miért kezdtél el írni?

Már iskolás koromban is grafomán voltam, ez azóta csak rosszabb lett. A versekkel komolyan 2013 nyarán kezdtem foglalkozni, a FISZ táborban kaptam az első indítást: Sirokai Mátyás és Bajtai András líraműhelyébe osztottak be. A Kömény csoport tagja lettem, majd a Köményesek visszajelzései alapján átdolgoztam az addigi munkáimat. Amikor elérkezett az idő, elküldtem néhány verset Molnár Illésnek, aki az ÚjNautilus vers rovatszerkesztője, ő szavazott bizalmat nekem először. A miértre nem tudom a választ. Írnom kell és kész, ilyen egyszerű a dolog.

ContextUs: Melyik műnemet érzed a sajátodénak?

Egyértelműen a líra áll hozzám közelebb. A versek sűrítettsége, feszessége vonz, nincs helye a mellébeszélésnek, süketelésnek.

ContextUs: Hogy állsz a kötettervekkel?

A tervezés folyamata elindult, az első lépést megtettem, kíváncsian várom a folytatást. Egyelőre többet nem szeretnék elárulni.

ContextUs: Mivel foglalkozol az íráson kívül?

Főállásban magyartanár vagyok egy lakótelepi általános iskolában, a 16. kerületben, emellett óraadóként római katolikus hittant is tanítok ugyanitt. Érdekes dolog, néha kicsit tudathasadásos is.

Egyfelől a magyarórák és az írás, a költészet világa időnként, mintha fényévekre lennének egymástól, másfelől úgy tűnik, hogy az irodalmi közeg és a hittanórák két oldalról közelítik meg ugyanazt az emberi tapasztalatot.

A szintézisteremtés nagyon fontos számomra.

ContextUs: Melyek azok a költők/írók, akik közel állnak hozzád, s kik azok, akik nem?

Van három olyan kortárs költő, akik különlegesen kedvesek számomra. Nem tudok közülük egyet kiemelni, mindhármuknak sokat köszönhetek: Bajtai András, Csehy Zoltán, Sirokai Mátyás. Mellettük a legközelebb Vladimír Holan áll, a kötetei közül a Szavak barlangja hatott rám a legerősebben. A kötet annyira elemi erővel robbant be az életembe, hogy a végéig a testemen is hordozom ezt a kötetcímet. Holan mellett Takács Zsuzsa költészete az, ami egyszerűen a mindennapjaim részévé vált. Ha valaki megkérdezné, hogy a világon kivel találkoznék a legszívesebben, akkor Takács Zsuzsa lenne az. Marno János személye és költészete szintén mély benyomást tett rám. A szikár szavai sok kátyú alján voltak társaim.

ContextUs: Van-e olyan zene, ami írásra ösztönöz?

Zenei analfabéta vagyok, de elméletben már terveztem egy hangszert. A csönd nagyon fontos számomra, csak vezetés közben hallgatok zenét, meg akkor, ha valami oknál fogva tömegközlekedéssel kell utaznom. Sokszor azt veszem észre, hogy iszonyatosan zavarnak a hangok. Olyankor az űrbe képzelem magamat.

ContextUs: Mely más művészeti ágak foglalkoztatnak?

Az elmúlt időszakban a balett kezdett foglalkoztatni – a mozdulatok eleje, közepe és vége, valamint az izmok duzzadása és ernyedése.

ContextUs: Hogyan ismerkedtél meg a Köménymag irodalmi körrel?

2013 nyarán a visegrádi FISz táborba keveredtem. Hála Istennek, a már említett Sirokai-Bajtai duó líraműhelyébe osztottak be, ahol életemben először felolvastam a versemet, ami inkább agymenés volt, mintsem vers. Terhelt volt, teletűzdelve képzavarokkal, cikornyás körmondatokkal és beleerőltetett „fél-formatartással”. Az a líraműhely olyan volt, mintha teljesen le kellett volna vetkőznöm idegen emberek előtt. Megviselt. De András és Mátyás úgy javítottak, korrigáltak, hogy irányt is mutattak.

Azt mondták, hogy mielőtt írnánk, olvassunk. Ott, a szétcincált versem elsiratása után eldöntöttem, hogy írni akarok és fejlődni.

Itt hallottam először a Köményről, amit Mátyás és András vezettek akkor már egy éve, ha jól emlékszem, és azt ugyanolyannak mondták, mint a visegrádit. Meghívtak mindenkit, én pedig mentem. Az első évben minden alkalmon ott voltam, kaptunk feladatokat, és rengeteget írtunk. Ezeket felolvastuk egymásnak, pofozgattuk a műveket. A Köményre hétről hétre ugyanazok mentünk nyolcan-tízen, innen alakult ki a Köménymag – mi hoztuk létre.

ContextUs: Hogyan működik a Köménymag a te nézőpontodból? (Műhelyként funkcionál, milyen időközönként jöttök össze, hogyan képzelhetjük el az ottlévő atmoszférát, etc.)

A Köménymag laza közeg. Főleg online tartjuk a kapcsolatot, de időnként személyesen is találkozunk, és akkor műhelyezünk is.

ContextUs: Mit nyújt a számodra a Köménymag?

Számomra a Köménymag hihetetlenül fontos – valamiféle burok, valahová tartozás. Nagyon különbözőek vagyunk, de elfogadjuk egymást, nekem ez a legfontosabb.

ContextUs: Mit gondolsz, vannak-e olyan motívumok, amelyek fellelhetőek a Köménymag tagjainak írásaiban? Ha igen, melyek azok?

Motívumokról nehéz lenne beszélni. Inkább a struktúrák azok, amik közösek lehetnek. Az is jellemző ránk, hogy fontos számunkra a világirodalom. Ez is a Kömény hatása.

ContextUs: Ha ki kellene emelni egy sort a kedvenc saját művedből, mi lenne az?

Egy sort nehéz lenne kiemelni, hiszen a vers szerkezet és szervezet. Ha megengeded, akkor négy sort emelnék ki. A Hévíz 2016/ 2- es számában jelent meg az Erózió című versem, aminek a születése olyan „hú” élménynek mondható:

[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””] Badacsonyom vagy,
röghegység vagy az erekben.
Ahogy pusztulsz,
úgy kopnak a csúcsaim…   [/perfectpullquote]