Egy georgiai favágónak volt szerencséje felfedezni Stuckie nevű vadászkopót, aki egy gesztenyetölgy törzsébe mumifikálódott.

A vadászkopó valamikor a ’60-as évekbe mászhatott a fa odújába zsákmányát üldözve, és egészen 8,5 méteres magasságig jutott. Zsákmányát valószínűleg sohasem kapta el, é mivel egyre szűkebbé vált az üreg, a csapdából esélye sem volt kijutni. Gazdája pedig nehezen találhatott volna rá nyolc és félméter magasan egy fa odvában.

Kristina Killgrove, a Nyugat-Floridai Egyetem biológiai antropológusa azt is elmagyarázta, hogyan konzerválódhatott Stuckie teste ilyen mértékben, amikor a test mikroorganizmusai egyébként hamar beindítanák a bomlási folyamatokat. A gesztenyetölgy tannint tartalmaz, amelyeket manapság is az állati prémek cserzésére használnak, ugyanis megakadályozza a bomlást. A tannin egyfajta természetes szárító anyag, amely elnyeli a nedvességet és szó szerint kiszárítja a környezetét.

Az alacsony nedvességtartalmú környezet miatt a bomlás is elkerülte a kutyát. Mindezen túl a fa helyzete és alakja is segítette a mumifikálási folyamatot, ugyanis alulról folyamatos levegő-utánpótlás érte a testet.

Olyan volt, mint egy kéményhatás

– mondja Dixon.

A levegő felfelé áramlása miatt pedig egyetlen dögevő sem érezhette az élelem szagát a fa odvában.

Stuckie jelenleg a Southern Forest World Museumban tekinthető meg.