Szinte mindenben megelőzte a korát Agnes Varda. Harcolt a nőkért, a nők jogaiért, a filmművészetben pedig mindig tudott újat mutatni. Március 29-én, 90 éves korában tért örök nyugalomra.

Hirdetés

Varda 1928-ban, Brüsszelben született, francia anya és görög apa gyermekeként. Már fiatalon a lázadók közé tartozott. Eredetileg Arlettnek keresztelték, de ő megváltoztatta a nevét Agnesre. Majd 18 évesen megszökött, hogy nyári munkát vállaljon egy halászhajón. 1955-ben mutatta be első filmjét (Párbeszéd), de művészi és eredeti megoldásai miatt, még évekig nem figyeltek fel rá a főleg férfiak uralta iparágban.

Egy fiatalkori képén. Lélekben mindig fiatal maradt / Fotó: Filmtekercs

Kíváncsisága és tehetsége végül meghozta számára az elismerést. Készített interjút Fidel Castróval, Görögországban ellene ment a fasizmusnak, egy rövid ideig Los Angelesben is élt férjével, a filmkészítő Jacques Demyvel. Itt ismerkedett meg a Fekete Párducokkal, akikről dokumentumfilmet készített.

Rengeteg korai politikai témájú dokumentumfilmjét betiltották Franciaországban, köztük a Fekete Párducokat is.

Később megalapította saját produkciós cégét, a Ciné-Tamarist, amelynek emblémája egy macska a rendezői székben.

Elhunyt az Arany Pálma-életműdíjas Agnes Varda, a francia újhullám meghatározó rendezője

A rákban szenvedő rendezőnő, akinek pályafutását két éve az amerikai filmakadémia is életmű-Oscarral jutalmazta, egy nappal 91. születésnapja előtt, otthonában, családja körében hunyt el. Halálhírét a francia médiahírek után Varda Cine Tamaris produkciós cége erősítette meg pénteken. – írta a Twitteren Franck Riester francia kulturális miniszter.

Varda feminizmusa az őszinteségről szólt. Ha szexizmust vagy igazságtalanságot tapasztalt, egyből belement a témába. Erre jó példa A boldogság című 1965-ös filmje, amelyben a házasságot, a nő értékét mutatja be némi humorral fűszerezve. A rendező nem a tipikus francia tájakat, életeket mutatta be.

A szegénység, a nehezebb emberi témák érdekelték. Ahogy Martin Scorsese mondta, Varda filmjei „líraiak és megingathatatlanok”.

Talán azért, mert mindig hű maradt önmagához. Személyében az egyik legnagyobb filmrendezőt ismerhette meg a világ.

Hirdetés