Sopotnik Zoltán több mint három év után újabb kötetet írt ki magából. A Moszkvics az ötödik könyve, hiszen négy verses- és egy mesekönyv szerzője.
Talán azok, akik az Y-generációhoz tartoznak, nem is tudják, milyen menő volt akkoriban egy Moszkvics autó. Az 1929-ben forgalomba kerülő orosz jármű még a ’90-es években is süvített, sőt. De mi köze van egy szépirodalmi könyvnek és Sopotnik Zoltánnak ehhez a ruszki csodához?
A verseiben a szerző megpróbálja visszaadni azt az érzést, amely e kort jellemzi. Pollágh Péter, a szintén Telep-csoporthoz tartozó irodalmár ekképpen ír róla a fülszövegben:
1. Gondoltam, megölöm magam, hogy beültessenek ebbe a szuperszonikus Moszkvicsba. De aztán József Attila lebeszélt róla, hiszen ő sem került be. 2. Hamvas Béla utolsó éveiben összejárt a fiatal Sopotnikkal, aki megnevettette őt. 3. Nem igaz, hogy Sopotnik szomorú. Sopotnik egy Fonák. Adyt is túlélte, és nem lett áruló: szemtelenség. Ha meglátom gúnyos pofázmányát, viszketni kezd a tenyerem. 4. Költőnek öreg, filozófusnak fiatal: Sopotnik 1974-es, mint Leonardo DiCaprio. Nem csak a külsejük hasonló, a karrierjük is.
Még korábban így beszélt barátjáról Pollágh:
Sopotnik 35. Ha minden rosszul megy, túl van a felén. Két lánya és kétszáz titka van. Nem csoda, hogy lakása is penthouse, és sárkányzöld a palást minden lámpán. Salinger, Petri, Hrabal, Orbán, Tolkien, Bólya, Chandler, Nemes Nagy és Ellis: mind megfér szétstoppolt, disznóbőr kabátja alatt, s egy sem fázik. Sopotnik egy laza dzsinn, irigyek rá a rosszkedvű koboldok.
Nem tudsz semmit a rockról, ha nem olvastál Sopotnikot. Nem az a komornyikalkat, nem hajolgat neked. Kicsit olyasmi ő, a költő, mint Csernus a pszichiáterek között. Diszkréten kitépi a tölgyfát, és táncol vele. Az új összeesküvők egyike. Ha lesz iróniatanszék, ő vezeti majd. Persze nem vállalná, nem bogár ő, hogy a fénybe másszon, bár Samsával is tegeződik.
Konzervatív és deviáns, nem fér skatulyába. Kilóg a keze, lába, a zongorája. Egy fakutyát is meglovagol, ha ahhoz van kedve. Ha belépsz ódon, babonás várába, minden kötél szakad. Ha Marno a didergő, öreg király, Sopotnik a gyógyító báró, a kályhatest. S nem ijed meg, ha a tűzre rossz fát tesz pár kis baronesz.
A Molyról pedig kiragadtunk egy hozzászólást, ami talán jól jellemzi Sopotnik Zoltán lírai hangját:
imádom ezt a borongós stílust, a tömörséget és hogy hihetetlenül pontosan fogalmaz. szinte csak úgy szurkál a kijelentéseivel. kreatív, egyedi és nagyon jó. :):)
– írja Nessesay nevű felhasználó a Futótűz (2009) kötetéről.
Itt pedig egy mű olvasható a Moszkvicsból, amely a Literán jelent meg.
Trafiklakó
Egy őrbódészerű valamit visznek markolóval
a belvárosból a salakdomb felé. Ahogy ferdén
tartja a gép azt a gyerektemplomot játékok, újságok,
cigaretták esnek ki belőle, minden ötödik bukkanó
után. A kisfiú a trafikból próbál ráfeküdni a résekre,
ne hulljon ki mind a macskakőre. Nadrágja, kabátkája,
zsebe már tele, de folyamatosan tűnnek el a szeme
elől a vesztes tárgyak. Némelyik figura megfordul és
int feléje, egy cserregő mentőautó meg villant lámpáival.
A külvárosi kanyaroknál fakul a bódé. Még mindig
van minek kiesnie, bent mégis egyre több marad.
A trafiklakó rájön, fölösleges mentenie bármit is,
inkább nézi a hosszú játékcsíkot, amit a markoló hagy
maga után, orrában egyre erősödik a gangok illata. Nem
meglepő. A galamboknak, akik kísérik őket, szomszéd-
néni fejük lesz, olyan csombókos-rigolyás. Nem meglepő.
Híg ecetszemük van, kilincsforma szárnyaik, burrogásuk
porolócsattogás. Odaérnek, a salakdomb körül legalább
kétszáz doboz fekszik, saját galambokkal, kisfiúval.
Egy másik város, ahol eltévedni esélytelen.
—
Facebook-esemény: ITT
Időpont: 2017. február 14. – Kedd – 17 óra
Helyszín: Írók Boltja
Jegy: Ingyenes
Címlapfotó: Autostart