Február 27-én Budapesten a Papp László Sportarénában adott koncertet a hosszú évek óta töretlen sikerrel alkotó hegedűművész, Lindsey Stirling. Az amerikai zeneszerző dalait a hegedű könnyedsége és az elektronikus ütemek ötvözése teszi egyedivé. Neve mára eggyé vált szemet és fület egyszerre gyönyörködtető előadásmódjával. Hegedűjátékát folyamatosan táncmozdulatok, akrobatikus mutatványok kísérik.
Lindsey az augusztus 19-én megjelent Brave Enough című albumának európai bemutató turnéja keretében tért vissza hazánkba. 2015-ben járt nálunk először, a The Music Box Tour alkalmával. Érkezését mindkét esetben nagy érdeklődés fogadta, a jegyek gyorsan fogytak; a koncert előtt egy héttel már csak néhány, a hátsó sorokba szóló hely volt elérhető idén is.
A koncertet a The Phoenix című dal nyitotta. Bár úgy tűnt, Lindsey játszik a színpad közepén a félhomályban, valójában egy táncosa imitálta a mozdulatait, az igazi Lindsey pedig a közönség soraiból szaladt fel a színpadra, hatalmas meglepetést és örömet okozva ezzel rajongóinak.
Fellépésein összes dalához egyedileg kidolgozott látványvilág társul, melyekhez minden esetben illeszkednek a fellépőruhák is. Lindseyt összesen hatféle öltözékben láthattuk a bő másfélórás show alatt, melyeket rekordsebességgel váltott a színfalak mögött.
A már az előző turné során is alkalmazott technikai megoldások rendkívül különleges élményt kölcsönöztek a koncertnek. Egyes dalok alatt a színpadon egy majdnem áttetsző vásznat engedtek le, melyre különböző árnyakat, képeket vetítettek. A Lost Girls során megidézett erdő homályainak erős vizualitása nagy hatással volt a közönségre.
A szó szoros értelmében bűvészkedésnek lehettünk szemtanúi, hiszen az új albumon szereplő Hold My Heart alatt különböző mutatványokkal szórakoztatták a közönséget.
És ha mindez nem lenne elég, a táncosok a közönség soraiba le-leszaladva megtáncoltatták a hallgatóságot is. Lindsey dalaira jellemző, hogy igen erős érzelmeket közvetítenek és hívnak elő a publikumból. Az este során helyet kaptak kevésbé vidám, az őt ért veszteségekhez kapcsolódó dalok is. A hangszervirtuóz édesapja, rákkal vívott kitartó küzdelme után, éppen a turné indulása előtt hunyt el. Lindsey legjobb barátja, Gavi (Jason Gaviati — a szerk.) pedig szintén nemrég, 2015 novemberében távozott. Gavi volt a banda billentyűse, az első koncerttől kezdve folyamatosan együtt dolgoztak. A Those Days című dal alatt közös emlékeik videói jelentek meg a háttérben. Felcsendült a Gavi’s Song is amelyet még együtt kezdtek el írni, de befejeznie már egyedül kellett. A dalokkal, képekkel és Lindsey őszinte szavaival gyönyörű emléket állítottak a még előző budapesti koncerten nálunk is zenélő Gavinak.
A majd’ kétórás koncert igazi érzelmi hullámvasút volt, melynek minden perce lekötötte a néző-hallgatók figyelmét. Az összes apró szünet valamiféle mutatvánnyal vagy szórakoztató jelenettel volt betöltve. Bár kizárólag ülőjegyeket értékesítettek, az utolsó három szám során a közönség egésze felállva tapsolt és táncolt. S nem csak mi, az utolsó dalnál már a teljes „turné család”, a táncosok, roadok, színpadépítők, hangért és fényekért felelős szakemberek mindannyian együtt tomboltak a színpadon. Kifejezve ezzel, hogy egy efféle igényes és emlékezetes produkció mennyi ember összehangolt és precíz munkájának az eredménye.
Ez pedig egy videó a koncertről, hogy átéljétek ti is:
Címlapfotó: Ryan Pollack
