Ahogy belépek a Berkentienhaus első parányi szobájába, narancsvörösen lángoló színfoltok fogadnak. Tekintetem tovább vándorol a kék-sárga mini metamorfózisokra. Néhányan már szállingóznak a kiállításra, természetesen korábban érkeztem, hogy legyen időm kicsit elmerülni a képekben.
Maga a Berkentienhaus is érdekes a Lübeckbe látogató számára: mindenütt olivás üvegek, picike asztalok, mécsesek, olasz ételkülönlegességek a hanzavárosban. Ez a ház rendszeres rendezvényeknek ad otthont. A mai kiállításmegnyitó egy különlegesen jól megkomponált esemény: pezsgő, képek, fuvolajáték és a művész személyes tárlatvezetése. Amint a vendégek megérkeznek, egy gong jelzi, hogy kezdődik a megnyitó, érdemes lesz figyelni. Karcsú nőalak válik ki a tömegből, figyel, majd köszöntőt mond az egybegyűlteknek és megnyitja a kiállítást.
Ő Ute Ramcke, sötét tónusú ruhája kiemeli aranyszőke haját. A köszöntő után – mely az előtérben zajlott – beinvitálja közönségét a kiállítótérbe, ahol különös párbeszéd indul közte és a fuvolista között. A fuvolajáték a képek előtt zajlik, a képekről beszél, improvizál. Könnyed futamok hullámai ömlenek el a térben. A zenei magyarázatot néha a festő hozzáfűzései színesítik. Amikor később a visszatérő motívumokról kérdezem, nevetve mondja: a változó égbolt, a víz fényei, a történelmi hidak és épületek mind az élet visszatükröződései a képein. Szívesen fest temperával és akrillal, kedveli a kevert technikákat, képei gazdag tónusúak. Korábban nem festett megrendelésre, ám az idei 2016-os év elhozta ezt is, a Holsteintor című műve például megrendelésre készült. A legnagyobb kihívást a nagyméretű képek megfestése jelenti számára, gyakran fotózza, rajzolja az épületeket mielőtt nekifog a festésnek. Érdekesség, hogy egyik képe már húsz éve lógott Kielben, egy irodaházban, amikor Ute rákérdezett, nem akarják-e mégis megvenni a képet? A válasz elutasító volt, mindenesetre a képet meg akarták tartani.
Ute ekkor döntött úgy, hogy elviszi a képet és eladja. Az alkotás azóta is egy magánszemély birtokában van. Arra a kérdésemre, hogy újra szokta-e festeni a képeit, igennel felelt. Ezen nem lepődtem meg, az összes képe dinamikát sugall, ám néha befejezetlenséget. Arra a kérdésre, hogy melyik a kedvenc képe a kiállítottak közül, egyértelmű volt a válasz: a Queen Mary, mely egy hatalmas hajót ábrázol. Példaképei között Emil Nolde észak-németországi expresszionista festő is szerepel. Zárásképp egy német szójátékkal búcsúztam tőle: rot-gelb-blau, geht ganz genau. (Vörös-sárga-kék. Tökéletesen jól megy egymáshoz.)
A kiállítás képei magávalragadóak, kicsit időutazás, kicsit elrugaszkodás a valóságtól. Aki teheti és épp Lübeckben jár, ugorjon be egy kávéra a Berkenteinhausba és töltsön el egy kellemes délutánt a képek szemlélésével.
A kiállítás 2016. szeptember 22-től október 30-ig megtekinthető, a Berkentienhausban (Lübeck, Mengstrasse 31.)
