Nagyszámú közönség előtt nyitotta meg a Deák Erika Galéria Bartis Attila fotókiállítását A világ leírása, részlet címmel. A tárlat, melyre a szerző már több kötetbemutatón is utalt, az utóbbi években készült képeit mutatja be. Bartis a világ legkülönbözőbb pontjain örökített meg eseményeket – többnyire Indonéziában és Berlinben.
Április 7-én nyílt meg az a fotókiállítás a Deák Erika Galériában, melyre Bartis Attila már a legfrissebb regényének, A vége debütáló bemutatóján, 2015. október 26-án is utalt: azidő alatt, amíg a regényén dolgozott, Indonéziában, Yogyakartában tartózkodott, ahol a munkálatok mellett a fotózásnak is időt szentelt. Akkor már kifejezte reményét, hogy az ottkészült képeiből tárlat nyílhat a későbbiekben.
Ennek az ideje most érkezett el – a közel 30 fotót tartalmazó kiállításon kiemelt helyet kaptak az Indonéziában – Jáván, Balin és Karimunjawán készített fényképei, melyek hol szociografikus pontossággal, hol metaforikus, már-már metafizikai síkra emelve ábrázolja a megörökített tereket, eseményeket. Szinte kizárólag fekete-fehér képek kerültek a katalógusba – egyedül a Karácsonyfa, Jáva című színes, ez egyben különleges sarokpontját képviselheti a tárlatnak.
Már azzal, hogy színes, kiemelt figyelmet érdemel, hiszen egyrészről így adja vissza a leginkább a képen látható szoba díszítetlenségét, a fal, a fenyőfa és a kárpit színeinek összjátékát, másrészről pedig akár a nyugati és a távol-keleti kultúrák találkozásaként is tekinthetünk rá.
Ez azért fontos szempont, mert az Indonéziában készült fotókat Berlinben készültek váltják. Míg a távol-keleti országban inkább a külső, addig Berlinben inkább a belső terek – mint például a múzeum, művészeti galéria vagy a Földalatti könyvtár – kapnak nagyobb szerepet. Ezzel is izgalmas játékba állítja a kiállítás a két, teljesen eltérő kulturális háttérrel rendelkező helyet.
Bartis kiállítását Gothár Péter filmrendező nyitotta meg a nagy tömeg előtt, amely kapcsán örömét fejezte ki, hiszen nem számított ennyi résztvevőre. Beszédében többek között a kép, ezen belül is a fénykép fogalmát tárgyalta. Amikor említette, hogy a kép mesterséges és természeti jelenségek révén is megszülethet, Bartis fotográfiáját a „jelenségek” közé sorolta.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]A fénykép valós bizonyítéka annak, hogy voltak egykor létezett személyek, tárgyak, megtörtént események és gondolatok[/perfectpullquote]
– mondta el.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]A gondolatnál is gyorsabb a fényképezés: történet, álom, vers, dokumentum, ami rögzítve van. A kép tulajdonképpen a pillanat árnyéka, mert előbb el tud készülni, mint a gondolat, amely megszületik róla. A kép egy olyan rögzített pillanat lenyomata, amit nem látunk akkor, amikor készül a kép, csak ha már készen van. Varázslat a rögzített idővel, hogy egyszer csak olyasmit látunk, amit akkor, abban a pillanatban, amikor történt az esemény, még nem láttunk[/perfectpullquote]
– tette hozzá.
Ezt követően Gothár rátért Bartis fotóira. „Bartis fotói történetek: novellák, melyek a történetmesélés részei. Ilyen képek alapján már elég nehéz írni: ezek kész könyvek”, a tárlatot is Bartis regényének tekinti. A kiállítás kapcsán külön felhívta a figyelmet a sötétség és a fény játékára – akár a távol-keleti, akár a berlini képekről beszélünk, hiszen – vonta le a konklúziót – „a fény szabadsága mindig zárva van.”
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””] Fényképeznie kellene mindenkinek, mert a szó elszáll, akkor is, ha le van írva [/perfectpullquote]
– zárta le a megnyitóját, ezzel is teret engedve a közönségnek, hogy mindezek fényében is megtekinthessék Bartis fényképeit.
