A Steven Holl által tervezett helsinki Kiasma már építészeti szempontból is igazi különlegességnek számít. Hát, még ha a rendszeresen megújuló finn és külföldi kortárs művészeknek is teret adó kiállításait nézzük. Az idei tavasz legnagyobb figyelmet kapó eseménye a brazil Ernesto Neto kiállítása.
Lenyűgöző és monumentális kötött, horgolt, szőtt munkái szó szerint beszippantják a látogatót. A Kiasma legfelső szintjét elfoglaló installációk Neto elmúlt húsz évének munkáiból kerültek kiválasztásra. A brazil modernizmus hagyományait követő munkákban központi szerepet játszik a szakralitás és a nézői jelenlét, hiszen alkotásait nem csak távolról lehet figyelni, a művész kifejezetten kéri, hogy a látogató olvadjon bele.
Az Amazonas-vidéki Huni kuin bennszülött nép kultúráját rég óta tanulmányozó Neto rituális szentélyt alkotott, melyben a fény, az árnyékok, a színek és a minták játéka által alkotott harmónia ellensúlyozza az installációk monumentalitását, így a látvány körülölel ahelyett, hogy összenyomna.
A munkák két kisebb és egy nagy kiállítótérben kaptak helyet. Az első terembe lépve egyből egy figyelmeztető táblába ütközünk, miszerint a cipőt itt bizony le lehet venni és bátran be lehet sétálni a művészetbe. Puha, horgolt szőnyeg felett öt ágy lóg. Mindent betölt a nyugalom és valami különös, ősi harmónia.
Gyerekek és felnőttek próbálgatják a plafonból csüngő ágyakat, játszanak a szőnyegen, vagy csak bátortalanul nézik azokat, akik bemerészkedtek Neto világába.
Itt még nem sejtik, hogy senki nem marad ki az élményből. A második teremben mintha egy furcsa, mesebeli esőerdő elevenedne meg. Színpompás hálók kuszasága, bennük kavicsok és különböző magvak dolgoznak a gravitációval.
Ez mind azonban csak bemelegítés a legfőbb érdekességre, az óriási teret betöltő indiántábor installációra. Mintha Sohaországban járnánk. Függőágyak, fák, és az óriási bennszülött sátor. Aki eddig a pontig kibírta, hogy ne sétáljon ebbe a színpompás világba, az itt biztos, megadja magát, és megválik a cipőjétől.
A terem falát barlangrajzokra emlékeztető fonalképek díszítik, a puha zöld szőnyeg rétként feszül a talpunk alatt, a sátorba lépve pedig mindenki egy ősi közösség tagjaként érezheti magát.
A színek, formák kavalkádja furcsamód ahelyett, hogy elszédítene, valami teljesen különleges békét áraszt. Csörgő és sima dobok, valamint gitár is helyett kapott odabent, így akinek kedve tartja, zenélhet, de a legtöbben csak fekszenek Neto puha szőnyegén, és engedik, hogy áradjon beléjük a nyugalom.
Ernesto Neto mesevilága korhatár nélkül magával ragad minden látogatót. Igazi ősi, spirituális élményt csomagol kortárs köntösbe, ugyanakkor őrzi a Huni kuin kultúra sámánista hagyományait, és művészetével nagykövetként hívja fel a figyelmet a kis brazíliai törzs létezésére. Ez a kiállítás egy olyan spirituális utazás, ami minden érzékszervünkre egyszerre hat, és megszünteti az időérzékünket. Két óra Neto sátrában egy pillanatnak tűnik. Javaslom, egyszer merüljön el benne, aki teheti.
Ernesto Neto Boa című kiállítása szeptember 9-ig látogatható a helsinki Kiasma múzeumban.
