André Ferenc versei: mint akit kizártak, első slukk, második slukk, harmadik slukk, negyedik slukk, ötödik slukk, hatodik slukk, hetedik slukk, eloltás, úszótanfolyam halaknak
mint akit kizártak
„a mi korunkból nem
lehetett csak úgy kimenni levegőzni.”
(Csehy Zoltán – Webern halála)
első slukk
egy marék dohányvirágot
tudnék kitalálni, amíg
tart a dohányzási tilalom,
a füstelszívók angyalszárnyainak
feleslegessége, villamosok
állandó sercegéséből hangolni
a tüdőt a ciszták felhajtásaiba,
a macskák puha tappancsából
összeszámolni a tüdőbolyhok
nyávogásait,
a csikkek fodrait és
a füstcsigolyákba feszült
hallgatás pótcselekvéseit
végleg felszámolni,
az egyre inkább halkuló sodrást,
a slukkok közt elnyelt
mondatok precíz arpeggióit,
a széttépett papír staccato magyarázatát,
ahogy készül a sav
megemészteni apáinktól
örökölt szavainkat,
melyek úgy szaladnak fel
a légcsövön, mint
vonatok a völgyben,
a sínek közti párhuzam
felszámolása, mely az indulatok
tömegvonzásából tevődik össze.
második slukk
a szénmonoxidba ágyazott
takarók és a folyton
nikotinsárga ujjlenyomatok,
a bögre kávéba döfött kanál
és a hajnali láp párolgása
közötti viszonyrendszerben
látnak át szemeid a kátrányba
csomagolt szavakon, mint röntgen.
harmadik slukk
mint daganat ül beléd
a köhögés 5/4-es ütemben,
és ezt progressziónak nevezed,
pedig már csak visszafele beszélsz,
hogy hű lehess csillagjegyedhez.
negyedik slukk
a teraszokról ledobott parázs
és a mélység átható sugárzása
tudatja veled zsigereid
rándulásásait, az elhalasztott
defenesztráció és a folyton
elfelejtett dalszövegek közt
határozható meg a gerinc trillája.
ötödik slukk
a polifón sörözések és
felkérőzött hangulatok
biztosítják a vesében
rezonáló basszust,
és erre csak a lábfej
önkéntelen görcseivel
felelhetsz, mert
a roncsok közül
nem látszanak tisztán
szeplőid, hát innen tudod,
hogy egyetlen szál sem
záródhat dúrban, innen ismered fel
marhabélyeged,
szoktatod magad a húsodhoz,
a sárgulás elkerülhetetlenségéhez.
hatodik slukk
a bűntudatba csavart takaróid alatt
álmodod a legszélesebb
szárnyakat a tüdőnek,
és viaszt csöpögtetsz a köldöködbe,
visszaszívsz mindent, hogy
megóvd az elmeszesedéstől.
hetedik slukk
látod, ennél nagyobb
csonttörést is túlélnek a septimek,
úgyhogy tanuld újra a légzést,
tanuld újra a reflexeket, és
keress olyan vegyületet,
amit nem mar az ózon,
amiben csak önmagán
túl terjedhet a hang.
eloltás
sebessége legyen arányos
szívritmusod zavaraival,
hogy többé ne sercegjen
körötted az éjszaka,
felejtsd el a látást,
szívd el a ködöket is,
töröld ki a csikkeket szemeidből,
mert ebben az összhangzatban
csak a relatív tér
matematikája írhatja le azt,
hogy mi köze is van a mutató
és a középső ujjlenyomataidnak
az ajkaid között fészkelő
vákuum tökéletlenségeihez.
úszótanfolyam halaknak
„Can you fix the broken?“
(Bring me the Horizon)
nincs mitől megijedni
a sirályokat rég felszámolták
a vízimentők és
a part szakad csak át
szemgödreidbe de
te szereted a sót és
ismered a delfinek nevetését
felismered anyád a palackorrúban
tudod ő sose enne fókákat
a bálnákhoz nincs közöd
nem hiszel a szilákban
csak uszonyaik által gerjesztett
hullámokból olvasod ki
apád becenevét
amit rajta kívül mindenki
elfelejtett a korallok közt
koncentrikus köröket rajzolsz
az üledékbe hogy felkeltsd
magadra a figyelmet
a teherhajók alatt
lélegzetvisszatartva
úszol át és azt mondod
látod nem is olyan nehéz
de én hallom az állandó
zúgást ahogy a kéreglemezek
egymás alá csúsznak
ez a kedvenc dalod
a gyűrődés és feltörő láva sistergése
a vízzel való találkozáskor
pedig már nem hiszel benne
azt mondod a találkozás
csak a magány gyűjtőhelye
de mindenkoron az indulatok
tere marad belakhatatlan
és megmutatod a helyet
ahol a sós víz összetalálkozik
az édessel de nem vegyül
csak falat képez és hálókról
mesélsz és rajokról
amik meghatározzák
a hurrikánokat melyeket
mesélni lehet és régi szeretőidről
nevezed el őket és azt mondod
nem fojthatod meg démonaid
mert zseniális úszók bajnokok
de ezzel semmi bajod
egyedül a viaszt gyűlölöd
mert beszámíthatatlan
mindig szétfolyik valahol
és égetni sem mer igazán
csak elrejti az ujjlenyomatot
bontsunk hát vitorlát
mielőtt viasszal telik meg
minden kopoltyú
húzzuk össze magunk és
rejtőzzünk a tengerek susogó
kabátja alá a szél sodródó
centrifugái elől
