Autók, asztalok, székek, étkészlet, gyerekjátékok… Tárgyak, amik nap mint nap körülvesznek minket, mégsem gondolunk rájuk életünket meghatározó tényezőként. Márpedig azok, hiszen egész életünkben azért dolgozunk, hogy birtokolhassuk őket. A Lengyel Intézet, az Instytut Adama Mickiewicza és a Budapesti Történeti Múzeum most Lengyelország mindennapi tárgyait gyűjtötte össze az 1950-es évektől napjainkig.
A lengyel szuverenitás évfordulójának alkalmából került megrendezésre A Lengyel Design ABC-je című kiállítás. 100 tárgy, az elmúlt ötven év lengyel design termékei, és 100 illusztráció, 25 kortárs lengyel képzőművésztől.
A Történeti Múzeumba megérkezve, hosszú folyosókon keresztül haladok a Gótikus Terem felé, ahol az ideiglenes kiállítást berendezték. Bár tudom, jó helyen járok, mégis ösztönösen elbizonytalanodom útközben; sötét, szűk folyósok és középkori maradványok, nem éppen az a letisztult és semleges kiállítótér, amihez a 20. századi és a kortárs design kapcsán hozzászoktunk. Ahogy belépek a kiállítási térbe, az érzés fokozódik. Az első benyomás hatásos és izgalmas. A gótikus boltívek és a gazdagon díszített cserépkályha kontrasztja a tiszta, geometrikus formákra épülő, fából és műanyagból készült installációhoz képest.
Elkezdek körbesétálni a labirintus-szerűen elrendezett dobozok között. Tetszik a dobozrendszer kialakítása, mert a bemutatott korszak gondolkodásához hűen praktikus és egyszerű. Izgalmas összképet mutat, ugyanakkor nem vonja el a figyelmet a kiállított tárgyakról.
Nem csak látni, tapintani
Ami azonnal feltűnik, a tárgyak fizikai közelsége. A labirintus-szerű kialakítás miatt szó szerint körbejárjuk a tárgyakat, amiknek nagy része még üveglappal sincs elválasztva tőlünk. Az általános kísértés a kiállítási tárgyak megérintésére itt erőteljesebb.
Szeretnék beleülni Roman Modzelewski székébe és szeretném végigsimítani Rajmund Teofil Hałas állítható magasságú könyvespolcát.
Egyszerre élvezetes és kínzó ez a közelség. Múzeumi körülmények között ritkán kerülünk ilyen közel a kiállítási darabokhoz.
A kiállított tárgyak méltóak az esemény beharangozásához: változatos darabok a bútoroktól kezdve, a műszaki cikkeken át, a játékokig – minden látható. Nem csak kézzelfogható tárgyak, de például logók vagy könyvborítók tervei is.
Egyes kiállított tárgyak helyén csak a róluk készült fotók szerepelnek. Az világos, hogy egy repülőgép nem fér be a terembe, tehát az egyetlen lehetőség a képi megjelenítés. Itt azonban több olyan fotóval találkozhatunk, amelyek esetében az ábrázolt tárggyal kapcsolatban nem merül fel méretbeli probléma, például egy játékbábu vagy egy számítógép. Bár a kiállítást szervezőknek valószínűleg jó oka volt rá, hogy ezt a megoldást válasszák, mégis zavarónak találom. Csalódást okozott, hogy a 100 tárgy valójában nem 100 tárgy, hanem tárgy helyett sok esetben nehezen kivehető, kisméretű, fekete-fehér fénykép. Igaz, a fénykép is tárgy. Azonban egyben reprodukció is, valami eredetinek a lenyomata. Ezen a kiállításon én nem lenyomatokra számítottam – amit például az interneten könnyen elérhetek –, hanem eredeti tárgyakra.
A kevesebb néha több
Minden kiállított darabhoz tartozik egy illusztráció, amiket 25 kortárs lengyel képzőművész készített. Számomra több ponton is problémások ezek a munkák. A képi világot sok esetben gyerekesnek, és a tárgyi világ esztétikájához képest túl soknak, túl harsánynak éreztem. Több esetben kihasználatlanok maradnak az illusztrálás adta lehetőségek.
A legnagyobb problémát mégis abban látom, hogy a fotók esetében minden egyes fényképnél, emellett sok tárgy esetében is, az illusztrációk elnyomják a kiállítási darabokat. Az elrendezés is sok esetben a képeknek kedvez. A dobozos rendszer kétszintes, és sok tárgy a földszintre került, míg a hozzátartozó illusztráció szemmagasságba. Tehát ahhoz, hogy a tárgyat vagy fényképet közelebbről megvizsgáljuk, hajolgatni, guggolni kell.
A beharangozó szöveg nyomatékosan említi a grafikusokat és képeik jelentőségét, mégis a kiállítás elsősorban a lengyel design tárgyi világáról szól. Véleményem szerint ehhez a kortárs illusztrációk nem adnak hozzá, sőt – és valójában ez a gond – helyenként elvesznek belőle.
Ezen negatívumok ellenére, azt gondolom, érdemes megnézni a kiállítást, a tárgyak változatossága és közelsége nagyon izgalmas, csakúgy, mint a tér és az installáció viszonya.
A kiállítás október 15-ig tekinthető meg a Budapesti Történeti Múzeum Gótikus Termében.
