Ezt meg is írta számos más sztorival együtt Mick Jagger, de sosem jelent meg, pedig az ő visszaemlékezéseire tényleg komoly igény lenne.
Jagger még a nyolcvanas évek elején vetette papírra a memoárjait, ám a 75 ezer szóból álló szöveget akkor a kiadója visszautasította, mert kevesellte benne a szexuális és kábítószeres utalásokat, melyek akkor egy rockönéletrajz alapvető kellékeinek számítottak.
Erről John Blake – aki maga is könyvkiadó – írt most a Spectatorban: ő három éve kapta meg a kéziratot, és szerette volna kiadni, de nem sikerült zöldágra vergődnie Jaggerrel és a menedzsmentjével. Az énekes ugyanis már nem is emlékszik a szövegre, és végül nem sikerült meggyőzni, hogy hozzájáruljon a kiadásához.
Blake néhány részletet is ismertetett a kéziratból: így például azt, hogy Jagger alaposan „belecsózva” vette meg a Stargroves nevű birtokát, vagy amikor két év vad turnézás, drogozás, italozás és ki tudja, mi minden után újra meglátogatta a szüleit, édesanyja azon borult ki, hogy milyen a fia haja.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Mintha Elvis Presley naplóját olvasnánk, még mielőtt elhízott volna Vegasban[/perfectpullquote]
– írja Blake, aki szerint félő, hogy sosem kerül a szöveg a nagyközönség elé.
Mick Jagger memoárjai az egyik leginkább várt rockönéletrajz – annak idején a Keith Richards visszaemlékezéseit tartalmazó könyv milliós példányszámban kelt el, vélhetően Jaggeré is hasonló sikert aratna, ha egyszer megírná, vagy legalább engedélyezné a Blake által ismertetett szöveget.
